Kezemből kirepül az éj – a reggel csendjén tavaszi kékség

boldogság csókja elolvadt remény szárnya eltörött öröm mosolya elgörbült szeretőm elhagyott szívem vérezni fog.. rettegek

Végeztél. Megkaptad a kihelyezést, 10 kilométerre a szülővárosodtól. Jobbat álmodni sem lehet. Ágasfalva: nagy község, szinte mezőváros. Hű bele Balázs, hű bele Mihály Laci! Az iskola szép, nemrég épült, az igazgató, Ernő őszülő, de azért fiatalos. Aláírt minden papírt, odaadta a titkárnőnek, s mondta, mentetek a gyűlésterembe.

Megláttam egy próbababát a kirakatban, lélegzett, forgott a szeme – élt, sokáig tétováztam, végül azon kaptam magam, hogy lábam az üzletbe tér.

vajon megváltozna-e valami ha odamennék a vasárnapi ordítozókhoz és elmondanám nekik hogy hajdan rám méretett egy nagypéntek

annyi vagy nekem amennyit gondolok rólad annyi vagyok neked amennyit nem is gondolsz rólam 2018-05-17

Számolom a lépéseket Mikor idáig érek már torkomban dobog a szívem, számolom a lépéseket,

Vannak éjszakák, amelyek után nevet kellene változtatni, annyira mások lettünk. Az öregség a természet önkritikája. Teljes őszinteséggel csak közvetetten vallunk magunkról: amikor másokról beszélünk.

1. Költő az urnánál – 2. Az európai magyar – 3. A nagy primadonna – 1. Választás volt nagy Oroszország egyik kerületében. Arról volt szó, hogy ki jusson a dumába. Az ügyes prókátor vagy az ügyes nagyiparos? Minden élő és választó lelket fölcipeltek a kortesek. Egyszerre csak egy öregember áll a bizottság elé. Megkérdezik a […]

játszani a gondolattal talán ezt akarod vágyakkal telt tudatod most elraktározod

Csak lassan lépkedek a nedves erdőszélen, elképzelt, árnyas Provence-vidéken,

A németek kitartása határtalan. Még az őrültségben is: Nietzsche tizenegy, Hölderlin negyven évig bírta ki tébolyát. A stílus mintaképei: a káromkodás, a távirat, a sírfelirat. A költészet, ha méltó nevéhez, a végzet átérzésével kezdődik. Csak a rossz költő szabad.

Cioran-t nem ismerni nem lehet. De ismerni sem, s ehhez is olvasni kell! (Ámbár, meglehet, épp aki olvassa, tudhatja jól, mennyire reménytelen azt hinnie: mert lapozgatja, hát már ismeri is – s erről Cioran maga is tudatosan tesz többnyire.) A Qadmon Kiadónál megjelent kötete Könnyek és szentek címen élő és égő bizonyság erre. Fiatalkori műve, […]

Vadmalac három almaevési periódust különböztetett meg a saját életében. Az elsőben anyja hámozta, vágta fel szeletekre, majdhogynem dugta a szájába az almát. A másodikban Malackától tanulta el a szárat kivéve elmajszolni az egészet, attól a gondolattól indíttatva, hogy mindent a Jóisten teremtett, s hogy a mag evése külön élvezetet jelent. Viszont most a harmadikban kételye […]

Odafönt a csillagos ég úgy ragyogott, mint egy kisgyermek arca, amikor mosolyt lát szülei szemében. A hold sem tétlenkedett. Most is pompáját hozta, mint máskor, de nagy hirtelen, ezüstös-sárgás fénye azonban egyszer csak megváltozott. Talán a hajnal elől menekülő hűvös szellő miatt történt?

Ha van magyar költő, aki szeret eljátszadozni az optikával, kedvére váltogatni a látószögeket, a lencsemélységet és a látványhoz fűződő távolságot, meg mindent, ami csak ezekkel jár – akkor az Kenéz Ferenc. Vagyis ő – egész bizonyosan.

Az nem úgy volt, a lámpabura, bizony nem úgy volt, és nem úgy volt a búzaszem se, nem úgy volt, és nem úgy volt a légvilág,

(a Kecskebékák c. sorozatból) Nem igazság, hogy még mindig, asszonyperceik múltán is

itthon bérházudvari csevegés akár a kórházi zörej beárad