Foame / Éhség Motorul oprit. Sus, praf se-nvârtă uzat, ca pâcla, briza de toamnă, și oamenilor pe gât se lasă, la masă. Pe umeri suportă

Napfiú, Napleány, diskurálnak egy nap hajnalán, de több lett belőle, csók csattant, a reggel melegében.

Nagyapám diót csörgetett, s jöttek a mókusok mind versenyezve csörtetett, iromba koldusok.

Még a Hold is haragszik, ha az éj felhői eltakarják a homlokát. Embernek pláne fontos, a tekintettel együtt, belőle olvasunk.

Zakatol a fakopáncs, alkonyat egén visszhangzik, Hull, s csak hull a zúzmara, templomtornyán a hold alszik. Piheg a mező, hűségvallomást huhog egy csillag, Kitömött medve ez a Hegyeshegy, horkant utólag.

Egy kucsin* peng hosszan, mint ahogy visszhang csöpög levélről levélre egy sűrű bambuszerdőben.

Írisznek éltessen Isten életed derekán legszebb korodban három férfi néz rád kettő biztos kisisten neked adattak dísznek fölöttük meg te ragyogsz

Egyszer majd mindannyian hazamegyünk: lerázzuk vállunkról az ólomnehéz földet, csontjainkról az idegen göröngyöt, szemhéjunkról az odadobott fémpénzt, csigolyánkról a kavicsok szétguruló gyöngysorát. Porunk felszáll és Kelet felé lebeg, odvas szívünkben felsajog a honvágy, és sárral betömött fülünkbe belemar trombita-élesen egy új feltámadás. Forrás: Brassói Lapok

Mióta harsány csőgatyában nemesül úrnővé paprikajancsi az utolsó vacsorában

békesség nyitja meg szívemet aludni hagyom a lelkedet nincsenek végtelen álmaim

avaron fekszik a csend madárdal ébresztget felnyitja szemét az ég

Naponta süpped a nyom, a testtartás, de már nem a láb, a körvonal a figyelem fókusza, hanem a süppedés.

van, aki hazudik, nem is tud róla hazudik az ilyen vagy csak buta a lusta is hazudik, ő is buta mind közül mégis a hazug a legbutább mert ő tudja 2021-05-13

Ne szaporítsad a szót, csak dióhéjban mindenről: röviden, velősen, hogy mindenki értse, szavad senki lelkét ne sértse

csak egy emlék marad a táj az illatos virág egy arc a mosolygás

meglepetés, 1966 nagyanyámtól ultramarin fürdőnadrágot kaptam cipzáros zsebében apró szállodai szappannal magyarországról jött nagymamám volt ez mintegy magyar ajándék

most eszembe jut a strandszelep a medence melletti telep de mit érek vele kép a nyárból majd felidézem legközelebb Budapest, 2021. V. 10.

Éjjeli lámpa kitapintott kapcsoló árnyékok a falon ablaknyitás

A mondhatni élénk öreg úgy lép ki az ajtón, úgy pillant vissza, mint aki saját gyászjelentését keresi, végigpásztázza az üveglapot, felnéz a tetőre, tekintetét egy másvilág bérli, úgy lépked végig a háztömb aszfaltcsapásán,

Diósadi Ady Endre diósadi diót enne s fog egy dióverő rudat – tovább ismeri az utat a legnagyobb diófához, mely az erdővel határos.

Ahogy tárgytalan lesz a világ, két kezed mely közrefog, s létezőmbe vájva a holnapod, minden elrejtett elmét csodálok, markodban lévő énem titkait, s hol meghalok, ott újraéledek, s hol újraéledek, ott meghalok, Fülöp-szigeten kis főnixed, én, apró fény-pezsdülés vagyok. 2021. május 9.

Az udvar szigorú gyöpén hogy kivágták végigzuhant a virágzó vadgesztenyefa

Ölemben feküdt a sárkány, vágya már a messzi távolban járt, Arcomon napra forgó, fényt kergető, nevető kis fintor várt. Jött a szél, és papírsárkányom, mint az ész vívta végső harcát, Felhők közé repült, és kereste az Isten igazi arcát.

Ott, ahol tucatnyi új világ bomlik vissza a kezdetekhez, nézem, ahogy a fák az égig tornyosulnak, az ég a földig, Isten az emberig hajol.

Eljön a nap, mikor betelik a pohár, mert folyton rossz lóra tettél. Eljön a nap, mikor felborul a lélekvesztő, mert túl sok benne a nipp-kacat.