(a deltában ’71-ben) egy tűzoltószekrényben szent györgy volt slag helyett és égett a gyertya parányi vallás piripócson mintha szabadság lenne és egyben sötétség

ahogy a fejsze a tölgybe hasít majd belenő és zsenge ág sarjad belőle

belefáradsz folyton okosnak lenni, mérlegelni, kicentizni mettől a meddig, mitől a légy, miért a szomszéd, a falu népe néha ki kell rúgni a falat, ki a hámfából, hagyni, ha beszakad

Az éj, az alvás / Noaptea, somnul Alusznak a világ városai … a falvak is alusznak … Alusznak álmukban kitágult orral, a hullák őrjítő bűzétől, a bombázásoktól megroppant bordákkal, a fényszóróktól felhasított arccal …

amire juthatsz az csak a sóhaj mondta a bűvésznek s a távolban a lélek beleolvadt abban a pillanatban egy lila torony körvonalába

Sodródó szív A szívem? Vagy a szíved Ez sodródik??!!

Nem minden áron és áron alul se adom jussomat, a szót. Kievett dinnye héja – úszom a Maroson, jut eszembe számtalan… Hogy jutok el a Poklos pataktól a Fekete-tengerig?

ha van ilyes mellettem fekszik itt a fűben igen a domboldal naptól jobban kényeztetett részén ott ahol jóval több virág van nyersebb a fűillat mint a frissen átmetszett izomrostté kissé vér kissé zöld bukéjú és nagyon enyém ez a lélek amely ha egyáltalán van itt fekszik mellettem övé is a napfény az övé a talaj […]

1. Életrajzi jegyzetek, portré (a Költők az árnyékos oldalról c. portálon) 2. Verseiből: KÉRDŐJEL GYAKORI HASZNÁLATA I Miről? A hajólékről? A zagyva iránytű hiteléről? Vagy arról, hogy kánaán miként visszakozik?

a kocsonya okos fej néz ki a sűrű kocsonyából ó kereszténység Budapest, 2020. VIII. 4.

egy gondolatot dédelgetsz mint amikor egy ártatlan vadállat beveszi magát a régi események menetébe

Nézem az erdőt. Az erdő nem gondolkodásra csábítja az embert, a gondolkodás mögöttit ássa ki belőlem. Azt mondja meg fogok halni.

értetek kérte legfelsőbb még/már általatok sem látott/értett legfelsőbb érdeketek szem előtt tartva – az egyisten bármiféle isten bocsájtsa meg neki majdan hogy ennyire maga ellen ment hogy ilyen nagyon és ön-élet-ellenségesen altruista lett – halálosan komolyan tette hogy legalább komolykodó halálotokig lehessen nektek egy bár számotokra fontos és komoly életetek hogy legyen Tisztetek ki előtt […]

A Sepsiszentgyörgyön élő Para Olga A Csillag és a Lant című, második verseskötetének bővített kiadása került fel a múlt hét végén a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) polcaira. A könyv elé írt soraiban a szerző megosztja velünk szándékait: „Hiszem, hogy verseimet olvasva majd könnyebben túljutnak a gyászon mindazok, akiknek még ez után kell megállniuk koporsók mellett; […]

hétfő – a hétkezdő, kedd – piacra a lábad szedd, szerda – a hét legjobb napja,

Pohárköszöntő Bölöni Domokos 74-ik születésnapjára Hogyha én te volnék, dicső Vásárhelyen mindig segítenék a vendégemberen, szívest odaadnám ingemet, gatyámat, centtel se tartozzon semmilyen kocsmának.

Szívből köszöntjük születésnapján, saját, utánozhatatlan humorú köszöntő versével barátunkat,  Bölöni Domokost! takarója takaratlan tekerője tekeretlen

„Életének 73. évében, hétfő délután elhunyt Bogdán László író, költő, lapunk főmunkatársa” – adta hírül nemrég a Háromszék napilap online kiadása. Itt olvashatjuk egyúttal, hogy Bogdán László Sepsiszentgyörgyön született 1948 március 8-án, 1969-től szülővárosában a Megyei Tükör munkatársaként dolgozott. 1987-től A Hét című hetilap szerkesztője volt, majd az 1990-es évektől a Háromszék főmunkatársaként közölt főként […]

A nap vége / Sfârșitul zilei 1945. augusztus 5. Esteledik. Forró nap, elmehetsz! Mezítláb, leszáll a hegyről az árnyék és még kaszálja tüzes fürtjeid. Fuss, forró nap, fuss!… Szállj alá, éj…

a hőség mikor befutottunk kivételes emberek éltek elérhetően és kelletlenül soha még egyszer sem ugyanúgy

A legegyszerűbb kép mégis egy részletet rögzít a legtisztább lelkemből.

Zűrkerülés Mindig mondom: ne menj oda, hol odakozmál az orda. Szolgálat Tömjénfüstbe büröklevet csepegtetnek az égre sandító eretnekek.

Zelk Zoltán emlékére Azt mondtad: neked is helyed lesz annál az asztalnál, ahol költőink ülnek; nem a főhelyek valamelyikén, de nem is a vége-felé.

(Bem József emlékére) Tornyosul a horizont, vihar fellegek kavarognak, Nagyon nehéz tél után, a fecskék talán tavaszt hoznak. Villámot szór a felhő, nyomán torz árnyékok vetülnek, Hol gémeskút állt, most rémisztő feszületek készülnek.

Ott hol az álmok népe lakik, s a sárga liliomok csöndre intenek, a felhők színezüst kötelét a szelek elvágják, s a Folyó borzasodik