PÚPOS EMBÖR A SZEKÉRBEN Homoródszentmártonról tudni kell, hogy járásközpont, 5000 hektárnyi területtel; több mint tíz faluja van: Lókod, Kénos, Bágy, Recsenyéd, Gyepes, Remete, Homoródkeményfalva, Homoródabásfalva, Szentpál, Jánosfalva, Szentpéter, Bükkfala. A tíz faluban hét vallás van: unitárius, református, katolikus, zsidó, ortodox, baptista és Jehova tanúi.

„Olyan szép lenne, mint a cukrozott takony!” – mondta Hofi Demszky Gábornak arra a javaslatára, hogy be kellene csomagolni a Lánchidat celofánba. Most, hogy az istentelen és ízléstelen csodaszarvast nézem, ez a poén jutott eszembe.

Hírek lövedékei ütköznekbőrünk fehér falánfélreérthetetlenül.

képkockák peregnekmúltból jöttektalán egy percevagy nagyon sok évehogy mikor istörténtegyre megya lényega megtörtént eset

nézem a kezem árnyékánakszínes körvonalát mintha az élet gyönyörű lenneolyan a színes vetület

EZT INNEN KI NEM VAKAROM! Továbbmenve ha vesszük Baczó László, Tömöri Ödön, Haáz Rezső és fia, Sándor tanárok elmecsiszoló munkásságát, mit cselekedének szakadatlan közöttünk, akkor jön, hogy kijelentsem: ezek az emberek nemcsak az udvarhelyi Ref. Koll.-ban, de még Oxfordban is állanák helyüket.Aztán ott volt a vén Jaklovszki Dénes, ki a latint akará belénk ölni, s […]

(Cervantes nyomán szabadon) Vajon csak Don Quijote lehet nevetségünk tárgya? Vagy az ő eszén túljáró gebe, Rocinante is?Gergely Tamás legújabb története a spanyol hidalgó csodalovának szemével láttatja a világot az olvasóval.Holnap az első fejezet: VAMOS!

ő azpanaszos korholó orrhanga sepregető már megszoktamotthon vagyok itt isúj kolozsvárként szól bennempesti panasza Budapest, 2022. IX. 4.

I. évfolyam 1. szám 1947. augusztus elején érkeztem Bukarestbe. Egész éjjel utaztam. A kolozsvári gyorsvonat olyan zsúfolt volt, hogy lélegzeni is alig lehetett a fülkében, így aztán eszembe sem jutott elérzékenyült lélekkel emlékeket kergetni, sem azon gyötrődni, hogy vajon mi vár a fővárosban? Holtfáradtan szálltam le, és ami még ennél is rosszabbnak tűnt: egy szál […]

Csak úgy hemzseg a net – meg a világon mindenfelé az egyéni fotógyűjtemények – a csíkszeredai “angyalos” (tulajdonképpen: millenniumi) templomról készült felvételektől. Aki csak ellátogat a Hargita alá, Csíkszeredába, nem ússza meg, hogy el ne vigyék/kalauzolják (vagy el ne vezesse a jósorsa) a Makovecz Imre által (ingyen) tervezett, jurtaszerű templomhoz, amelynek tetején rézangyalok táncos kara […]

A megszámláltatlan és (részben ezért is) követhetetlen Ukrajna-kommentár-özönben olvastam valami ilyen megfogalmazást: ’a Putyin és az oroszok által magukénak vélt Krím és Donbássz’…És akkor eszembe jutott, hogy akár a ’fonákja’ is leírható: ’a Zelenszki és a magukat hazafinak tartó ukránok által magukénak vélt Krím és Donbássz’ (meg – ezt már én teszem hozzá – Odessza, […]

úgy hullott ráma fal a képhogy nem éreztemsúlyátsem lényegét

Livia Albeck-Ripka and McKenna OxendenNew York Times Ez az államférfi leghíresebb fényképei közé tartozik. Winston Churchill, brit miniszterelnök, csípőre tett kézzel néz szigorúan. A kép eredeti, dedikált példánya évtizedek óta egy ottawai hotel falán lóg. Pénteken azonban egy alkalmazott észrevette, hogy valami nincs rendben a fotóval, amelyet a neves portréfotós, Yousuf Karsh készített. A keret […]

Végtelen tér, mely nevetéstől hullott szét,Hol tücskök zenéjében elhamvadt a rét,Kis pillangók szárnyára porladt az erdő,Aludt a délibáb, csiripelt a mező.

legjobb barátnőmrettenetes végzetecsontomba hatolt

Labdacsos dobozokkaltele a fiók, a polcok,éjjeliszekrényem,s a kisebb asztalok.

Különleges előadás készül Bálint András és Jordán Tamás 80. születésnapjára A tizenegyedik évadát kezdte a Rózsavölgyi Szalon egy olvasópróbával: az Apróbetűs szerelem című darab (szerző: Stephen Enersen) magyarországi bemutatója október 8-án lesz. Petrik Andrea – kettős „kismamaszünet” után – lép újra színpadra ebben az előadásban. Az Apróbetűs szerelem szereplői most játszanak először így, együtt: Petrik […]

Iszonyúan kattogó óraÉjjeli vágta a sötétbenVad mutatója egyre rójaÚtját a kegyetlen időbenVisszaforgatnám, de már késő

– az iskolakezdésről – Fura madár voltam én első osztályos koromban. Mindenem összevissza lógott, harmonikázott a nadrágom, nagyokat vihogtam, nagyjából úgy néztem ki, mint egy tehén a nagyvakációban. Így néztem ki még sokáig, amihez valószínűleg inkább az önbizalomhoz volt köze, mint bármi máshoz. Önbizalmatlan voltam.

„Dorombolás” van a magyar kulturális folyóiratok háza táján: a kolozsvári Korunk után a budapesti Magyar Kultúra folyóirat (https://magyarkultura.hu/) jelentette meg nemrég, kiváló tartalmi és grafikai kivitelezésben, macskatémájú lapszámát, amelyben – fordításomban – Simona Popescu és Alexandru Mușina idevágó versei is olvashatók. Köszönöm a közlést! Forrás: szerző FB-oldala

Gorbacsov haláláról megemlékezett az egész világ. És talán újból nyilvánvalóvá vált, hogy a személyiségeknek meg van a maguk szerepe a történelemben. Ha a Szovjetunió Kommunista Pártjának akkori, legfiatalabb főtitkára peresztrojka néven nem hirdeti meg a reformokat és glasznoszty címkével az átláthatóságot, a nyilvánosságot, akkor a huszadik század végére aligha omlik össze a kommunizmus és bomlik […]