Üdvözlégy, hűs esőkkel ölelő,
idegzsongító, kedves őszelő.

Vized minden hasadt gyepet kitölt,
habzsol s beszí az égett, szomju föld. Tovább »

piros kard
piros hüvely
az első évharmadban
zene jár hozzájuk
ropogós népzene
ki a kardot a hüvelyből
be a kardot a hüvelybe
napokig nem untam meg

Budapest, 2022. X. 8.

Szerkesztette: GAUSZ ILDIKÓ, TOTH SZILÁRD, VAJDA TAMÁS
Megjelenés: 2022
Ez a Babeș-Bolyai Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem közös munkája révén létrejött hiánypótló kötet átfogó gyűjteményt közöl a kolozsvári tudományegyetem felállításáért 1868 és 1872 között folytatott küzdelemről, az előkészítési egyeztetésekről, a szervezési munkálatokról, az egyetemi önkormányzati szervek megalakulásáról és az első tanév megindulásáról. A dokumentumok között találhatók az országgyűlési beszédek, törvénytervezetek, valamint nagyszámú korabeli kolozsvári és országos sajtócikk. A magyar, angol és román nyelvű technikai előszót részletes tanulmány követi, mely feltárja a korabeli összefüggéseket. A forrásszövegek mellett fényképek és táblázatok szemléltetik az egyetemalapítás folyamatát. A szerkesztők és a kiadó ezzel a széleskörű együttműködés keretében létrejött kötettel kíván tisztelegni a kolozsvári magyar tudományegyetem alapításának 150. évfordulója előtt.

Tovább »

Ma nyolcvannégy éves Szilágyi István.
Nem nagy ügy, nem kerek évforduló, csak az egyik legnagyobb magyar író születésnapja.
Döng a föld, amerre jár, akkora. De metaforikusan is: mindig azt éreztem, a hegyek mozognak körülöttem, amikor a Helikonhoz mentem. Részben általa, neki köszönhetően értettem meg Weöres versét: „Egy / hegy / megy. // Szembejön a másik hegy. // Ordítanak ordasok: / Össze ne morzsoljatok! // Én is hegy, / te is hegy, / nekünk ugyan egyremegy.” Vele senki nem tudott szembejönni, vagy csak a láthatatlan dolgok, igaz, azok nagyon.
A Kő hull apadó kútba és a Hollóidő is ilyen „hegyes” könyvek: a nagyság érződik bennük folyamatosan, mintha hegyekből faragták volna őket, ahogy Michelangelo vágyott „hegyben dolgozni”.
Nagy erdélyi író, éppen abban, hogy csöppet sem erdélyi, ha az örökös önsajnálatot meg a falvédős történelemképzeteket nézzük. És az igazi színét ennek az erdélyiségnek: a konok, kemény tehetséget.
Egyszer nem fogadott el egy díjat, ez örökre megmaradt bennem. Nem érdekelték a milliók, sem a dicsőség, csak a saját fafejűsége. És ez azért, úgy látom, egyre nagyobb teljesítmény.

(2022. október 10. – szerző FB-oldala)

Jó hír mindenkinek, akit érdekel: mától kezdve /okt. 10/működik az Új magyar etimológiai szótár internetes változata (egyelőre béta verzió), és ingyen használhatja mindenki! Aki tehát kíváncsi rá, hogy egy-egy szavunk honnan ered, vagy hogy mikori az első ismert írásos előfordulása, beírhatja a keresőbe, és ha benne van a szótárban, megtudhatja, mit mondanak erről a szakemberek. Utána pedig vagy elhiszi, vagy tud ő annál sokkal jobbat, mert az etimológia olyan, mint a foci, hogy ahhoz mindenki ért.
Itt van, máris ki lehet próbálni: https://uesz.nytud.hu/index.html

Forrás: Szilágyi N. Sándor FB-oldala

Ha nem csal az emlékezetem, a Tanácsköztársaság idején árasztották el a proletárdiktatúra sajátos kreatúrái, a „mögleszelvtársak” a magyar ugart.
Ha a közösségnek panasza volt, ha valaki kért valamit, a hatalom kirendelt, botcsinálta képviselője úgy tett, mintha feljegyezné, majd felleghasogató optimizmussal jelentette ki: „Möglesz, elvtárs!”
Ezek a figurák a történelem megannyi nehéz időszakát hosszan telelve alusszák ki, de amikor változás van, már nem is permafrosztos paraziták, hanem új élet új lovagjaiként grasszálnak pofátlanul. Tovább »

