akkor születtél, mikor a szívemtele volt a szüret örömévelráadása lettél életemnekgazdagabbá lettem, kerekebbé veled

És újra ősz. És újra hívsz, pirók.És hívnának vidám kirándulók.De beteg szív magasban mit keres?Deres a fű s a hajam is deres.

„…a szolgaság fölfelé is fertőz, s ez legnagyobb bűne.Nem a zsarnok neveli a talpnyalókat, ezek szülik őt.” (Ítélet nincs) Déry Tibor arra tanítanakvagy kétszáz éveegymás kezét ne fogjukhúzzunk kerítést magunk köréa másokét nyugodtan szétverhetjükkilóra vehetünk talpalatnyi földetárulhatsz holdat iselárulnak láthatatlan csillagotházat és elárvult hazát szerezhetsz

Galonya felett most a szélaz erdő lelkét rázza-rázza.Suhogásában megremega vadászház borona-váza. Aranypénzét a megrohant,riadó bükk jajgatva szórja.A csapkodott, habos patakpiros levelek úsztatója.

ropog a falban a tűzmegajándékoz a nyugdíjegy óra semmittevésselölemben fatáblaazon egy papírkezemből a tollatkiejti az álom

tudomhazudszkételyem lobbantjalángraaz igazathideg zuhanyha lelkemnek ártaszhiábahasználodés kerülöda szavakatüres amit mondaszés üres a csendha hallgatszüresüla cigis dobozodkifejezetten utáloméletstílusod

mindenütt kerestelekmár fény sem gyúlszemembenmindenhol voltamcsak tégednem találtalakcsalódásazt hittem te vagyés mindenkibentéged láttalakcsalódásmégsemte voltál azmár nem gyúl fényszemembennem is kereslektudom hogy senkinincs olyan mint te

koronként jöttek mentekvalami jöttmentekők azok akik minden alkalommal hozzátettekvalamit poklokhoz mennyeknek képéhez mára már bázisok vannak odaátidőutazó tudósok fogadjáka gyanútlan küldöttet az arra járókat – vélik azokakik pénzért a megváltást osztogatják

Addig jár a korsó a kútra,addig – dehogy… addig – nehogy már,a korsó nem jár, de addig viszik,kényszerítik a körülmények,míg nyaka szakad, mint az aradiaknak.Uramatyám, baromi dráma,ráadásul a korsó darabokra hull,nyaka a gyilkos kezében corpus delicti,életfogytig lesz, nincs harmadolás,a korsó büszkén vállalja csonka mártírtestét,magasról tesz a gyorsragasztókra,senki szolgájának kitüntetettjekéntsenki sem ihat belőle többet. Forrás: szerző […]

hallgatod mint perkál füledben a csöndvibráló képek anyád tepsije pogácsaillats a hangja fiam ne fald be forrón megártindián nyár civódó varjak zsémbelődéseavarkupacban henteregsz tüsszögsz tőleérzed a szőlő a naspolya gyermekkori ízétúgy gondoltad mindez örökre elveszetta durbincs mit nem mertél horgodról levenni diákcsók a szivacsbetétes melltartó rejtelmeiegyedüli utasként Pécel és Budapest közöttbagóbűzbe burkolódzott kalauzhortyogásottfeledett szendvics Népsportba […]

‘hetvenöt nyaránfölém domborodtak anyugati hegyek maradtak volnasír gyanánt domborulvaa móc havasok

ajánlom neked,Vasile Hallom a hangod ésHallom a verset, a zenétés minden szép…..Boldogságtól elpirulok.

magamba csavarnapi költségvetésemsehogy se jön ki

SZÉKELY .JÁNOSÖRÖKSAKK Egy lépésből adhattam volna mattot.Ellenfelem már régen verve volt.Fejünk feszült, és ijedt mozdulattalA képletes világ fölé hajolt.És akkor szürke fény villant szemében,S megnyúlt és felnőtt az egész alak.Odébb lökött egy ártalmatlan bástyát,És felnézett, és azt motyogta: sakk.Ki kellett lépnem. Fogtam a királyt,És odébb toltam (s szántam módfelelt,Hogy ekként nyújtja hitvány életét,Mely biztosan és […]

Versjubileum (16) Daniel Hoblea és Daniel Săuca mellett Cristian Contraș volt az a zilahi román költő, akinek verseit közölték a Hepehupa induló évfolyamai. Cristian Contraș Zilahon született 1964-ben, és jelentős szerepet vállalt a Hepehupa elindításában: 2001 őszén a Szilágy megyei Hagyományos Kultúrát Őrző és Támogató Központ igazgatójaként ő bízta meg Szőke Anna kisebbségi kulturális referenst, […]

Pusztai Péternek Nemrég a nyár haldokolt a kertben,a fű olyan volt, akár a gízai homok.Nem hittem, hogy kizöldül mostanra,de kitartóan öntöztem, épp akkor is, mikora férfi rogyadozó lábakkal jöttaz erdőből kifelé.

Jönnek és mennek az évek,szállnak a szép hónapok.Én folyton csak égek és égek,és mindig menőben vagyok. Nem tudom, miféle démonűz mindig és egyre tovább,mért kell az útba alélnom,de mindig van egy kis világ.

Füstöt és égő hús szagáthozta a szél-semmi-tél utánenyves tavaszba léptünk,mint álcázott mocsárba.

EMLÉKFülöp Kálmán köszöntése hetvenedik születésnapján, 2018-ban SZÉP VERSEK KÁLMÁNTÓL*HADNAGY JÓZSEFLAUDÁCIÓFülöp Kálmán 70. születésnapjára A mi világunkbansok minden vakíthat…elég ha azt mondom:látlak, egyedi vagy…nem tudom… tán pataka kertek aljában,mely tengert visszhangzikszívós morajával,

az ősz muzsikáls ez a zenepont illikszíneiheza lehulló levéltáncol a szélbenkiszáradt pocsolyaszavát hallatjakérges fák térde

fáj ahogy rosszulejtik ki az idegenszemélyneveket mintha magam isidegen személy lennékannyira sajog Budapest, 2022. X. 13.

különös teremtményez a szerelem más mint az esőtörékenyebb mint a kék ég nincsen tavaszaitt nem jár körbe mint a megriadt őzikék

játszik az ember a színekkela formákkal a szavakkalmíg azok hagyjákmajd fellázadnak halálosan megunják*hova fussak a világ előlanyu ölelj megkiáltja némáns kétségbeesetten tolja el hogy nekieshessen

Bogár araszolt karomon,fényesen piros,fekete pöttyökkel,akár anyám egykori kendője-emlékszem, nevettem,jól esett a sokujjú cirógatás,mint váratlan, baráti látogatás.Kostolgatta bőröm,nagyokat szippantott harmat-illatából,aztán tovább kószált,akárha ébredő nyári mezőnegy kiváncsi szellő-fülemhez közeledvevalamit súgott is nekem,gyöngéd, sejtelmes szárnysurrogásvolt csupán, de értettem,mert virág voltamazon a nyári reggelen.

én nem vagyok csak fecske a tavaszt hirdetőés azt énekelemmit a többi fütyül egy fecske tavaszt nem csinál(a bajt más keveri)ha tudna ilyet tenni – márősz jön most, nagyfülű