Tovább »

(Az Idők Tengerén)

Kilenc perccel kilenc előtt, valamikor délelőtt
Világnak világtalansága
Hintalóján egy Kis Herceg
Most éppen hátradőlt
Előre és hátra
Később megállítja
Majd újabb lendülettel hátra Tovább »

aki meghasadt
annak már vége
össze nem állhat
benne a béke Tovább »

Tulajdonképpen örülni kellene annak, hogy a háború elől menekülők létszáma csökkenő tendenciát mutat, és így a kolozsvári vasútállomáson működtetett tranzitzóna önkénteseinek is kevesebb a feladatuk. Örülni persze nincs okunk, mert akinek az ingerküszöbét a közvetlen háborús tudósításokon túli szakértői elemzések is elérik, az sejti, hogy ez csak átmeneti állapot, és elképzelhető, hogy hamarosan ismét százak veszik majd igénybe az Egy tál meleg étel Egyesület által működtetett tranzitzóna szolgáltatásait. Nem ez a legjobb kifejezés, mégis használom: az önkéntes csapatok munkája szolgálat, így a bajba jutott embertársaink javára történő „szolgáltatás” még akkor is, ha „csak” rutinosan kimérünk egy tányér levest, összeszedjük a szemetet, fölcipelünk egy csomagot az emeleti étkezőbe, vagy rajzolunk fél órát az elcsigázott gyerekekkel, míg anya megeszi a meleg vacsorát. (Rajzolni sajnos nem tudok, de csapatunkban képzett grafikus is jelen van, szégyent tehát nem vallunk!) Tovább »

a gyújtógyertya
szikrázva zongorázik
lila kezdő fény

Budapest, 2022. III. 16.

Mindennap háborút reggelizem:
hazugsággal puffasztott valóság
arca mered rám a nagykanálból.
Győzködöm magam, hogy nem vértócsák – Tovább »

Király László költészete mindig személyes volt.

Mindig befelé nézett, úgy próbált beszélni valamiről. Nagy versei, melyek annyira megragadtak az ember fejében, nem egészen érthető allegóriákkal éltek (lásd az Amikor pipacsok voltatok-at meg az 1980. november 26.-ot), de ha nem allegóriákkal, akkor is elliptikusan. „Kevesebb már a szerelem, / és egyre több az árnyék. / Mintha hűvös nagy tereken / suhintó szavakra várnék.” Tovább »

a szabadságvágy margója mentén


csöndben már mátyásokat idéz a nép
merő szép sándorokat –
azt is ki rabolt alföldek alatt
pandúrt rablót egymaga eljátszott
meg a másikat ki költeménnyel s szavakkal
kard helyett hadakozott
vagy azt aki titkok tudója lett világok tetején
s koronája lett az ős-nyelvhaza Tovább »

Iszonyúan szabadok
Üldöző üldözhet
Üldözött szökhet

Forrás: szerző FB-oldala

Végre megkaptad! Rég megérdemelted,
nélküled nem úgy szárnyal a magyar vers.
Fél ebek között, nehéz hangulatban
pipacsok nyílnak

Forrás: szdrző FB-oldala

Édesanyámnak

Ahol a holló, ott a pince.
Két méterrel fölötted állok
földhöz ragadtan.
Ide kötődtem, mint a háziállatok,
mint a lánc. A fájdalom bilincse
mint széthulló jéghegy
végigcsörög a fák között. Tovább »

Megszólnak, sőt gyakran
egyféle művi kirakós
sehova sem pásszoló
elemének bélyegeznek, Tovább »

Zajzon völgyi öreg táltos, ismerte a bajokat,
Kóstolgatva számolta a januári juhokat.
Nesztelen puha havon lépdelt, s nagyokat sóhajtott,
Mint a prédáját leső farkas, ha éhes, s felajzott. Tovább »

Még nem tudni pontosan, hány halottja van ennek a háborúnak. A különböző adatok szerint – a hivatalos 498 főtől a nemhivatalosig – hozzávetőleg tizenkétezer. Hol van most az az őrült ember, akinek szavára az orosz csapatok átlépték az ukrán határt, békés városokat bombáztak és lőttek szét, és emberek ezreit űzték óvóhelyekre? – Ljudmila Ulickaja írása a Litera irodalmi portálon

Feladja a leckét. Önmagadhoz méret.

Előadóestje tavaly született, a Trianon századik évfordulóján. Ma más nemzetek Trianonja van születőben. Ez az előadás felhangján is módosít. Nem vagyunk egyedül fájdalmunkkal a világban.

Hiába többszörösen kitüntetett előadóművész, mikor az ezerfejű cézár elé lép kiszolgáltatott csomópont lesz, görcsbeszorult gyomorral. A vajúdás gyötrelmeit éli, életi át velünk. Tovább »

1958/59

kartonkorongok
között színes celofán
grieg-zene pendül

lejtenek egyre
hangyák és margaréták
elemista smink Tovább »

Petőfitől herótja van egy
erdélyi magyar költőnek,
elnézést kérek a nevéért,
de elárulom, nagy reménység. Tovább »

A kávéházi vitatkozókat, a tantermekből a félbemaradt óra örömével kitóduló orvosnövendékeket, mérnökjelölteket, szeminaristákat, jogászokat a fiatal költő kemény pátosza üti hősökké, az elszánt indulat, melynek hitelességében nem lehet kételkedni. Az első forradalmi tett, a sajtószabadság gyakorlati kivívása, még úgy játszódik le, mint ártatlan diákcsíny. Degré pontosan leírta a híres jelenetet. Amikor a fiatalok bevonulnak a nyomdába, hogy a Nemzeti dal-t (melyen mellesleg a cenzor sem találhatott volna semmi kivetnivalót) önhatalmúlag kinyomtassák, „Landerer szárazon mondta: – Lehetetlen, nincs rajta az engedélyezés. – Összenéztünk, nem tudtuk, hogyan kell csinálni. Landerer odasúgta: – Foglaljanak le egy sajtót. – Irinyi József a nagy gépre rátette kezét e szókkal: »E sajtót a nép nevében lefoglaljuk.« – Erőszaknak ellent nem állhatok, felelt Landerer.” Tovább »

A szerző grafikája

Ők az én barátaim, a tetőtől talpig emberek, akik ebben a fukar világban szép szóra érdemesek.

Rámköszön hajnalban a kartonember –
szekere, mint egy limuzin – akkora;
visszabólintok, mondanám: tél van –
ráfagy a keze, a lelke a rúdra. Tovább »

fekszem az ágyban
mint felvágott hasú pisztráng a jégdarán
nézek a homályos semmibe
rezzenéstelen arccal várom
hogy kisütnek majd
egy tapadásmentes tepsibe
az örök élet hátoldalán Tovább »

Kivágtunk a sötétségből,
és eljött Világos.

Forrás: szerző FB-oldala