„Ne pisilj széllel szemben, mert te iszod meg a levét!” Felfirkálta, szerk. ÁHU

Árnyék eltűnik, ég pírja lankad, Sötétség lappang a dombok között, Csillagok gyúlnak sorban az égen, Éber a Hold a világ fölött.

csalódott szívem adtam neked s hittem te majd gyógyír leszel csupa jóság

Sokáig vártam, Hajnal trombitáljon, Álmatlan álmomra A fény rátaláljon.

hozzánk kereskedelmi angyal járt kereskedelmi ‘hatvanhétig ekkor megláttam

Szeszélyes „értékvadászatunk” az elmúlt, nem túl dicső, de tényszerűen valóságos, huszadik századi évtizedek szellemi lenyomataiban – folytatódik. Ezúttal néhai Bálint Tibor írói bravúrjával, aki egész irodalomtörténetet próbált miniatürizálni – a köröm hátára. Ebből válogattunk.

Megholt költőnek Megholt költőnek lenni szép dolog, A jó szerencse neki mosolyog, Van hűvös, árnyas, csöndes otthona, Hol nyugtát meg nem bolygatják soha,

Folytatjuk kávéház-ankétunkat. Kérdéseink ugyanazok mint eddig: 1. Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik „kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét? 2. Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz kávézott. Hány cukorral iszod te […]

„Régen a nosztalgia is más volt.” Felfirkálta, szerk. ÁHU

Aki kérdez: én vagyok. És aki válaszol: te. Kettőn áll a vásár. (Anyukám) ma már semmi sem ugyanaz, mint régen. De nem úgy, ahogy már a te idődben sem volt ugyanaz, vagy mint a te nagyszüleid idejében. Olvasom a Színház friss számát, a 2018. novemberit.

Köt a rög A megbékélt Ady Endrének Aki messzevágyik, Csak hazáig ér el, Ha nem selyemszállal: Köt a rög kötéllel, Koporsókötéllel.

az urológus fekete felvételt tart a neon elé hogy majd a testemből kimetssze a tavaszt Budapest, 2019. I. 17.

– Jó napot ! Mivel szolgálhatok, kedves asszonyom ? – Ezt soha többé ne kérdezze senkitől, hölgyem! Ön nem szolgáló! Becsületesen, napi nyolc órát dolgozó alkalmazott. A szolgálónak parancsolhatnak, kihasználhatják, megalázhatják, magas lóról beszélhetnek hozzá, önhöz azonban nem. Itt legfennebb tanácsát kérhetik a vásárláshoz, segítségét az kívánt áru megtalálásához. Csodálom, hogy efelől senki sem világosította […]

1918. szeptember 29. – Tudod-e, milyen andalítóan szép a polgármester hirdetménye a spanyolnátha ügyében? Én nem tehetek róla, de könny szökött a szemembe, olyanfajta érzésem volt, mint amikor az ember fürtös kis gyermeket lát édesdeden aludni az erdő közepén – könny szökött a szemembe, részint a meghatottságtól, részint a spanyolnáthától.

mezítláb jár lélegzetet se vesz észrevétlen hangtalan

Reményi Erdélyben Kézdi-Vásárhely, aug. 15-én. Aug. hó 9-én vala szerencsés városunk, világhirü művész-hazánkfiát Reményi Edét fogadhatni. Csernátonig mentünk elébe lelkes szónoklatokkal üdvözölve az érkezőt, mikre őszinte lelkes, magyar nyiltsággal felelt. Egy öreg csikóbőrös kulacs s a hires kézdi-vásárhelyi mézes pogácsák kézről kézre jártak a vidám csoportban, s főképen az angol uraság, ki a művész kisérője […]

Igét keresni epedőn temető mélyén, hegytetőn. Élet-mező ez, szent alak! Szél dúdol a lábam alatt, de monoton

Jó vagy kevésbé jó történetek következnek, nem az én tisztem eldönteni. Én csak megírtam, ezzel azt is elárultam, egyik sem az enyém. Megtörténtek nélkülem is, ezért semmi harag. De a cím az enyém, és tán azt szuggerálja az olvasónak: ennél nagyobb, súlyosabb, tömörebb dolgok nem is történtek a mi utcánkban, városállamunkban. Egyebütt azért még lehet, […]

Mikor a kakas szól, rikkant, hogy hasadjon a hajnal, mikor messzi távolból hajókürt bőg riadt jajjal,