aki meghasadtannak már végeössze nem állhatbenne a béke

Mindennap háborút reggelizem:hazugsággal puffasztott valóságarca mered rám a nagykanálból.Győzködöm magam, hogy nem vértócsák –

a szabadságvágy margója mentén csöndben már mátyásokat idéz a népmerő szép sándorokat – azt is ki rabolt alföldek alatt pandúrt rablót egymaga eljátszott meg a másikat ki költeménnyel s szavakkal kard helyett hadakozottvagy azt aki titkok tudója lett világok tetejéns koronája lett az ős-nyelvhaza

Iszonyúan szabadokÜldöző üldözhetÜldözött szökhet Forrás: szerző FB-oldala

Végre megkaptad! Rég megérdemelted,nélküled nem úgy szárnyal a magyar vers.Fél ebek között, nehéz hangulatbanpipacsok nyílnak Forrás: szdrző FB-oldala

Megszólnak, sőt gyakranegyféle művi kirakóssehova sem pásszolóelemének bélyegeznek,

Zajzon völgyi öreg táltos, ismerte a bajokat,Kóstolgatva számolta a januári juhokat.Nesztelen puha havon lépdelt, s nagyokat sóhajtott,Mint a prédáját leső farkas, ha éhes, s felajzott.

1958/59 kartonkorongokközött színes celofángrieg-zene pendül lejtenek egyrehangyák és margarétákelemista smink

Petőfitől herótja van egy erdélyi magyar költőnek,elnézést kérek a nevéért,de elárulom, nagy reménység.

A kávéházi vitatkozókat, a tantermekből a félbemaradt óra örömével kitóduló orvosnövendékeket, mérnökjelölteket, szeminaristákat, jogászokat a fiatal költő kemény pátosza üti hősökké, az elszánt indulat, melynek hitelességében nem lehet kételkedni. Az első forradalmi tett, a sajtószabadság gyakorlati kivívása, még úgy játszódik le, mint ártatlan diákcsíny. Degré pontosan leírta a híres jelenetet. Amikor a fiatalok bevonulnak a […]

Ők az én barátaim, a tetőtől talpig emberek, akik ebben a fukar világban szép szóra érdemesek. Rámköszön hajnalban a kartonember –szekere, mint egy limuzin – akkora;visszabólintok, mondanám: tél van –ráfagy a keze, a lelke a rúdra.

fekszem az ágybanmint felvágott hasú pisztráng a jégdaránnézek a homályos semmiberezzenéstelen arccal váromhogy kisütnek majdegy tapadásmentes tepsibeaz örök élet hátoldalán

Kivágtunk a sötétségből,és eljött Világos. Forrás: szerző FB-oldala

Az elolvadt hófolthelyén állnakvértelen szájszéllelde már maszk nélkül,

A Babérkoszorú- és József Attila-díjas költő, író, műfordító, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során a nemzetiségi lét kérdéskörét egyedülálló módon megragadó írói, költői életműve, valamint kiemelkedő műfordítói tevékenysége elismeréseként” kapta a Kossuth-díjat (Ezt a cikket a Krónikáról másolták: https://kronikaonline.ro/kultura/kossuth-dijjal-tuntettek-ki-kiraly-laszlo-erdelyi-koltot-muforditot” – áll az MTI híradásában.

A békés tél torkának feszült a tavasz, Lánctalpak alatt hóvirág, sáros tapasz.Barkák ropognak, hit falai omolnak,Kereszt zuhan, s gyilkos jégcsapok dalolnak.

hangtalanuljár az óraeljön az időészrevétlenbelefúrjamagáta hétköznapokbaa válságmár itt vanújra

Hogy én is itt vagyok,ja, kérem, így adatott,nem bánom, úgyis vége lesz,mint olcsó szocfilmnek az Új Időkben,meg aztán még a baktériumnak isvan egy küldetése,a beoltott ösztönök megmaradnak.

Hírek lövedékei ütköznekbőrünk fehér falánfélreérthetetlenül.

furcsán vagyokmintha nem én lennéks mintha lettem volna már ígycsak el ne essek észrevétlen

Ez a tavaszÁttetsző napsütésben isMegfakul, elhomályosulTágra nyílt szemünkre Zaklatott rebbenéssel Fekete madár tolla hull

Háború van, holnaputánpedig forradalom lesz, de énnem hiszek már az ilyen lövöldözős világváltoztatásokban,az emberiség sajtja nem készült el,és amennyi mégis, az túró,másmilyen feladatokat kelleneaz enzimekre bízni, nemjók a tábornokok szerintem. Forrás: szerző FB-oldala

tudtad? már történelem vagymegírtad, téged is megírtakössze is, szét is, tele is„te rongy, aki szeretni gyáva vagy”

Vésett, faragott láng,szűz dal, szűz leány,válláig ér a nyár,mellette üvegtál,

ezüstszínű fátyol csüng az égena csillag fényébenátlátszó felhőtekergőzik