milyen csend van most! még az éjszaka sötét színét is hallom

Negyvenöt éves vagyok, anyám egy évvel idősebb mint én. A méhében élek. Nehéz a melóm, egész nap járkálok, fel-le. Nincs megállás. Negyvennégy testvérem van. Mindegyiknek a méhében van egy család; gyerek, többnek unoka, rokon, barát. Én mindenkit kiszolgálok.

Eltévedni csak szépen Dél múlt, amikor Cremába visszaérkeztem, és éppen megérettnek éreztem a helyzetet rá, hogy átadjam magam az olasz szokásoknak, és sziesztát iktassak be a déli órákra, persze, csakis az után, hogy a kiadós és legkevésbé sem diétás ebéd után egy-két pohár proseccót hűsítő gyanánt benyakaltam egy napsütötte terasz napernyője alatt, ahonnan pazar kilátás […]

mert nem a csend fog visszamaradni utánam ha majd…de hisz tudják ha majd nem lesz ennek itt majd…hanem az értelmükből kivetkőző sőt inkább kiürülő szavak az én szavaim az általam használtan feltaláltan torzítottak amelyek amíg mások szájpadlás műhelyében új munkadarabokká robbannak forrnak szét és össze még mindig engem a már teljesen értelmetlent és teljesen értelmetlenül […]

A római katolikus egyház székhelyén, a Vatikánban áll a Szent Péter székesegyház, jelenleg a nyugati kereszténység legnagyobb temploma. A többi (részben nemzeti) katedrálisok mind elférnének benne. Márványpadlóján a nemzeti egyházak bazilikáinak hosszméreteit jelzik a fémvésetek, mellettük a számmal. Képünk tanúsága szerint a ferrarai katedrális és az esztergomi azonos méretű,118 méter hosszú. 

Az ég elborult, Sűrűn hull a zápor, Fény meghúzódva Tisztul árnyékától.

valami felejthető egy rendezvényre félhomályos álmosító köd valami a kezdetektől felejthetőnek tűnik

[Fátyolka] Sziszegő, morgó zajra ébredt. Moccanni ugyan alig tudott, de valahogyan a hangok forrása fele fordította arcát. Szörnyűséges dolgot látott. Hirtelen azt kívánta, bárcsak meg sem ébredt volna. Úgy tíz arasznyira tőle hatalmas Imádkozó Sáska-had menetelt, sejtése szerint a saját faluja irányába. Minden egyes teremtmény hátán egy-egy állig felfegyverzett kobold ült. Egyesek bóbiskoltak, mások mereven […]

Románia A déli Kárpátok alatt szaporán és érdekesen éli világát egy ifjú királyság. Románia a románoké, s türelmetlenebb sovinizmus ezidőszerint egész Európában nincs az oláhnál. Néhány nappal ezelőtt forradalom tört ki Bukarestben egy francia előadás terve miatt. Románia vezető emberei, intelligensei csaknem egytől-egyig európai emberek.

Bármerre fondulnék a négyarcú pontban, előre-hátra, száznyolcvan fokban,

Műhelybeszélgetés Pap Lujzával a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Domján Edit-díjas színművésznőjével • Szerintem ez egy terápia is. Mert ha végképp elrejtőztem volna, akkor aztán nagyon bántottam volna magam. S idősebb koromban is merni kell vállalni önmagam a színpadon, de mégis rejtve maradok, mert igazából egy szerep, egy más személyiség által mutathatom meg magam, meg amit […]

Akinek a kolozsvári egyetem bölcsészkara… a Professor Honoris Causa címet adományozta, igazi erdélyi ember, ahogy a hiteles transzszilvanisták értették: művelt, dolgos, megértő, együttérző, értelmes, szemhatártágításban érdekelt személyiség. Akármerre tekintünk az életművében, mindig ugyanazt látjuk: a szerkesztőt, aki több mint két évtizedig nem „egyszerűen” kéziratokat gondoz, hanem olykor, s nem is ritkán, a vérével írja meg […]

Albert-Lőrincz Márton: (Kihívás) Múzsám, hazudhattál, mikor a kapuba kihívtál.

A Belső vízözön (2011) című kötet kritikája az út narancssárga láz s lila megérkezés közt piros híd feszül

Kezdjük magasan: létezhet-e demokrácia, amely – a szónak akár európai, akár amerikai értelmében – nem liberális? Nem a liberty, a liberté, a Freiheit, a szabadság a demokrácia alapja? Nem fából vaskarika az „illiberális demokrácia”?

Hogy össze ne zavarjuk a dolgokat, térjünk vissza egy kicsit oda, amikor Réti beszámolt arról, amit odakint látott. Mi történt akkor, és kik fogták el a három kalandort? Ami a legfontosabb, miért? A zöldszárnyúak az erdő tiszteletére rendezett ünnepségüket tartották éppen, a maguk fura és egyben varázslatos szokásaival, amikor megjelent a három kobold.

Műhelybeszélgetés Pap Lujzával a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Domján Edit-díjas színművésznőjével • Hát mért színész az ember? Te miért vagy éppen színész? • 25 éves voltam, amikor először végig mertem menni Ajkán, a sétáló utcán egyedül, lassan. Addig nem mertem. Mindig kerülő utakon jártam, mert féltem, hogy kinevetnek, megszólnak. Ugyanakkor, azt korán éreztem, hogy van […]

mintha tegnap lett volna a félhalálos időintervallum még mindig mindenkire számítok a csoportkép halottjaira is

hűvös, kemény tavasz ez Pünkösdre tán lángra lobban a remény tüze