A Hargita Népe Mi, székelyek és román barátaink című interjú- és dokumentumsorozatában mindenképp helye van Gelu Păteanunak (1925–1995), aki a létezett szocializmus, a fénykorszak legsötétebb éveiben is kiállt az erdélyi magyarok, a székelyek mellett, olyannyira, hogy majd’ másfél évtizeden át Énlakán és Etéden élt, dolgozott, egészen 1990 tavaszáig, amikor – ugyancsak a magyarokért való kiállása […]

Vannak éjszakák, amelyek után nevet kellene változtatni, annyira mások lettünk. Az öregség a természet önkritikája. Teljes őszinteséggel csak közvetetten vallunk magunkról: amikor másokról beszélünk.

1. Költő az urnánál – 2. Az európai magyar – 3. A nagy primadonna – 1. Választás volt nagy Oroszország egyik kerületében. Arról volt szó, hogy ki jusson a dumába. Az ügyes prókátor vagy az ügyes nagyiparos? Minden élő és választó lelket fölcipeltek a kortesek. Egyszerre csak egy öregember áll a bizottság elé. Megkérdezik a […]

A németek kitartása határtalan. Még az őrültségben is: Nietzsche tizenegy, Hölderlin negyven évig bírta ki tébolyát. A stílus mintaképei: a káromkodás, a távirat, a sírfelirat. A költészet, ha méltó nevéhez, a végzet átérzésével kezdődik. Csak a rossz költő szabad.

Egy száguldó kisbuszban egy felelőtlen, élőben közvetítő sofőr kilenc emberi életet oltott ki. Alig néhány nappal korábban négy fiatal lány egy éjszakai szórakozóhelyről tért haza. Közülük a legfiatalabb alig néhány perccel a tragédiájuk, vagyis a hármuk halálához vezető autóbalesetük előtt posztolt egy fényképet az autót vezető lányról a közösségi hálón „Meghalunk” felirattal, és egy szomorú […]

Petőfi jelöltsége Megtörtént a nagy csoda. Szibériából aggon, ötvenhét év után hazajött. Éppen választott Magyarország. De volt olyan újság, amely tíz sornál is többet szentelt Petőfi hazatérésének. Néhány skriblernek az az ötlete támadt, hogy keresnek egy kerületet a magyar irodalom félistenének. Elmentek Kossuth Ferenchez. Kossuth kijelentette, hogy már minden kerületben van jelölt.

Az antológiával (Egy kisebbség kisebbségei. Stockholm, 1997) való ismerkedésem első perceiben az a benyomásom támadt, hogy egy ilyen könyv csak jó szolgálatot tehet: mélyíti, árnyalja, gazdagítja önismeretünket, erősíti meg-megcsukló önbizalmunkat, önbecsülésünket. A dolgozatok olvasása közben többször is meglepett – hol gondolkodóba ejtett, hol meg fellelkesített – az a leplezetlen szókimondás, bátorság, ahogy a tanulmányok, riportok, […]

Kényes ügy: ne üssük dobra. Általában nemzeti reputációnk érdekében illenék meggátolni, hogy a magyar választási hadjáratról a külföld értesüljön. Lássuk csak. Győzött a nemzeti demokrácia. Tapsoltattunk magunknak a külfölddel. Tapsolunk itthon. A zúgó tapsviharba pedig fájdalmas ordítások sírnak be. A nemzeti demokrácia csendőrökkel kínoztat egy sereg embert. Mi a vétkük?

Románia A déli Kárpátok alatt szaporán és érdekesen éli világát egy ifjú királyság. Románia a románoké, s türelmetlenebb sovinizmus ezidőszerint egész Európában nincs az oláhnál. Néhány nappal ezelőtt forradalom tört ki Bukarestben egy francia előadás terve miatt. Románia vezető emberei, intelligensei csaknem egytől-egyig európai emberek.

Amerikában keserű leckét vett Gorkij. Megtanulta, hogy Oroszország Európában van. Szentpétervárott szinte becsületére vált neki Andrejeva kisasszony. Európában híres írótól és művésztől elvárják az ilyesmit. D’Annunzió szerelmeiről többet írnak a lapok, mint drámáiról.

Üres frázisok ideje (1940-41) (Embrionális napló: 1940. november 6-1941. július 29.) 1941 júliusának végén születtem. Ha minden jól megy, és az előzetes számításoknak is hinni lehet, akkor nagyjából 1940 novemberének elején foganhattam meg apám és anyám jóvoltából, miután ez utóbbi, ugyanazon év májusától nénémnek többé-kevésbé boldog (?) anyukája lett. (Hogy ne unatkozzon.)

A Vezúv Földindulás van igazán. A Vezúv is háborog. Nápolyra hull a hamueső. Új kráterek nyílnak. Éhes a Föld. Tüzes szájakkal föl akar minket falni. Lávafolyam fenyegeti ismét Pompejit. És rémületben reszket az egész környék. Mit akar a Vezúv?

Tulipán és hitel Temesvárott egy kereskedő megadta a Tulipán-kertnek. Ez a kereskedő valamire figyelmezteti a Tulipán-kert híveit. Figyelmezteti őket egy rossz szokásukra. Hogy szeretnek hitelben vásárolni. Ajánlja, hogy a Tulipán-kertnek jelszava: a készpénz legyen. Mert a hitel rossz szokás.

