Kerekes Gyuri a belügynél dolgozott, Székelyföld egyik nagyvárosában. Őrnagy volt az útlevélosztályon. Nem nyomozott, nem vizsgált ki senkit, a kész anyagokat vizsgálta felül. Úgy is mondhatjuk, hogy ő volt a jó szekus. Szerette a munkáját, és becsületesen el is végezte, amit rábíztak. Ezt még szakmunkásként tanulta meg. Nem volt mindig tiszt. Esztergán forgácsolt. Értékelték munkáját, […]

A jelek, a jelek értelmet vesztettek! Mert láttam a napba távozó darvakat, miként, éjjelente a hold fényében csillogó, messzi partokat nyaldosó hullámok tetején

A buszmegállóban várakozva kis bódét pillantottam meg, a polcain rengeteg olcsó könyv sorakozott, 100 és 200 forintért árulták. Nézegettem a könyveket. Fölfedeztem Sík Endre Vihar a levelet… című könyvét, emlékiratát. Megvettem, mert ennek az 1970-ben kiadott könyvnek története van.

Eltűnt Eltűnt, talán még tíz évvel ezelőtt… A sétányok fái s a járókelők ismerték jól, tavasztájt különösen boltívek hűs mélyén és fent a hegyen

Malacka a pezsgőt szereti, úgyhogy Vadmalac is azt issza, közben elmélkedik. Még mindig el tud csodálkozni azon, hogy szőlőből készítik, s hogy pezseg. Mitől? A buborékokat bele ki dugta? Két kortyolás közben a felhőket is figyeli, olyan a mutatványuk, akár egy élő festmény. Az előbb még sárgás volt, most egyetlen haránt elhelyezkedő szürke test. Oldalak […]

szombaton régebb járt a posta lehetett várni gyöngybetűs levelet ez hátracsúszott most péntek lett

Rövidre nyírt kislány fehérgalléros kartonruhában, feszes homloka előre ugrik – nem néz a lencsébe,

Pad Már csak a pad – Ül, gubbaszt egymagában, Bokáig érő levelek Szmogosabb honában.

„Maholnap a néző jön fel a színpadra…” Eredetileg díszletmunkás volt. Tehetségére Szabó Ernő figyelt fel. 1956-ban a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végzett. 1962-ig a temesvári Állami Magyar Színház művésze volt. Onnan Kolozsvárra szerződött, majd hét év után visszament Temesvárra. 1971-ben Nagyváradra költözött, és haláláig a színház magyar tagozatának színésze volt. Ösztönös művész, aki szuggesztív […]

plu-gár la-ló plu-gár la-ló te sem-mi-re va-ló la-ló

Mélységes honvágy elmúlt tavaszok után – orgonavirág.

A világnapok szerepe kétségtelen, emberiség-méretű gondokat, sarkalatos üzeneteket „vetnek fel” – kissé néha mégis úgy érezhetjük, korlátoznak is. Ilyen például nőnap, virágok, megemlékezések, utána meg esély- és egyéb egyenlőtlenségek stb. Vannak helyek, kormányok, ahol így lehetnek a sajtószabadsággal is. Szerkesztői felkérésre ezen a napon, pontosabban erre a napra, erről a napról a következő rádiójegyzetet olvastam […]

Májusi kék ég Dsida Jenő emlékezetére Ragyogó hajnalon jött meg a május, illatos rétek és erdők honából, kerget a véred, hogy lombjuk alá juss, gépkocsizajtól jó messze ki, távol. Kék ég feletted és haragoszöld lent –  városi ember már ennek is örvend.

indigós tesztek nem printerrel nem színessel kézzel írva gyöngybetűkkel

Helikopter keringett a feje fölött. Nagyváros – a fejük fölött. ”Mennyi? Kérdezte magától a sugarában vagyunk legalább százezren.” Arra gondolt, betörőket keresnek. Hogy mennyire effektív… ”Mindegy”, legyintett. Előjött sajnos egy régi emléke Bükkből, amikor a helikoptert a lakosság ellen használták. Elnémították a pap szavát, amikor az egy ellenállót temetett.

Fehér zene Ezüstlőn csillan a csönd. Zúzmara zöngéje dallan. Alvó búzavetések pipacs- Szívéig – halkan.

szép a tűzhányó nincs mi meghaljon benne lennék sokszor kő Budapest, 2017. V. 4.

A szülőértekezlet véget ért – ki öntelten, ki megbékélve –, az emberek felálltak az öt bé padjaiból. Halk zsongás vette kezdetét. Ismerősök szólították meg egymást, és néhányan a pódium elé tolongtak valami fontoskodásért, vagy csak azért, hogy a fülüket hegyezzék.