Kertész Imréről

Nekem a püspök- vagy céklalila (a zöldségek között sosem tudtam eligazodni) Kaddis az első igazi Kertész-könyvem. Sodornak a mondatai, és később nem értem, ugyan miért mondják néhányan, hogy „a gondolkodásmódja nem magyar”. Miért, a Kormányeltörésben magyar, kérdeznék vissza, mint egy fakanalas Jeanne d’ Arc. Az se magyar, és milyen jól teszi, hogy nem az!!!
Meg hát mi a magyar? Törzsöke fajának meg a temindenem. Dömdödöm is magyar, még mekkora! És Frakk, az se kutya! Dehogynem.
Mindenesetre ez az égetően szomorú könyv hozza meg a kedvemet Kertészhez. A Sorstalanság kétségbevonhatatlan remekmű, a Kaddis azonban egy darab melankólia, ahogy ez a beszélő a levegőben ásná meg a sírját, meg ahogy mindent eldob, a gyermekét is. Nem szívhangokra kell gondolni ilyenkor meg egyéb ilyen érzelgős politikai ügyletekre, hanem arra, hogyan veszít el egy ember mindent, mert kiderül, hogy a puszta létezése halálbüntetéssel jár.
„Radikális”. Szívesen mondok ilyeneket, pedig mindenki másképp radikális. De Kertész tudott az lenni többször is, végig, már a szellemi végig, úgy értem. Nagyon nagy író volt, vakmerő, kemény, kérlelhetetlen. Mert a magyarság nem valami tepertőspogácsa, hogy a kezünk melegedjen, hallod?! Hanem valami, ahogy egy másik nagy magyar könyvében mondják, ami kevesebb a barátságnál, és több a szerelemnél.

Forrás: szerző FB-oldala

Amikor a utazásainkban és egyéb szabadságjogainkban korlátoztak bennünket az utóbbi években, s amikor nagyon visszavágytam az olasz riviérára, hogy kikapcsolódjak a valóság zajából, gyakran hallgattam ezt a Riviéra Dzsessz és Bossa Nova videót élőben,… reggelente a kávém mellé. Akkor akadt meg a szemem a képen, amiről nem tudtam, hol készült. De eldöntöttem, felkutatom, és szerzek magamnak egy újabb boldogságpillanatot. Nos, napokkal ezelőtt sikerült is. Akkor alkonyodott már, de a minap visszatértem, és elkészítettem ezt a fotót. Boldogság!

Forrás: szerző FB-oldala

ANEKDOTÁK ÍRÓKRÓL, MŰVÉSZEKRŐL

Utunk évkönyv, ’68

A hatvanas évek elején egy nagyváradi kiállításon Gy. Szabó Bélát kérdezte Horváth Imre:
— Mennyibe kerül egy fametszete?
— A kicsi olcsóbb, a nagyobb drágább.
— Hát singre méri a művészetét?!
— Mért ne mérném, hisz Szabó vagyok!
*
Janovics Jenőhöz, a kolozsvári színigazgatóhoz büszkén szólt az egyik nehezen tanuló színésze:
— Mit szól hozzá, igazgató úr, milyen jól tudom a szerepemet. Tetszik tudni, mi a titka? Elseje óta a Monostori úton lakom, túl a sörgyáron, és útközben tanulom a szerepemet.
Nagyon szép, fiatal barátom — felelte komolyan Janovics —, de magának szerintem legalább Bánffyihunyadon kellene laknia… Tovább »

beleverném
cölöpként a földbe
sírkő lennék

penge szel ketté
vág az Isten-olló
ezt jövendölte, nincs nyavalygás
miért volna?
a veszendő pusztul
a többi erőt ad
ha egy verssel megállíthatnám a pusztítást Tovább »

