Megjelentem. Igenis, jelen vagyok ezen a görbe vonalon, itt töltöm a helyet és látom, ahogy néhány perc alatt mindenki elszelel, pedig a Winchestert már két hete eladtam, a Colt tölténytára is üres, nincs nálam semmiféle lőszer vagy fehér fegyver.

Benő Attilához Nálam maradt egy könyved, könnyen meglehet, a fiókomban. Könnyen jár, mint a motolla, pedig rágörnyed, mintha a könyved a fiók olvasója lenne. Súlyos.

mínuszos hír a toronyház alatt a járdán fehér üvegpor és krétarajz tömeg már sehol a béke örök

(Vándordal) Ó, azok a gangok, Anna Az álombéli hangok A félrevert harangok

Ajtók / Uşi tágra nyílt ajtó a világra a mára nyíló a lehetséges holnapra nyíló ajtó az elveszett kulcs ajtaja az ajtó képe amelyen se ki, se be. lakat az ajtón: a hallgatás. a remény templomajtaja. ajtó, amelyen át besurran az álom, miközben  csikorgatja fogát Cseke Gábor fordítása * uşa larg deschisă spre lume. uşa […]

már hónapok óta terepfoltos szvetterben járok terepfoltos sapkában terepfoltos szájmaszkot viselek anyám ki nem állhatja a terepfoltos holmit s én annál inkább kívánom most azt hihetik pribék szeretnék lenni hatvanhat évesen

ez a röpke világ! fény és árnyék a tulipánokon

Egy kis fronton, egy kis tűzvonalban lődözték egymást az ólomkatonák. Jobb lenne szedelőzködni – szóltam, amikor a nehézfémeket illetően elfajultak a dolgok.

A bérenc vámszedőkért, Utazhatok az időn, s téren. Az ébresztőóráért, Reggel életre serkenhettem.

Állok a naplementében Mint egy liftben Mely lassan süllyed velem el Forrás: szerző FB-oldala

Az éjjel beidéztek, felszólítottak, írjak egy magasztos jelentést az istenekről, több tucatnyiról, úgy, ahogy bennem forgolódnak. Tetőtől talpig átázva, kívül-belül ítéletre készen körmölni kezdtem jót, rosszat, feleslegest, szolgamód öszemostam egyetlen pléhlavórban erény, bűnt, álszent szándékokat – senki sem szabadult, kivéve egy naprakész gyermeket, aki viszont még meg sem született, csak úgy – mert leendő anyja […]

Mint egy kosár Teli gyümölccsel Fölborult a kert. Forrás: szerző FB-oldala

vad vizek örvényében meglátod arcodat tükörképed szemedbe ragad

Én tudok biciklizni, bcsületszóra, annyira tudok, hogy csak úgy husss, meg szzz, néha egyenesen ííí,

a csend béke és ököl arcomon a zaj belopja magát szívembe az otthonos gondolat

Amikor eljött a tisztátalan, fürdőszobát kaptak a parasztok, csak álltak bambán a zuhanyozóban, források klórízű vize fakadt a krómozott csapokból, fel-felbődült a duda reggelente s a tükör előtt is folyton egy ismeretlen állt.

Az egyszerű szabály / Regula simplă az egyszerű szabály abból áll, hogy ne ragadd torkon azt, aki nem bánt téged, ne csinálj magadnak ellenséget, ameddig közömbösségük kedvezménynek tűnhet, amely után fordított helyzetben áhítoznál, ne zavard éjsötét nemtörődömségüket, amelyben elvész a belső megismeréshez vezető út, amelyben a régi görögök az eudaimoniát keresték, úgy tudták, joguk van […]

Tudod mit mondok? Égre kiáltó, hogy nem esik hódolatával rám a menny mikor megszületek s kinyitom szemem a világra

Ott élsz a képen – bár életrajzod, címed rég megszökött a múzeumból. Színed is megfakult.

Van egy… Van egy kutya, Meg egy macska, Valamin ők Összekaptak.

nem, nem akarom, nem tetszik soha nem beszéltem halottakkal sem hozzájuk még hitetlen koromban sem ráadásul anyám még él hogyan élném át ezt a verset ilyen pimasz hangot sem engedtem magamnak meg vele

állandóság ó ez az eldobható golyóstoll negyed évszázada is ugyanilyen csíkos ugyanilyen fehér kupakos volt le nem bomlik az ilyen földbe szúrva sem

ami neked naplemente nekem egy vörös palást ami neked felhő az égen nekem rongyos óriás

(anyámra gondolva) Most, hogy már nem vagy, (emberi szemmérték szerint) egészen másnak látlak, új arc, új hang, más anya lettél s valami idegen nyelven beszélgetünk éjjelente.

valahol. valamikor / undeva. cîndva volt idő amikor irigyeltem az udvar kegyeltjeit mert körülöttük lüktet az élet eléggé együgyűek voltunk hogy csuda-nagynak képzeljük magunkat.