Neki pitymallik legelőször az ég, érte jön fel a nap, ő köti fel reggel az első disznóbőr-bocskort, s virradatkor már kint áll a falu végén a suppogó nehéz porban.

varázslat érdekes leány fején átbucskázva lett unalmas asszony

Terecskék sétálnak egymásba, csatornaillat tereli a templomokat, sirályok a szerelemben, gondolás melankólia.

Földközel Kartonruhában – Színessziromkönnyűség a földre lehúz.

az út mentén a fákat derékba törte a szél most kétrét hajolva járnak el alatta az emberek

megtöltötték borral a falu koronáját a magyardécsei templom serlegét abból ittam iszogattam az ital harmadát felét

hagyd magad ekképpen gondolkodni / lasă-te gândit astfel a katasztrófák szakadatlan sorából, lehetsz a kötél hurka.

HA ELFOGY A LÁBNYOM repíts a fellegekbe ints egy utolsót haldoklik a világ én is mindennap térdepelve próbálgatom újra megváltani zárójeleim körül a muszájt

Józan tavaszi napfény. Ésszerű fehér fények, zizzenései metsző szélben a jegenyéknek.

talán húsvét volt talán festéket töltögettem elmentem egy agyvérzéses emberhez aki akadozva beszélt

Fehér Illés műfordításaiból Pislákol egy sárga izzó – Tinja neka žuta sijalica Pislákol egy sárga Izzó, Pislákoló… A körúton monoton őszi eső…

már tudom mi a baj: okoskodik egy apevában

A nagyság előtt nem kell hajbókolni A nagyság előtt nem szabad hajbókolni Az emberi nagyságot akkor érted meg igazán ha egyenlő félként boncolod szét           tetteit mondatait

egy biztos nem tetszik senkinek a józan kritika

Szürke – a színek pompás cserépdarabjai.

A fiú gödröt váj a homokba, reméli, belefolyik a tenger, hogy megtarthassa magának. Eltávolodik, lesben áll, a tengerre vár.

Az aprozárban* (1969) Tengerre menet, a JÓ tengerre menet, a nem neurotizált, nem túlbonyolított Fekete-tengerre menet,

Ó, mennyi nap és mennyi fény, és mennyi te, és mennyi én, és mennyi élet, mennyi vágy – élnék és szeretnék tovább.

1. Ady András: Holnapra ki fog derülni Holnapra ki fog derülni mi lesz a sorsa mindennek, ennek a kis mindennek, a 25 és még egyszer 25 mindnek, amit ketten: ki alvó emeletek közt egy éber-álom blokkban, a reggeli konyhában versszelés közben, ébredve, élve-szenderülve és tetszhalottan a kávétól;

A zárt szemhéjam mögül egy szürkés rózsaszín felhőnek tűnik, pedig épp a vér ég; teret akar benn magának.

Amikor a másnap eljött néma felhők húztak fel az égre.

felmentve gőzölgő fénykép gomolyog fel a pára s agyamból arra vetítek most tornaóra most a hátsó udvar most a nyitott ablak

Vasárnap találkoztunk. Hétfőn elmosolyodtunk. Kedden csókoltunk. Szerdán szerettük. Csütörtökön megváltozott. Péntekre megcsalt. Szombaton sírtam.

1. Ady András: Nem lenne jó írni? Nem lenne jó írni még pár verset? Kérdezte, s kígyózó testén valami éppen áthaladt, ilyen jóllakottan hogy lehet ilyet kérdezni: bennem a lázadás?!

kis hiány nagyra nőtt szívünk mélyén felfoghatatlan