Floridában a rovarászok arra figyeltek föl, hogy az egyik szöcskefaj újabban méreggel öli meg a hangyákat. A mérget a szöcskék gyomirtó szerekből állítják elő, bizonyára végső elkeseredésükben. És a pusztító anyagot támadóikra fecskendezik. A hír jelentőségét nem tudom megítélni. Lehet, hogy csak érdekesség. Lehet újabb ötlet még hatékonyabb mérgek előállítására. És lehet rövid szöveg a Titkos Jelenések könyvéből. Minthogy a tényt biológusok közlik, biológiai kérdést kell látnunk benne. Ha gyógyszerészek közölték volna, úgy ettől a fölismeréstől várhatnánk a modern gyógyszertan újabb lendületét. Ez a megállapítás jelzi, hogy az ember fölfogóképessége is szakosodott. Tovább »

Ray Cooney bohózatának bemutatója a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban

Ülök az előbemutatón az első sorban, mellettem egy fiatalember a párjával. Már az is érdekes helyzet, hogy az első sorban ülünk a férjemmel, általában jóval hátrább szoktunk helyet kapni. Most ide sikerült, barátunk kedvességéből, aki a jegyeket szerezte. A nagy érdeklődésre való tekintettel már nem volt máshol hely. Zsúfolt ház van. Tovább »

Privát hangulatok

Denndörfer vagy Belleschdörfer egy február végi hétfőn jelenik meg Sch.-ben, reggel korán. Már takarítják a havat, seperik a járdát, mocorognak a szemetesek, ja, ja, gondolja D. vagy B., kicsiny a város, kicsinyke a városka, telik neki szemetesre, jégtörőre, egyik csákányol, másik a lapátot pásztorolja, hárman szivarozva tartják szóval, hogy ne unja magát. Denndörfer vagy Belleschdörfer fülel, hinnye, de sokat fejlődött a nyelv, pedig a maga idejében tudott romául is, románul: ma is – járja hát az utcákat nagy sebbel-lobbal, mintha ott a járást ő tudná legjobban (tényleg, kicsit tán emlékeztet Budára, tűnődik, hisz Denndörfer vagy Belleschdörfer anno a Toldi peckes járkálását is rekonstruálta amottan) – itt viszont bika sem rugaszkodik, kötél sem szakad. Tovább »

a Viktor és Viktória
melynek cselekménye az 1989-es temesvári események idején játszódik

Kerested erdőn, bérceken,
fiatalságtól részegen.
Álmodtad és tudtad, hogy él,
különb madár a többinél:
elorzott minden drága színt,
smaragdot, türkizt és rubint,
szikrázóbb, mint a gyurgyalag,
begytollán bíboros szalag,
a kékcsókánál kékje szebb,
a jégmadárnál ékesebb.
Véredben él, álmodban ég,
egyetlenegy gyönyörüség.
S míg mohón űzte két szemed,
futott, futott az életed… Tovább »

Mondhatni megalakulása óta dicsérjük a Kriteriont, s vállalkozó kedvű, átgondolt tervek alapján építkező nemzetiségi kiadónk rá is szolgált a sok jó szóra. Csak elismeréssel szólhatunk igényességéről, amellyel szerzőit többnyire megválogatja, és elődjének, az Irodalmi Könyvkiadónak jó hagyományait fokozott szigorral viszi tovább. Sorozatai szinte kivétel nélkül népszerűek, várják, keresik köteteiket az olvasók. Tovább »

árultak indián tolldíszt
ültem a pince derékszögű ajtaján a napon
néztem az unitárius templom rozsdás rombuszait
szívtam a napot
s bár nyugatiak az indiánok
úgy éreztem
jógázom

Budapest, 2022. X. 8.

Az utolsó időkben üveggé válsz,
átlátszó, törékeny üveggé-
hiába sír szemed, nevet szád,
bűneid pírja elárul:
kiül orcáidra,
mint jóllakott féreg
a gyümölcs héjára
és nem múlik el jeltelen
egy jottányi sem belőlük,
akár halálos járvány fekélye,
vagy a fenevad tüzes bélyege. Tovább »

1.
Nyírkos mohaság –
Rebegő ébredésem
kúszik a ködben .

2.
Moccanó vággyal
földbe bújva rejtőzni
maga a gyönyör.