Mesterségem legszebb méltatását olvastam itt, ilyent Romániában soha egyetlen mérnök sem kapott, sem az átkosban, sem utána. Azért teszem közzé, mert az Amerikai Egyesült Államok 31. elnöke, Herbert Clark Hoover mondta, anno, aki, ő maga is mérnök volt, és nem tagadom nekem is jólesett.

Videoparódia költőről és versmondóról https://444.hu/2019/01/28/bodocs-tibor-egyszerre-parodizalja-adyt-es-latinovitsot  

Szeretett: ez a gyűlölködő, okvetetlenkedő, nyugtalan, rossz fiú szeretett eleddig leghatalmasabban szeretni Magyarországon. Gyilkolt a szeretetével, s mert önmagát is érdemesen tudta nagyon-nagyon hevesen szeretni, mészárszékre vitte önmagát. Vágóhíd, tagló és vér soha együtt ilyen fölséges élet személyébe, sorsába – soha még – be nem avatkoztak.

Bár más albérletbe költözött. Illata ház repedéseiben maradt. Elűzhetetlen kísértet. Naponta köhög ágyamnál.

„A legjobb dolgok a világon nem dolgok.” Felfirkálta, szerk. ÁHU

NAGY LAJOS Csak akkora novellát írt, amekkora elfért azon a kétarasznyi helyen, amelyet sápadt arca megvilágított a homályos kávéházi asztalon. Mondják is, hogy kávéházi író volt, de ez nem látszik meg a munkáin. Napközben elkószáló gondolatai ugyanis hűségesen megkeresték őt éjszaka, és ott röpködtek izzó homloka körül…

nézem ahogyan írás közben kiürül a kezem igen legtöbbször valamiféle mezőgazdasági munkához hasonlót művelek papírra dobálva a szómagokat lesve növekedésüket és néha vissza-visszatérve egy-egy írásra hadd gyomláljak mert adott esetben még termés is lehet belőle… de legtöbbször nézem ahogy kiürül a markom s csak azt várom botor módon hogy termés legyen abból ha magok helyett […]

műanyagtasakos könnyű lényegtelen vézna és örök

K. Sz. Z. versére 1. Tudom, nem engem keresel, de rám találtál verseddel. A csúcson, vagy a nagy mezőn, járok előtted az erdőn. Futok utánad.

Adj, Uram, nyugodalmat a gazembereknek, megkülönböztetett szeretettel idvezítsd őket;

Kétség nem fér hozzá, hogy Soros György utópista. Rendben, de mi az az utópia? Természetesen mindenkinek más. Nekem például valamikor a száz vagy kétszáz év múlva elképzelhető világ volt az első ilyen élményem, amikor még fel se szállt Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa, hogy megkerülje néhányszor a Földet. Nem úgy, mint Magellán, horizontális dimenzióban, […]

mint egy véreredmény borús fantomképe zagyva volt az álom bambán mellébeszélt ilyenből ébredni nem megkönnyebbülés

Belebámulok a törékeny semmibe és eltűnök vérnyomásos világom idegroncsai mögött.

Zúzmara-koszorút a sírra Visky Árpádnak Eljött az emlékezés ideje és mi emlékezünk. Zúzmara-koszorúkat rakunk illendően egy sírra: a behavazott ország szemérmes ajándékát. Mert el kell hitetni a világgal s magunkkal is, hogy értünk a kegyelethez, a gyertyagyújtáshoz, a föltámasztás ingerlő mesterségéhez.

Betyárokról A betyárok osztályai. Alföldön „betyár” névvel illettetik átalán véve minden dologtalan csavargó, azonban az erkölcsi világnak e kinövései, életmódjukhoz képest nyerik jellemző melléknevöket, úgymint: útonálló, rabló, betyár, futó betyár, kapcza vagy mezítlábos betyár, tyúklopó betyár, piaczi betyár.

Az ember mindig mást vár, más jön, mint aki kéne, az útelágazásnál a táblák kicserélve.

„Nem azért küzdöttem fel magam a tápláléklánc csúcsára, hogy vegetariánus legyek.” Felfirkálta, szerk. ÁHU

(Egy Kedei-festmény alá) ÁLOM, csak ennyi áll a vászon alatt a fürge fehér térben araszoló emlékezetben. Az éj benne ragad a képben: veríték folyik – vérzik az álom.

KARINTHY Igen, a műtét… mindenre tisztán emlékszem – mondta lehunyva a szemét, miközben fölötte a borbély ollója csattogott. – Sovány kutya vagyok, valami átmenet a vizsla és a dán dog között, de csak egyik oldalról vagyok teljesen hibátlan …

(Áprily Lajos emlékének) Völgyednek lassan elfogy a fénye, lilát bíborba kever szürkület. Meggymézga csöppen. Chopin zenére Teleki-virág integet neked.

Hallgatott a patak, Jégpáncél takarta, Dunyha-kelengyéjét Éj-hidege varrta.