A Wang folyó versei jóvoltából most rálátásunk lehet egy remek orosz fotósra, s rajta keresztül az új orosz fotográfia néhány törekvésére is. Alekszandr Petroszjan fiatal fotográfus, aki Lvovban született, de Szentpéterváron él, és csak alig 2000-től van jelen a mezőnyben, már is igen keresett, az országban és külföldön is magasan jegyzett művész.

Minden, minden ott kezdődik: az erdei, titkos nyaralóval, a kerttel a ház körül. Mindig oda vonulsz el, ott feledteted magad. Hónapok, évek telnek el így. Ilyenkor nincs neved, ízed, illatod, nem idéz hajnali villámlás, nem hoz felém langyos őszi szél. Ravasz vagy, mint vadállat, hallgatag vagy, mint Isten.

N A G Y K O S Z írtam le egymás alá e két szót

Kányádi Sándornak Párás és kurta már a reggel, az este tiszta és örök. A csipkelombú fenyvesekből alágörögnek a ködök. A nyájak is alágörögnek – csupán a girhes szél ugat, A völgytorokból híva vissza el-elhaló kolompjukat.

Az ember sajnálkozik, hogy nem foghatott kezet néhány emberrel, vagy nem beszélgethetett velük egy kávé vagy egyéb súlyos italok mellett. Kosztolányi, József Attila, Camus, Caragiale… Az egyik nagy hiányosságom (Bretter és Bajor mellett) Székely János.

Papírvilágot teremteni, napokon át, újságpapírból, zizegő, ólomfestékes árnyakat, türelemmel, részletező pepecseléssel, fantáziával, és tudni, hogy abból a tábor végére megrendezett kiállítás után nem marad semmi, csak az ötlet visszhangja, emléke, no meg a fotó, a két dimenziós tanúság, a fotótanú – ez a Free Camp.

Honti Lajos, tisztviselő 1900-ban születtem s jelenleg tisztviselő vagyok Miskolcon. MEGJÖTTEM HOZZÁD Fekete hegyek között fehéren, csobogó patak fölött

A Ringen, a Goethe-szobornál két amerikai lány kér meg, hogy lefotózzam.

Tél. A kórházablak garázsra lát. Magasan van, belülről nem nyílik.

A piaci érték Mivel heti négy óránk volt a legatyásodott Feri bával, többen helyettesítették. Ha szabad volt, bejött hozzánk az oszifőnk, Esztó néni. Mindent lazán vett, mégis olyan biztos kézzel rángatta a gyeplőt, mint egy fogathajtó világbajnok. Sokat fecsegtünk, mégis tanultunk. Főleg helyesírási gyakorlatokat végeztünk. Az összetett szavak írásánál megemlítette, hogy Csalog Zsolt író szerint […]

Friedeck 1983-84 Ki miért? Hogy igazán ki miért hagyott mindent hátra, és jött Svájcba, az ismeretlen „álomországba”, azt egyéves együttlét után is Friedeckben talán egyedül a kurd fiú tudta kézzelfoghatóan, azaz inkább szemmel láthatóan bizonyítani. Feltételezett tagja volt a Kurd Kommunista Pártnak, és ezért 2-3 hónaponként bevitték a török rendőrségre, hátracsavarták a két karját, megkötötték […]

Persze, nem kell még inni a medve bőrére, de az RMDSZ parlamenti jelenléte és sorozatos tárgyalásai nélkül aligha körvonalazódnának olyan alkotmányos módosítások, amelyek a romániai magyarság javát szolgálják: feltételezhetően nem kell többé viaskodni helyi és országos hatalmaságokkal a nemzeti szimbólumok használatáért, államalkotó tényezőnek ismerik el a nemzeti kisebbségeket, és törvényes képviselőik a kisebbségek jogállásáról szóló […]

Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója Egon Schiele Önarckép lampion virággal című képe előtt áll a Szépművészeti Múzeumban 2013. június 12-én, s a készülő új kiállitásra gondol. Arra, amely június 26-án nyílik, Egon Schiele műveiből. A több mint 80 alkotást bemutató Egon Schiele és kora című tárlaton több mint félszáz mű látható, amelyek zöme a […]

Vonatunk megáll Budapesten. Lekecmergek a Gare de l’Est-en. Társam is cókmókját szedi: földillatú, érmindszenti.

doktor úr fel tudna írni valamit soraim jobbra tolódása ellen Budapest, 2013. VI. 15.

Azt mondta a pap, hogy minden üldözött menedéket talál az ő templomában. Mondta még, hogy ne féljenek, az Isten vigyáz rájuk. Halálrarémült felnőttek fogták a gyermekeiket, a kicsiket anyjuk egy sállal a hátára kötötte, és menedékükből, vagyis a bozótból, amelyik alkalmilag védte őket, a templomba özönöltek.

Diákkorában fedeztem föl magamnak a Ploiesti-en élő, de Bukarestben tanuló mérnök-növendéket, Florin O. Andreescut. A nagyváradi Tavirózsa/Nufarul fotóklub Premfotó versenyén tűnt föl karakteres, a dokumentálható, kendőzetlen vidéki valóságot, hagyományokat és életformát bemutató szociófotóival.

PUSZTULÁS A horgonyt bedobtam a szakadékba és nincs nappal és nincsen éjjel bizsergés nélkül

eszembe jut mert esteledik a féllábúak szökőkútja

A partra kiállok. Mert ennyi maradt. A kést bal kezemből feltűnés nélkül a homokba ejtem. Nézem, ahogy a hullámok egyre beljebb mossák, elássák. Homokszemek, kavicsok, kagylók lesznek a szállása. Még kikaparhatnám, még utána szaladhatnék, de úszni nem tudok, úszni már soha nem tanulok meg. Hát marad a part, a kés a part közelében vagy tovább.