NAGY LAJOS

Csak akkora novellát írt, amekkora elfért azon a kétarasznyi helyen, amelyet sápadt arca megvilágított a homályos kávéházi asztalon. Mondják is, hogy kávéházi író volt, de ez nem látszik meg a munkáin. Napközben elkószáló gondolatai ugyanis hűségesen megkeresték őt éjszaka, és ott röpködtek izzó homloka körül…

GELLÉRI ANDOR ENDRE

Nedvességtől csöpögő szárnyait, mint két zúzmarás esernyőt, sietve az előszoba sarkába lökte, majd besurrant az Est szerkesztőjéhez, és így szólt : – Kezit csókolom, Mikes bácsi, szíveskedjék velem jönni, de azonnal, mert ha kisüt a nap, odavész az én legszebb álmom… az én legszebb novellám !… Ugyanis nem volt papirosom meg tollam, így hát egy szép behavazott domboldalra írtam le a látomásomat, nyúllábbal… Százötven méter hosszú és nyolc méter széles… Ha jól számítom, épp kitelik belőle egy vasárnapi tárca…

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész / 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész /