(Piaroa* indián történet – elmondja Jesús Caballero) Mikortájt még a Caracol-pataknál laktunk, ott állt apám kunyhója. Jött néhány civilizált, olyan spanyolfélék voltak. Mi a patakban álltunk, ahol mérges növényekkel halásztunk, és fogtunk egy halomra való kis és nagy halat. Kutyánk arany-nyúlra bukkant, és megkergette. Anyám húgának férje – akkor még nem marta meg a kígyó […]

Malacka a pezsgőt szereti, úgyhogy Vadmalac is azt issza, közben elmélkedik. Még mindig el tud csodálkozni azon, hogy szőlőből készítik, s hogy pezseg. Mitől? A buborékokat bele ki dugta? Két kortyolás közben a felhőket is figyeli, olyan a mutatványuk, akár egy élő festmény. Az előbb még sárgás volt, most egyetlen haránt elhelyezkedő szürke test. Oldalak […]

Minden betegségem megvan, kivéve a hipochondriát. Felfirkálta, szerk. ÁHU

szétesett napját egy kávé csöppjeivel megragasztaná

…Bizonyos, hogy úri kötelesség az nálunk: legyen egy Mikszáth a háznál s a Háznál, ha be is csap bennünket. Mikszáth ezt tette, mert avval dobta magasra magát, amit semmire se becsült, s olyan művész volt, hogy úri gyámolítói ma se hinnék.

Búcsúeste […] Ady Endre megint eljött hozzánk búcsúestére. Bolond egy este volt, bohém egy este volt. A nagy bánatfiú felült asztaltrónusára, asszonyos mosolygással koronázta magát a világ első költőjévé, úri gőggel sajnálta le a más úton futókat. Ilyenkor meggyúlt keserűség az egész ember. Undorodik a magyarság aljától, pedig maga is magyar bordában szőtt elégedetlen.

El lehet aludni, az biztos. Szerencsére(?) az események nem engedik. Díjak, kitüntetések. Már Alföldi elmozdításakor a Nemzetiből zavart, hogy a hatalom odaadja Vidnyánszkynak az igazgatói széket. Hogy egyáltalán a hatalom beleszól ebbe.

A csend morzsáival hintett földabrosz fölé árnyék hajol és a fedetlen széles tornácon összemaszatolódik a kerek vastag üveglap. Mintha körbe forogna a vén kerekasztal.

osztrigahalál ez a szó jut eszembe haiku helyett

Keseregni illik a kajla fák tövében. Annyi kő, vésett, fekete tetem, évszámok, névsorok, statisztika,

„Hipochonder az, aki rossz egészségnek örvend.” Felfirkálta, szerk. ÁHU

1918. augusztus 15. – Hallod-e, azért ez nem tréfaság, amit ezek a bolsevikiek csinálnak – ezek komolyan veszik a dolgot azzal az izével, ezzel a világszabadsággal, és hogy a vagyon az mindenkié, és hogy nincsenek előjogok, és hogy mindnyájan emberek vagyunk, és nem járja, hogy egyik ember elnyomja és tönkretegye és megölje a másikat…

homlokodon ráncokba vésődik az idő

Amikor a tegnap este több forrásból is hallottam-olvastam, hogy május végén Ferenc pápa három napra eljön Romániába – a román források szerint Bukarest-Kolozsvár- Iasi az útvonal, a magyar források kérdőjelekkel ugyan, de Balázsfalvát és Csíksomlyót is hozzácsatolták –, a világhálón megkerestem a Vatikán állam illetve a Szent Szék hivatalos honlapját, amelyet még soha nem böngésztem, […]

Mit ér a taps? Semmit. A közönség tapsol, – bár fércmű, vagy még az sem – ha tetszik.

Petőfi szülőhelyéről Felvilágosítás Petőfi Sándor születéshelyéről s napjáról: Kiskörös 1856. dec. 18-kán. Tisztelt szerkesztő úr! Többször olvastam már, nevezetesen a „Vasárnapi Újság” jelen évi folyamában is, legutóbb pedig a „Vasárnapi Könyvtár”-ban azon hibás állítást, hogy Petőfi Sándor költőnk Kis-Kunságban, Szabadszállásán, és pedig a „Vasárnapi Könyvtár” szerint 1823-dik év június 1-én született. Ez állítást hibásnak mondom, […]

az árnyak nőni kezdtek lassan, s fehéren izzottak már a nyírek, az ős-kezdet megpihent halkan. Még tél sóhajtott: alkonyszínek

Ady utolsó fényképe Robogó vonaton, derűs vasárnapon érkeznék ide én, a kabát könnyedén átvetve karomon, úgy mint mint egy idegen, egy olyan fürdőhelyen,

visszamenőleges kialvatlanságok gyöngyei fémdobozokban épülnek egymásra és ha kiakadok

R az erkélyről leugrott; Júlia kicsukta, mert azelőtt az anyját, s a gyermekét, a harmadikat szidta.