Alkonyodik Arcomra Kiül Ami bennem Egész nap Összegyűlt Forrás: szerző FB-oldala

Fogtam a csíkos ingemet este. Székre terítve vártam a holnap éjjeli jöttét és a napot. Íme, ma csíkos ingbe borultam. Nyár szele szárít, csakhogy a régi kódvonalaktól jött az öröm. Budapest, 2021. VI. 20.

hová gondolsz tépett idegekkel rohansz a világba hová szaladsz meg akarod váltani azt

Kinyitom a lakatlan porták könyvét, hogy farkasszemet nézzek a szürkehályogos ablakokkal s a kúttal, melynek felkiáltó jele kibukik a nyomtalan hóból.

jaj a félmúlt csapásai is milyen varázslatosak voltak teli volt álmomban a nap piros poloskákkal felébredtem s jégkrémet ettem

Ezek a foltok nem viharfelhők, nem szépséghibák az ég padozatán, sem összeesküvés, államcsíny jelei. Azt rebesgetik, a pusztulás alkonyán szürkülödik hasonlóképpen.

fűben és fában a kis virágban utat tör az élet

Séta élet-helyem körül Ez itt a forradalmi város. Meghaltunk, aztán visszatértünk, hogy tönkretegyük, miért haltunk, miért szabadságot akartunk, s amitől már remegve félünk.

ez a rejtett a földön túli szobatárs a hangtalan az álmatlan aki most is a keret mögül tekint szét

Koplalunk hát, oly drága a kenyér – vagy csak a léha társadalom unt ránk, azért olcsult meg úgy a vers, a munkánk, hogy lassan egy silány cipót se ér?

A nyár szívében Téli álmaink vannak. A szüret utolsó napjain. Emlékszünk a tavasz örömeire.

Túl sokan vagyunk Mi mindig túl sokan vagyunk, és a vártán túl kevesen, a pincelyukban reszketünk amíg más bátor nem leszen.

arany színű forrasztó cin forr a vasedényben

Végül Hallgatsz, hallgatsz, s én forgok a csendben fuldokolva. Visszájára fordult ez a szerelem is, visszaüt minden, mint a bumeráng.

nálunk Petőfi holtan akarom mondani hősi halottként is hírében nyerésre áll – ha lehetett eddig hát bölcsen elkerült minden hozzá nem illő vitát a város főterén ahogy magaslik annál inkább érthető immár nincs impozánsabb Petőfi szobor

a boldogság a valami a napok színes lapjai az ébredés a vizelés a gazda hosszú karjai

Lakkozott deszkaemelvényen nyekereg a felzárkózott fátum, díszruhában utazik, folyton – arra indul, amerre tiltó táblák százait ő maga csapta a földbe.

Eső, eső, véres eső, Elcsigázott csigák hada. Arasznyi sárba ragadva, Versenyt csúsznak ki lesz első.

Hitünk egy cseppig Fejem lágyából vér serken ki, mikor durva öledbe hajtom – mivé is lettél, Magyarország, mikor egykor arcod volt arcom?

Amikor engem fel- vagy beavattak a hétszentséges csodák telkein, füzetlapokra rögzített bűneim szétszóródtak a többi gyarlóság között.

Legszebb időtöltésem A csendben merengés A csendben merengés Legszebb időtöltésem

Katyusa / Катюша Virágzott az alma és a körte, Köd lebegett a folyó felett, Kisétált a partjához Katyusa, A meredek, magas part mellett.

(Késői üzenet) Örökké távoli Elfeledett és eltemetett Hallgatásba öltöztetett Borúsan bolyongó szerelem

mélyen alszik a csend tudom hogy egyszer felébred s gondolataimba mászik engem mustrál belém kúszik

urnás búcsúztatás lementünk mintha felmennénk felmentünk mintha lemennénk mondanám mormoltunk ha nem sértenék vele érzékenységet netán