Máskor a taktus végénvertük a blattot a fán. [A dallamát örökre elfelejtettem,mert nem tudok kottát írni.] Budapest, 2022. IX. 17.

(mai modern, Tamási Áron emlékének) a szájakban és a körmök alattimmár ott útleírás – halott lábnyomok látod elárvult szerelmeket nevelsz s temetszszótlan képeznek s ölnek a virtuális iskolapadok festékes paletta vagy – érzéketlen és hitetlenpazarló színkavalkád születésnapod kérdőív életed vonalkóddal jelölikprostituálták anyanyelved is

(egy fiatal anya emlékére) Elsőre minden olyan szépnek ígérkezett:babarózsa-felhők a gép körül,melyen átrepülted az óceánt,az új föld, furcsa akcentusaivals az indián-rezervátum északon,ahol ferdeszemű, komoly gyermekeket tanítottál.Aztán lett saját házad,csupa előregyártott elemekbőls persze gyerekeid isa bádogból rögtönzött kórteremben,szültél és dolgoztál,tanítottál és szoptattálmínusz negyven fokon.

Életemben előszörszusit eszem.Elsőre furcsa,száraznak, fanyarnak tünik,de szószba mártva mársimán lecsúszik.

ha befoghatnád, amit nem tudszha házat építhetnél nekihiábavaló kísérletedtoronyba zárni, amid nincsenkülönböző formákat húzolvágyaid köré, megtartanádamit csak sejtesz s úgy kívánodhogy ízét soha nem kóstoltad (nk)2022-09-19 Forrás: szerző FB-oldala

Megint viszik és kattan,hasít az ásó,az olló még piszmog rajta,módosítgatja itt-ott.nem lesz könnyű – az árnyékformája változik.Szaporodnak a fertőzések,havazni kezd a ravatalnál.menni fog ez is, minden rendben.szorítja, titkárnő kérem?nekem is feszül,hagyja, majd lehúzom én.

múzeumba tévedt kiskacsaolvasni nem tudott mérgében átváltozottnagy tetszést aratottkönyvtárba ültették dísznekbögrét támaszthatott de éjjel – így versem líraibbhattyúkról álmodott (nk) Forrás: szerző FB-oldala

Áldott legyen az, aki haszontalannáüdvözül át – akinek sikerülkiiktatnia testalkatrészeit aforgolódó idők csavarrendszeréből.

(„ki kell kapcsolni a szavakathogy aztán valami titkos energiával irányítani lehessen”) – ismeretlen emlékszem egy átkos régi korraahol a bűnözőknek szégyenfala voltnéztük félve és rettegvema pedig az ilyeneknek eltakarják az arcukatjoggal ruházzák fel őket

Rikoltanak… Még rikoltoznakállomáson a vonatok.Hangjuk a reggelbe hasít,kés alá érett kakasok

Összekulcsolt anyai kéz remeg, imát morzsol,Halk fohászt küld fiának, ki messzi földön harcol.Nem szívébe, csak föléje fúródik a golyó,Angyal mentette ki, hömpölyög a véres folyó.

Minden igazság azok ellen fordul,akiknek a nevében hirdeted őket,és legfőképp az ellen, aminek. „Légy liberális, vazzeg!” Csak ámulok,hányan hiszik, hogy rendben van ez így,sok szabadelvű fundamentalista.

Egy…Túl tökéletes ez a világ ahhoz, hogy csak úgy, magától jött volna létre, beleértve a világegyetem egészét. Túl sok prófécia egyezik azzal, amik megtörténtek és azokkal, amik bekövetkeznek még.Ha a vallások közül Jézus Krisztuson kívül lenne más, akinek köze van a teremtéshez, akkor is meg kellene fontolni az emberiségnek a saját dolgait. Hasonlítsd össze legalább […]

csipog az órámhúsz óra harmincöt percapám akkor halt megez apám éjfeleilyenkor új nap virrad ráelőtte mindig csütörtök vanutána mindig péntekmint az a toronyóraahol körbejár a halálúgy jár körbe karórámon azótaa húsz óra harmincöt perc Budapest, 2022. IX. 14.

Baranyi Ferenc Roskadó alázat című versére. Félévszázadnyi működő elemlámpafénykarikái ugrálnak a térben,benne látlak minden suhanó árnyban,szép szerelmes szövevényben.

hányszor is voltam én sehogymindig csak szerelemben voltamszenvedélyben és fájdalombannem voltál ott hogy jaj nehogy

Ma este a hold…tompa fehér.Behunyom a szemem, a nyári szellő hullámzik rajtam.Eltelt évekre gondolok, túl lassan teltek az idők – azokban a pillanatokban,boldog vagyok.

Csak a rózsákigazak,hűségből leckétadhatnak,földemhez csomóztákmagukat,ezer (gyök)érrelkapaszkodnak,hogy soha el nehagyjanak.

Most ihlet nélkül, bambán erőlködömszonettet írni, szépet, vereteset.Nem megy magától, volt már ilyen eset.Nem sejlik át téma a szürke ködön.

Mintha csak párhuzamos öntérbe,keresetlen mozdulattallépett át saját személytelenségébe.

ezek a szörnyű fekete versekerősekvilágosnak tetszenekde beszívnakmint gyors sodrású folyótitkolt örvényevagy ahhoz hasonló indulatpusztít kegyetlenkímélet nélkülbosszút lihegvemert valamikor ottfeledted

Olyan volt a gróf, mint a karácsonyfa.Örökké volt.Amikor először láttam karácsonyfát,már tudtam, hogy az karácsonyfa,bár nem volt előzménye.

A möbius-szalag egyetlenFelületén és kegyetlenÉlén haladok elszántanMióta tőled s magamtólAkaratlan is megváltamSietek fegyelmezettenDe nem felelek semmiértCsak önmagamért, keresetlenÉs szabálytalan szavakért

Más műfaj vagy, mintha szavaididőnként átbukfenceznének rajtam,halat eszel, közben én széthúzom a függönyt,kívűlről fújsz, játszol, rendezőtlenül.

Carte poștală Paharele pe masă,iubirea ta pretutindeni,marea ne cântă. Képeslap A poharak az asztalon,szereteted mindenütt,a tenger a szerelem. Forrás: szerző FB-oldala