Most, hogy Kinde Annamária itt hagyott bennünket, egyet tehetünk: emlékeit, szellemi lenyomatát igyekszünk feltérképezni, begyűjteni. Mindjárt visszaemlékeztünk arra a „régi szép” időszakra – az ezredforduló környékén lehetett -, amikor a Káfé főnixnek még transycan.net webcíme volt, a honlapot pedig Cáfé Stockholmnak hívták, Gergely Tamás felöltötte egy Tífusz nevezetű piszkálódó egyén szerepjátszó palástját és az alól […]

Ferencz Imrének köd volt tejes homály még mikor a temető kapuján beléptem haldokló füvek hegyén a könnyek eláztatták a térdem míg odagázoltam a sírhoz hol anyám apám nyugosznak mint parton heverő napozók sír sír mellett mélyükön holtak hallgatják lépteim dübbenését míg a déli csöndre vágynak

„A zongorista ujjai billentyűkben végződnek. A billentyűk kitáncolják az életüket. Gershwin végzete… A lemerevedett ujjak. Tizenkét éves koromban megsirattam a Gershwin-filmet. Akkor mondták először, hogy tehetséges vagyok. Elhittem. És megsirattam a Gershwin-filmet. Végig a Kék rapszódiát. Nem pontos. Már jóval korábban is mondták, hogy tehetséges vagyok De akkor nem érdekelt. Nem tudtam, miről beszélnek. A […]

Azok voltak a legszebb évek, amikor ferde szemmel néztek a hivatalok cselédei – őket most is a fene eszi –

Amikor a vihar hatalma a lélek hullámaival fenyegetett, rettegő remegéseimtől a félelem is reszketett,

2. MI TÖRTÉNT A NAPPALI HÁZBAN? Bódog maga sem tudta, hogyan jutott vissza a lakásba. A kétségbeesés, hogy a beszédet elszalasztja, kerge birkává változtatta. Már csak arra emlékezett, hogy benn áll a nappali házban, s az asztalra borulva sír felesége, Melinda.

1. AZ ELVTÁRS MOSOLYA A mozgalmi eseményeket elindító rúgás Meglásdon úgy esett, hogy másodszor nyúlt aznap este Bódog a Riska tőgye után… Fejében ugyanis az Elvtárs gondolatai keringtek, így elfelejtette, hogy már megfejt. És Bódogot újra, immár jelképesen éppen ez rúgta meg; a seb, melyet ez utóbbi, képzelt rúgás ejtett, s amelyik a Riska patája […]