Megtöri lépcsőzetes víz megtöri a sziklák csendjét csábító kilátáspont

Légy a barátom, rosszarcú Lombroso-fazon, te, aki megérsz egy-két nyakkendõt, öltönyt a nyomkövetõknek.

„tárt szivemben mindig itthon találsz, és akárhogy fáj, vígasz, hogy te fájsz.” (Szabó Lőrinc) hiába az évek vonulása huszonöt év elpergett hiába s vérző seb fekete felleg vagyok soha egészen meg nem gyógyulok

zöld posztós asztalon söröskorsó volt benne állott víz abban légy nagynéném kidobta a legyet

A titkolt szónak mély árnyéka van Testet ölt az éles fénytörésben A titkolt tettek árnyékaiban Rejtekre lel, tiéd lesz egészen

rugaszkodj el lányom a mocsárba ne ragadj bele mindig légy ugrásra kész emlékezz a magasugrásra

egy óra az életemből ne vedd el, amit nem adhatsz ha jót nem tehetsz rosszat nem akarhatsz ne áltass, ne töltess el hiába haszontalanul perceket, semmire se várva ne állj elém, ha rám süt a nap ne vedd el a fényt, nem a te sugarad. Ne vedd el a csendet, a szótlanságot Ne törd darabokra […]

Mi mindig mindent Mi mindig mindent kifütyülünk, mindig a felső sorban állunk, mindig a jók között ülünk, mi mindig mindent kifütyülünk.

Hirtelen kigyúl egy gondolat, mint alkonyatkor az elsötétedő város első lámpája és kószálnak benne a szerelmesek naivan, ráérősen, akár két egybeforrt mag a föld méhében.

akik még reménykednek derűsen állnak a napnak hatvanhatszor még nem buktak el lábra állhatnak nekik más időket szabnak de többségük az utolsó utáni esély elvesztegetésével nem ilyen 2021-08-24

Rengeteg virág lett, s gyümölcs is bőven – beérett, vörösre pirult arcocskákkal markom tele, reggelig cukrozva áll – ha már adta, ha már ölembe szórta az ég, a szél,

írni, írni de a mondatot érteni is kéne hiába kezdődik nagybetűvel és pont a vége

szól a betegség vénai vérből itt vagyok ember mondom a vérnek menj a fenébe jól vagyok én Budapest, 2021. IX. 1.

​ Örökké szeptember Legyen mindig szeptember Kint huszonöt, bent húsz fok És mindig menjen lefelé a nap Langyos szél fújjon, frissítsen És legyen Isten, aki segítsen

Konyhakerti blues Nem szeretem a lilahagymát A lilahagymát A lilahagymát Mások szeretik, mások szeretik Mért nem szeretem? Mért nem szeretem? Befogja kezem Befogja kezem Mikor pucolom,

ülök az IKEA/TROMSÖ ágyam magaslatán nézem kacataimat minden kacat s úgy bevillan mint egy bevágott filmkocka hogy mennyire nem hasonlít semmi apám szobájához Budapest, 2021. VIII. 31.

(Évia emlékére) A szabadság íze a tenger Égre emel, átölel, ringat Dús selyemszövetű, titkos teste Megszelídíti vad vágyainkat

amikor elfutja szívedet a remény, már nem igazi. mert voltak idők, hogy reménykedni sem kellett, úgy is szerettek. De aztán a döntéseid, a döntései, az, amit mindközönségesen életnek nevezünk, keresztbe állt, mint bűnözők az úton, és most már reménykedned kell. nem egészen értelmetlen, csak fáj. ne nyavalyogj. Forrás: https://dunszt.sk/2021/08/31/remeny-blogbejegyzes/

a szem az hunyva legyen a lábak ne keresztezzék egymást egy orrpiszkálás vagy egy vakarózás érvényteleníti a mondatot fal felé fordulni előtte? utána?

Ólom / Plumb Aludt a sok koporsó, csupa ólom. S ólomvirágok szerte, a gyászruhák… Álltam a sírboltban… kint szél dudált Koszorúk zörrentek, megannyi ólom.

Hagyaték Dédanyám mesélte Hogy egyszer Szépanyám mondta ükanyámnak: Fiacskám! Így mondta

szusszan a bőröm kánikula oszlik majd vége a nyárnak

Most már nem kell a maszk. Elegen be vagyunk oltva. Késő… Engem átoltottak egyszer s mindenkorra.

Faluban az… Faluban az első gazda A kaszát szegre akasztja, Mert traktort vett, S azzal kaszál, Minek verjen Nap, nap kaszát,

Volt egyszer egy Gyergyó, vidéki megyei jogú város, sok utcája kavicsos, gödrös, járdamentes és sáros, némely kanalizált, örmény letelepedőktől katalizált székely világ, szikláit meglopják, Oltár-kőnek árnyéka hull rá _____________________________. Van nyolc temploma: a Szent Paraschiv a gimnázium előtt lezárja a sétáló utcát, kupolája alatt bizánci szent ikonosztáz hirdeti a régi hit igazát, a másik görög […]