Igazi értékeid nem a tárgyak, amelyek akkor érnek valamit, amikor használod őket, mint a szamarad, ha felülsz rá, vagy edényeid, ha eszel belőlük, de ha elrakod őket, már nincs többé jelentőségük. Sem amikor a dolgok kényszere elválaszt tőlük, mint az olyan asszony, akire csak vágyakozol, de akit nem szeretsz. Mert igaz, hogy az állat csak […]

A magyar halacska Életsodrásban, kőrácsok között tízuszony-akarattal úszik a csacska, makacska magyar halacska.

Rossz szokásaim mindég magammal hordom, csiga a házát.

Az opera, születése óta, többször is válságba került. Amit hivei nehezen vallanak be. Szerintük csak az operába járó közönség esett válságba, akit emiatt nem ártana időről időre megnevelni, hogy ne csak elfogadja, de rajongva értse is, hogy miért énekelnek órákon át javakorabeli férfiak és nők egy nyilt szinpadon, mindenféle maskarában, nem egyszer egymás szavába vágva, […]

ablakot nyitni hűvös havas reggelre levelek sehol

Istent minden kétséget kizáróan távollétéből lehet kiolvasni, amikor elrejtőzik. Mert a tengerész számára jelentése van a tengernek. És a hitves számára jelentése van a szerelemnek. De vannak pillanatok, amikor a tengerész azt kérdezi magában: “Mire való a tenger?” A hitves meg: “Mire való a szerelem?” És gyötrődnek. Semmijük sem hiányzik, csak az az isteni csomó, […]

Mindenki egy-egy létrafokon ücsörög. Talpunk alatt egy kopasz, szőke vagy éppen frissen nyírt fej, fölöttünk a szolgálatos főnök talpa. Aztán újabb létrafok és ismét talpak. Bámulunk lefele a ránk osztott hézagon. Én például óriásnak látom az alattam áthaladó elefántot, akár végig is simíthatnék a tomporán. De a fölöttem álló huszadik, harmincadik főnök talán csak egérnek […]

bukolika 65. születésnapomra öt birkám van büdösek büdösek pedig nem is rihesek-rühösek

él a mosógép a mai női líra sorai között

Egyszer találtam a buszmegállóban százezer lejt. (Az új ántivilág idején.) Éppen megint nem volt pénzem, voltaképpen eldobott (távolsági) buszjegyeket kerestem, hogy úti rendelvényemhez csatoljam azokat, cégemtől némi pénzmaghoz jutok tán. Tudok írni kisriportot Alsó-Sehováról úgy is, ha nem látogatok el Alsó-Sehovára. Gyomlálom a járdát, s hát a bankó.

A hétköznapok pörgésének sztereotípiája van. Remeteként ismételed a túlélés mozzanatait: ébresztő csergőóráról, okos telefonról, önmagát beindító rádióból. Jön a zuhany, a reggeli és a várva-várt kávé. S máris sínen a hétköznap. Jöhet a pörgés! Irány a meló. Kocsi, busz, metró, gyaloglás. Zseb avagy megszokás függvénye. A melózda: a magány változata, íróasztalt, esztergapad, tervezőpanel.

Derzsi Sándor: Riadó Utcán a nép… Harcolva lép A hősök nyomdokába.

Nem vagyok hajlandó sem cimboráskodni, sem kizárni. Nem vagyok sem hajthatatlan, sem túlzottan engedékeny vagy könnyelmű. Elfogadom az embert hibáival együtt, de mégis szigort gyakorlok vele szemben. Nem csinálok ellenfelemből tanút, minden bajaink bűnbakját, akit legjobb lenne mindenestől elégetni a piacon. Ellenfelemet mindenestől elfogadom, de egyúttal megtagadom. Mert a víz üde és kívánatos. És kívánatos […]

Strébert rajzolok. A fészkes fenébe megy. Próbáld meg te is. Budapest, 2016. IX. 7.

Megbillen az út – Rossz gondolatom szállt fel, nehezebb lettem.

Kedves tanárom volt Kajcsa Jenő, Székelyvajában tanított magyar nyelvet és irodalmat. Képzeljenek el egy alacsony, tömzsi, kissé kopasz emberkét, aki mindennap két degeszre tömött táskával jelenik meg az iskolában, reggel hét után elkapja azokat a szegény nebulókat, akik túl korán érkeznek, és irgalmatlanul tömi a fejükbe a helyesírási szabályokat. Hogy aszondja: a szóvégi ó, ő, […]

A rakodók mindenkit csókoltatnak (1986) kötete óta az egyik legkedveltebb publicistám. Igaz, hogy Új Pétert és Tóta W. Áront is szeretem, de Megyesi Gusztáv úgy néz rá a valóságra, ahogy Gulliver rácsodálkozhatott a világra. Szarkazmusa katartikus, humora nem olcsó, sziporkái revelációként hatnak. A jövő évszázad nebulói ebből a kötetből pontosan tudhatják majd, hogyan élt a […]

Napi tréfával jön Ateista Pista. Szedelőzködünk. Budapest, 2016. IX. 7.