Soha ne hallgass azokra, akik úgy akarnak szolgálatodra lenni, hogy azt tanácsolják, mondj le egyik-másik törekvésedről. Arról ismered fel hivatásodat, hogy belülről nyom. És ha elárulod, önmagadat torzítod el; de tudd meg, hogy igazságod lassan alakul ki, mert az igazság születése olyan, mint a fa születése, nem pedig valami formula kiagyalása, mert itt a főszerep […]

Egy festőhöz Ne vedd zokon, barátom, de zavar ma A harsány kék, piros, az éles barna, Két izmos hős, ki kűzd a képeden. Nem az erős, de az, ki fáradt, Nem vonz a gőg, csak az alázat, Már más a szép nekem.

Örvendetes és kellemes elintézés (Két levél Déry Tibornak) HORVÁTH ZOLTÁN – DÉRY TIBORNAK Budapest, 1963. március 30. Édes Böbém s Tiborkám, csak azért írok, hogy röviden tájékoztassalak: mindenki hazaérkezett. Bibó, Obersovszky, Ádám, Mérei, Fekete, Kopácsi – szóval kivétel nélkül mindenki. Úgy tudom, hogy már nagyjából mindenkinek állása is ki van jelölve. Ádám Gyuri a Közgazdasági […]

– Fülöp Kálmánnak – Eltörött a perselyem, Nem is volt tartalma. Ki amennyit összegyűjt, Az lesz a jutalma.

Halvány érzés,gondolat,emlék,egy jelenség,dolog…bármi,amit megnevezni próbálok.Ez az én anyagom. Egy szobrász felhasználva anyagát,valamennyire időtállót alkot.Az én anyagom szüntelen változik,eltünik és a hiánya óriásira nő,ami súlyos,mint egy bronzszobor, de ami megfoghatatlan,mert valójában nincs sehol.

egy felebarát jön oldalán tarka illatos tehénnel és jön még egy felebarát oldalán szintén illatos tehénnel Budapest, 2016. IX. 2.

Nincs hideg, mégis fázom. Borzong a lelkem. Ülök veled szemben, Te varázslatos, gyönyörű tölgyesi Táj. Még a Nap idetűz. Elmerengek. Mennyi szín, és mégis összhang, harmónia. Előtted ajkaimnak önként el kell némulnia.

Mikor rehabilitálnak? (Írtam Székely János Semmi – soha című versének hatására) Mi, nyugdíjas tanügyiek, lélekkeresztfás korban éltünk, eszmetőröket döftek belénk, és mint az elítéltek, féltünk.

Talán a pszichológusok tudják a leginkább, hogy a világon minden nézőpont kérdése, s hogy az igazság mindig valahol középen van, a házasságban, a gyerek-szülő kapcsolatban, a főnök-alkalmazott viszonyban, és az együtt élő népek viszonylatában is. Ugyanazt nézzük, de nem ugyanazt érezzük, s nem is ugyanazt látjuk. Különösen így van ez ezekben a napokban, a Román […]

fényvisszaverő jelek a sötétségben mint a biblia

Melegbarna ősz, kezemen szitakötő – Törékeny szárnyak.

Az apai nagyapámr​ól Nem maradhatott emlék, Amire én megszülettem, Őt már eltemették.

Eperjesen történt 1844. után. Tompa Mihály, a „Virágregék” költője akkor még fiatal teológus volt. A diákszobában négy jó cimbora űzte az időt beszélgetéssel: Péchy István, Comáromy Sándor, Puky István jogászok és Tompa Mihály. Ha láttátok volna, jegyezte meg az egyik jogász, hogyan eszi Miska a virslit! Az nagyszerű! Kedves ételem a forró szepesi tormásvirsli, jegyezte […]

Egész múltad nem egyéb, mint születés, akárcsak az ország eseményei is mind a mai napig. És ha sajnálsz valamit, akkor éppoly oktalan vagy, mint az, aki azon sajnálkoznék, hogy nem más korszakban vagy, más tájon született, vagy hogy nem kicsi, hanem nagy, és az efféle képtelen képzelgésekből állandó elkeseredést merítene. Balga ember az, aki a […]

Ha kell, szembeszállok a nagyvilággal, mely a mának él s a felszínen mozog és mit sem törődik az igazsággal, csak a saját tengelye körül forog.

Bűvölöm a tükörsima tengert s rajta a sirályként lebegő halászbárkát –

Szia, kérlek, ne üzenj minden este. elérhető vagyok – de nem neked. Egyszerűen leszívsz – nos, ez a helyzet. Szeretném, ha más csetelne veled.