Ezt a mozaikot nem csupán az élet írja, de a részletek mozgatásába is keményen, máról holnapra beleszól. Most éppen az osztrák országúton hagyott, több mint hetven migráns holttestét tartalmazó kisteherautó rejtélyesen kuszának (vagy kuszán rejtélyesnek) látszó esetével. Nem tehetek úgy, mintha nem történt volna semmi…
Már a sztori sajtó általi (amúgy találó) fedőneve is borzalmat kelt: halálfurgon…
Alig két nap alatt, az ellentmondó információk egész sorát vonultatták fel mind Magyarországon, mind Romániában. Az első értesülések szerint „csak” 50 holttestről volt szó, ami egy nap után kiegészült 71-re (59 férfi, 8 nő és 4 gyermek). Kezdetben román sofőrről beszéltek (annyi biztos, hogy bárki is volt, még idejében eltűnt a helyszínről), majd arról, hogy román állampolgár váltotta ki a gépkocsi forgalmi engedélyét. Sajnálatos módon, az ellenőrizetlennek bizonyuló információkat a magyar miniszterelnökség képviselője is átvette, mire a román külügyminisztérium, osztrák forrásokra hivatkozva, rögtön cáfolt: román érintettség nincsen az ügyben. Közben megszólaltak a szlovák hatóságok is: mint kiderült, egy szlovákiai húsüzemhez kapcsolható reklámfeliratok szerepeltek a gépkocsin, amelynek márkája azonos a húsüzem gépparkjának állományában lévőkével. Csakhogy a gyári kocsik mindenike adott időben Szlovákiában tartózkodott, beazonosítható ponton, így inkább az valószínű, hogy a gyár egy korábban eladott gépkocsijáról lehet szó. Augusztus 28-án, pénteken délelőtt osztrák források szerint már elfogatóparancsot adtak ki három gyanúsított ellen. Kevéssel utána az MTI közleményben tudatta: „A magyar Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai három bolgár és egy afgán állampolgárt fogtak el és vettek bűnügyi őrizetbe csütörtökön az ausztriai A4-es autópályán hagyott, 71 menekült holttestét rajtő teherautó ügyében. A gyanúsítottak között nincs magyar állampolgár „.

*

Az esetet lehet akár kirívónak is tekinteni, bár ha arra gondolunk, hogy Afrikából Európába az illegális tengeri utazások során hányan vesznek oda (akár naponta) s válnak a halak martalékává a mindenáron menekülni vágyó migránsok közül, akkor az is igaz, hogy a kisteherautóval történtek az illegális vándorlás körülményeivel járó incidensként is elkönyvelhető. Ilyen még volt és talán lesz is, ha lényegileg semmi nem változik.

*

Néhány gondolatébresztő, léleképítő sajtóvéleményre is bukkantam a napokban. Az egyik, Kuszálik Péter maszol.ro-n megjelent publicisztikája (Az óriáskelgyó és a migráns termeszek) azzal emelkedik ki a nagy átlagból, hogy nem türelmetlenkedik, nem akarja elvenni a döntéshozók kenyerét, nem jajveszékel fölöslegesen, nem jön az elzárkózást sürgető, erőből táplálkozó „nagyszerű” ötletekkel (sokakkal ellentétben), hanem – hangosan gondolkozik. Gondolkodni pedig nem csak szabad – és nem is csak az adott helyzetben -, hanem egyenesen kötelesség! Mindaz, amit megfontolás tárgyává tesz, az mindenek előtt arra utal, hogy a mennyiség kérdése az, amire a gondolati hangsúlyt érdemes tenni. Olvasmányaiból, s a történelem felidézéséből olyan szempontokat tár fel, amiket ajánlatos nem mellőzni. A mennyiség itt az embertömegben fejeződik ki. Egyszerű számítással megtudható, hogy milyen megoldások nem javallottak a helyzet orvoslására. Mindenek előtt az erőszak mellőzendő („Gustave le Bon, a tömeglélektan klasszikusa úgy fogalmazott: a ‘tömeg alapvető érzelmi állapota a düh’. Vesd össze: valamely pártszékház elé összesereglett békés tüntetők a kritikus tömeg elérésekor erőszakos ostromba kezdenek. Itt és most visszaköszön Vlagyimir Iljics [Karl Marx?] azóta sem cáfolt axiómája: aki csak a láncait veszítheti, az puszta kézzel is nekimegy a határvadász sorfalnak.”) Innen már csak egy ugrás a tömegben gondolkodásnak az a lépcsőfoka, amikor azon agyalunk, hogy mennyi embert képes még eltartani ez a túlzsúfolt bolygó? Egyesek sokallják a mostani létszámot, mások úgy vélik, hogy ha a pazarló nyugat lemond a fölösleges luxusról és tékozlásról, akkor még jócskán férünk. De meddig? És úgy tűnik, itt van a kérdés zsákutcája is, amíg emberségesen és józanul átjárót nem vág rajta az emberiség. De addig is: „Húsz-huszonkét évvel ezelőtt állítólag 1,2 millió megélhetési migráns szivárgott át a román–spanyol (légi)határon. A 2008-as válság miatt hazajött/továbbment 0,2 milló, de egymillió még mindig ott van. Beilleszkedtek, elvannak. Az EU-ba ne lehetne szétszórni ugyanennyit, országonkénti kvóták szerint? Akkor mindenütt csak ’kezelhető mennyiséggel’ kellene számolni.”

*

És még egy figyelemreméltó gondolatfutam: a Sarány Istváné (Hargita Népe, 2015. augusztus 24.). A címezésen túl (nem restellte a rossz ízű divatszót – migráns – félretéve Menekültek-et használni) külön erénye, hogy véleményét vezércikként vállalja, s az előkelő 3. oldal homlokán teszi közzé. Mondhatnánk: teheti, hiszen a lap vezető szerkesztője. De talán éppen ez az, ami plusz értéket ad gesztusának. Nem fél egy, a migránsokkal kapcsolatban ellenséges érzületű közösség kellős közepén őszintén véleményt mondani arról, hogy álljunk meg, uraim, a mai vándorok, a menekülők útvonala nem a Székelyföldön át vezet, nincsen miért pánikolni az anyaországi média hatására, inkább az foglalkoztatná fokozottabban az itt lakókat, hogy vészesen fogy a régió népessége, rendületlenül mennek, költöznek el a fiatalok. Ha mi nem ezzel foglalkozunk, más biztosan nem fogja megtenni… És igen, kimondja azt, hogy a nyugatra tartó székely fiatal a nyugati polgár szemében semmivel sem különb az Ázsiából, Afrikából érkezőknél. Ez is, az is bevándorló, jövevény…

(Folytatjuk)

Előzmények: Migránsok ideje (1), (2) (3) (4) (5) (6)

1. Marianna:
   2015. augusztus 29. 08:08

   Érdekes gondolatok, örülök, hogy olvashattam!

2. B.Tomos Hajnal:
   2015. augusztus 29. 08:59

   A Gábor fejtegetései,hellyel-közzel frappáns kommetjei úgyszólván élőben követik a napi eseményeket „migráns-témában”. Régen olvastam ilyen átfogó,több vonalon is egyszerre haladó gondolatfutamot.