Sistereg a tűzijáték, Fényében táncol a királylány, elrepül a nyakék. Pillantása éles kése, Tömegből kimetsz, a zokogó lelkem ébredése,

A fájdalom múzeuma Szeretek a „családi képtárban” lapozgatni. Egyetlen fiókban elfér; nem valami nagy vásznakról van szó -, csak „fényképtár” ez, legöregebbje épp hogy eléri az antikváriusok szerinti „antik kort”, azaz ötven esztendőt, és mégis, mintha egészen más világból való lenne mindegyik… Hogy is van az, hogy a fénykép előbb öregszik meg, mint a festmény? […]

bánatomnak kiütköztek a tejfogacskái már. bukarest mint sötéttel telis-tele pohár. a kirakatrendezőnők későig dolgoztak aznap éjszaka, ragyogott kiváló igyekezetük sztaniol-csillaga az italos üvegeken, a motoros sisakra angyalhaj jutott műhóból készítettek snájdig hóapót.

A halál ismét lángra lobbantotta a fákat – fehér elhamvadásig

A Ness-tó vidéke – a skót Felföld – maga is regényes, zordon képet mutat, ám az itt élők történelme is tele van kegyetlen történetekkel. William Augustus cumberlandi herceg emberei kíméletlenül kiszipolyozták a vidék lakóit; épületek százait döntötték romba, nagyszámú őslakost pusztítottak el. A szenvedések elől nagyon sokan emigrálni kényszerültek az óceánon túlra. A kegyetlenkedések jelképe […]

sirám pár deka gyásszal terhel azóta zöld papagájom s néha a rácsban színes alakját felfedezem rajba’ repül már mennyei égen boldogan úszva s itt vegetálok földi valómban szól a hiány

Puhára estem, megörültem: a szívem volt az.

Hűvös a tó partja, noha július, lehet elillan a nyár, megy, ahogy jön, sunyin, a horgász felkel hajnalokon, megissza a kávét, öt cigaretta, szól, elmentem, az jó, mondja az asszony és befelé fordul, nagyszájú horgász megrázza magát, pontosabban kirázza magából a reggeli nikotint, meglehetősen tömény, kérdezi, kint van-e a román, hogy kicsoda, inkább mondom, mint […]

látom csontjait bőrhuzat alatt undorral él a divatnak

valaha régen olyan régen hogy hátrafordulva az emlék hátamhoz tapad láthatatlanul

Halotti fénykép Elmentél, csak finom mosolyod, ami ittmaradt. Úgy szólított el az Isten, mint egy fáradt madarat.

szombat este. olvasok a szobámban. de a zománcozott olvasólámpa nincs jelen, diszkóba ment. a plafonról csüngő villanylámpa is kimenőt kért, diák barátja várja. a tükör előtt illegette magát egész délután. sötétben olvasok tehát. a fűzött könyv ideges, az opera előtti kis parkban már régóta „csókra várja” valami jókötésű szótár-legény.

Nicholas Witchell könyve, A Loch Ness-i Szörny alig másfél száz oldalas, sűrű szövésű szöveg, itt-ott képekkel fűszerezve. Dokumentumértékére garancia az a két ajánlás, melyeket előszó formájában a neves állatregények szerzője, Gerald Durell és Sir Peter Scott neves brit ornitológus írtak. „E könyvben Witchell úr összegyűjtött, s rendszerbe szedett valamennyi adatot a Loch Ness-i Szörny regényes […]

Függönyt vásárolnánk, szépet, mutatóst, utcáról nézve az látszik leginkább, nem selymet, selymest se, mert az mű, egészen biztosan kínai, miközben a mi házunk székely ház, legalábbis székelynek gondolnám, bársonyról ne halljak, bársonyosról se, mert annak oka van, hogy bársonyról vagy bársonyosról ne halljak, tudod mit mondom az asszonynak, mint aki tisztában van függönyök dolgában,

hangos lámpaoltáskor nagyapagyilkossága kihangosodik

Székelyföldi archív felvételek a múlt századból Székelyudvarhelyen, a művelődési ház koncerttermében 2019. október 13-án, vasárnap 12 órától kerül kiállításra a Világnak fordulása, régi idők elmúlása című fényképtárlat a Székelyföld Napok rendezvénysorozat részeként.

a dacnak nincs kellemes – és szaga van, nem illata késíze, ami nonszensz nincs árnyalata

42. nap – október 12. Néhány napig még a gyógyulás, lábadozás állapotában vagyok, ami Ankarához köt. Nagy távokat gyalogolni egyelőre nem tudok, az eddigi útról, s a további tervekről beszélni ellenben igen, amit meg is tettem, Mátis Viktor úr meghívására, aki Magyarország ankarai nagykövete, ráadásul meglepően népes hallgatóság előtt.

születésem nem az én erényem anyám s apám vétkének áldozata vagyok