Van Budapest, s úgy állítják, hogy van egy Magyarország is hozzá, de ez nem bizonyos, s példának okáért én se tudtam meggyőződni róla. Van azután egy nyelv, mely liberálisan magyar nyelvnek neveztetik, de arról nevezetes, hogy ezt a nyelvet ki-kinek meg kell csinálnia.

Távolban fecskék. Az estébe táruló szárnyuk képe reszket a pocsolyák vizén. A nem lanyhuló esőben a gyapjas nyárfák a patak partján derékban meghajolnak. A szélben lengenek mintha fényben.

Gyulai Pál: Az éji látogatás Három árva sír magában, Elhagyott, sötét szobában; Zivataros, hideg éj van, Édes anyjok künn a sírban.

Ady Száz éve annak, hogy elhunyt Ady Endre. Az évforduló kapcsán a magyar nyelvterület egészén megemlékeznek az egyik legnagyobb és legjelentősebb magyar költőről, a magyar nyelvű politikai újságírás egyik legjelentősebb művelőjéről, életművéről. Az életmű megkerülhetetlen, könyvtárnyi irodalma van csupán elemzésének és értelmezésének, de szintén könyvtárnyira rúg a költő életével foglalkozó irodalom is. S tegyük hozzá, […]

rádióhangra mindig megszólal a papagáj beszéde

Sárkányölő Szent Györgyök mentsvára, végek hatalma idők peremén, ágyúöntők hite megmaradásban, hol Istent is bástyával védi a székely erény.

Ha meghalok, ne kérdezd, hogy mér’ hideg a lábam! Nem válaszolok, felesleges.

Jaj de jó ez a második nyár, ez a nem remélt, ez az ajándék. /…/ A korzó színes és hullámzik, sok a nő, és sok a rakett, nem a teniszre való tekintettel, hanem mint egy óhajtott magasabb szintű élet kicsit szomorú, kicsit nevetséges szimbóluma. A hölgyeken vékony nyári ruha, és sétálnak, sétálnak. Az urakon a […]

TOMCSA SÁNDOR Írta és rajzolta Tomcsa Sándor: vagyis két oldalról akarta bekeríteni az olvasót, mer. a nyelvet szegényesnek érezte a látomáshoz képest: de azt is megsejtette, hogy az ábrákat példabeszédekkel tanulságosabbá lehet tenni. Felolvasó estéire legtöbbször magával vitte palatábláját is. Nem tartozott azok közé, akik a dicsőség csúcsaira vágynak. Lassan megszokta a hétköznapokat, s csupán […]

egy apró lány mondta nekem hogy minden csillagon lakik egy isten igaz gyanítom hogy ezt nem a hivatalos hittanórán hallotta de mindenképpen megnyugtató hogy ezeken a hideg hunyorgásokon lakhatnak deitások is a baj csak az hogy ha nincsen velem éppen egy gyerek aki ekkora természetességgel lekezelje a helyzetet én félek csillagok után nézni…hullócsillagokkal meg pláne […]

– Végre ma kézhez kaptam régóta esedékes kinevezésemet, amelyen világosan, fehéren feketével írja, hogy mától én vagyok a cég IGAZGATÓHELYETTESE. Életem álma teljesül ebben az egyetlen szóban. Nem gürcöltem 22 éven át hiába, vállaltam a legalantasabb munkát is, ugrottam, valahányszor füttyentett egy-egy nyámnyila főnök, hordtam utánuk a diplomata-táskát és készségesen röhögtem az ízetlen vicceiken. Arról […]

Ady Endre: Akik mindig elkésnek Mi mindig mindenről elkésünk, Mi biztosan messziről jövünk, Fáradt, szomoru a lépésünk. Mi mindig mindenről elkésünk.

„Ha nem érdekel, hogy hol vagyok, nem tévedhetek el.”  Felfirkálta, szerk. ÁHU

A sobibóri* felkelés emlékére A sobibóri haláltábor helyére erdőt telepített a Gonosz. Haláltábor és erdő – micsoda perverz asszociáció! Az erdő veszélyes és szép; a haláltábor veszélyes és undorító, ronda, rusnya, rút, szörnyű, gyomorforgató, nem volt és nem lesz hozzá hasonló.

valld be! csikorgatja sziszegve spriccel a szó fenenagy vérmedve agyarak lánctalpak

KUNCZ ALADÁR Egy külvárosi asszony mesélte, hogy a művész úr valamely hajnalon az utcai szemetesládából síró csecsemőt emelt ki, őhozzá vitte, és éveken át gondoskodott a piciről. Kortársai szerint mindig szelíd jóság lengte körül, hasonló a lélek illatához. Talán ezzel biztatta fel a sorsot, hogy megkísértse, és a kék égből fekete köveket zúdítson rá. Mire […]

Lányomnak Vásárhely fölött a naplemente bölcsebb: az augusztusi ég csillaghullást előz nyugatra torlódó bárányfelhőivel.

Régóta szeretnék erről a filmről írni. Akárhányszor nézem meg, nem oltódik ki az a szomorú, szépséges ragyogás, ami átdereng legemlékezetesebb pillanatain. Úgy hat rám, mint egy dallam, ami a legváratlanabb pillanatban talál szíven – mondjuk, lépdelek lefelé a lépcsőházban, kiszűrődik valamelyik lakásból, és egyszer csak azt veszem észre, hogy megállok, nézek ki a parkolóra, a […]

Bálban vagyok, Körülöttem Csillog Villog Ezer gyertya, — Annyi kékes lángzó pille, Mely sokszínű hő sugárit Szórja Mintha szállna.

Anyányi csend a percnek puhasága az oltalom mit karjaiban érzel az alkalom mely ritka és galád