Az Új Magyar Szó (maszol) Kisebbségben c. melléklete (rovata) üzemeltetése sajnálatosan abbamaradt. Mivel a kérdéskör, az általa nap nap után fölvetődő problémák időszerűsége egyre égetőbb, a mellékletből Periszkóp címmel önálló blog lett (amelynek közvetlen elérhetősége van a Káfé Főnix baloldali menüsorának legaljáról is).

Képeslapot találtam a postaládámban. Hagyományosat, akár úgy is mondhatnám: ódivatút, egyik sarkán kissé megtörve, recézett széllel, valódi bélyeggel hitelesítve, körpecséttel ellátva. És persze, kézzel megírva. Világot járt, utazott, nem számítógépen érkezett, nem a képernyő ömlesztett tömegű napi levélrácsainak információhalmazából villant elém.

Sztrájk az Érmelléken Hatalmas hír ez: sztrájk tört ki az Érmelléken. Falusi napszámos emberek órás díjazást követelnek. Meg is mondják, mennyit: húsz fillért óránként. Ki álmodott affélét ezelőtt vagy tíz esztendővel? Ki tagadja most már, hogy nálunk is hódítnak az eszmék? Ez az érmelléki sztrájk kulturális esemény nálunk.

Kivándorló gyermekek A Pannónia hajó már százhatvan vagy száznyolcvan magyar gyermeket is szállít olykor-olykor egyszerre Amerikába. Bizonyos, hogy más hajók is hasonló buzgalommal mentik a magyar haza gyermekeit az ismert, szomorú, magyar gyermekhalandóság elől. Pár évvel ezelőtt még ritkán vitték magukkal gyermekeiket is a magyar kivándorlók.

Musset szobra Párizs ma Alfred de Musset-re emlékezett. Végre hát szobrot kapott a legszomorúbb poéta. Talán meg se fognak botránkozni Párizs józan polgárai. Mikor a Comédie-Française-ba állították föl Musset mellszobrát, zajongtak az erkölcsösek. Mert hát kissé részeges is volt szegény Alfred de Musset. A derék Durand-ok azt hitték, hogy ezután már minden alkoholista szobrot kap.

Borzalmasan megrázkódott nagy Oroszország. Fogvacogva néz Moszkva felé a világ. Égszakadás és földindulás ez. Véres felekkel labdáztak valamikor Párizs utcáin is. Iszonyatosságokat látott már a történelem. De a legborzalmasabb latin forradalmakban is lappangott valami derű.

„Ritka az, amikor egy külföldi, ebben az értelemben idegen írót az olvasó avval a szeretettel vagy elfogultsággal vesz körül, ahogy csak a hazaiakat szokta. Hrabal ilyen, kissé elmagyarosodott író, kicsit magyar írónak tekintjük.” – nyilatkozta egy 2007-es interjúban Esterházy Péter, aki Hrabal könyve című munkájában tisztelgett jeles kortársa előtt.

Lenézett műfaj? * A mai, hivatásos és műkedvelő szavalók egyik hibája, hogy túlságosan didaktikusak. Agyonmagyarázzák a verset, oktatják, ahelyett, hogy élményünkké tennék. Ezek a puritán irányzatok nyilván a patetikus-retorikus szavalás ellenhatásaként jöttek létre, de túlontúl elhatalmasodtak, már-már a művészi szép és igaz rovására…

Bronz vagy kenyér? Bálványainkat nagyon össze fogja taposni ez a humanista század. Úgy szélnek fújja majd a mi avas fölfogásainkat, mintha sohasem lettek volna. A klasszikus civilizáció helyébe egészen biztosan új civilizációt léptet az emberiség. Az emberiség kegyetlen és bölcs elhatározással kezdi elrugdalni magától a múltat és a múltnak mindenfajta kultuszát.

Költészet és előadóművészet A nagy költők legtöbbje kitűnő előadója a maga alkotásainak. Nagyszerű tolmácsa volt saját verseinek József Attila is. Mi, akik még hallhattuk a költőt szűkebb baráti társaságban s a nyilvánosság előtt verset előadni, megilletődve fedezzük fel nem egyszer Major /Tamás/ interpretálásai közben József Attila jellegzetes fejtartását, máskor jobbkeze mutató ujjának sajátos mozdulatát.

A gyomor Minden országok öblös szájú Déroulède-jei, figyeljetek Oroszországra. Oroszországban most már alighanem csakugyan ki fog ütni a szabadság. A lélek ezer éhsége csak lármázott. Forradalmat sohasem csinált. De most rémes korgás hallszik Oroszország felől. Üres sok millió gyomor. És most lesz forradalom és lesz szabadság. Parfümös és finnyás urak röstellhetik. Mégis ez a nagy […]

Kacagni nem szabad Budapest népe tüntetett, s két kicsi leány megállott az aszfalton. Tízezer ember sokaságán a közepében voltak. Nem lehetett nekik tovább menni. Egy ház erkélyéről beszéltek éppen. Lázban morajlott a tömeg. A két kicsi leány unatkozott. Tizenhat-tizenhét évesek voltak. Budapestiek, fiatalok, frissek, szépek. Összedugták fejecskéiket, s próbáltak egymásnak mulatságos dolgokat súgni. És kacagtak […]