Középső

Középső Apával maradt. Apa ellátásra szorul. Középső játékszabályai érvényesülnek.
Középső nem beszél problémáiról, pedig vannak. Ő úgy tanult meg játszani, hogy saját gondjait elrejti, közben testvéreit kritizálja, bíráskodik, ítélkezik felettük. Ezzel bebizonyítja magának, hogy ő helyesen cselekszik, ez az ő önámítása, önigazolása. A Játékosok nem egyenlő ellenfelek, inkább fölé-, és alárendeltek. És hogy ez a viszony fent tudjon maradni, folyamatos játszmákat űz. A beszélgetések ugyanarra a kaptafára szabottak: kikérdezés (megtudja, milyen nehézségeik vannak), tanácsadás, kérdőre vonás (mit miért teszel, vagy nem teszel, és ezt vagy azt kellene tenni vagy nem tenni), bűntudat, önvád keltése (ha ezt vagy azt tennéd, vagy tetted volna, most nem lennél ilyen helyzetben), példálózás (én ezt meg ezt teszem, és főként ez a munka teljesítményéről szól- vagyis rengeteget kell dolgozni, senki nem is bír annyit dolgozni, mert ő aztán hajnaltól napestig dolgozik – és ezt csak így lehet). Beszélgetés után tele van Nagy és Kicsi bűntudattal, bánattal, keserűséggel, hiszen, ők, ha megszakadnak, sem tudják felmutatni, amit Középső. Középső részéről ez megint csak hazugság, amit igazként kell elhinni. Ugyanis egyáltalán nem kell hajnalban kelnie, napestig dolgoznia. Ráadásul egy évben akár ötször is sort kerítenek külföldi kirándulásokra, pihenésekre, belföldön mulatozásra, szórakozásra, wellnessezésre. Középső kiosztja Kicsit és Nagyot, miért nem tesznek róla, hogy ők is mehessenek, hiszen mindenkinek adva a lehetőség. Kicsi és Nagy érzi az éles határvonalat, ami elválasztja őket Középsőtől. Középső másik játszmája: a színtiszta hazugság. Amikor megkérdezik, hogy van, azt mondja, hogy jól, holott ez nem igaz. Erre azt várja el, hogy Kicsi és Nagy, és Apa is azt mondja, ők is jól vannak. Ez is hazugság, de ha mást mondanak, akkor gyorsan leoltja őket „ne panaszkodj” címszó alatt. Középső hatalmaskodik, és csodálkozik, ha Kicsi és Nagy nem szeret a társaságában lenni. Sértésnek veszi, hogy nem érdeklődnek felőle. Ő az áldozat is, hiszen úgy véli, nem ezt érdemli. Középső is társfüggő, csak ezt testvéreivel is játssza. Megmentő, amikor „odaszór” valamit, üldöző, amikor bántja őket, áldozat, ha nem azt a visszajelzést kapja, amit elvár. Ugyanúgy eljátssza ezt a szerepet ajtón belül is, csak arról senkinek nem beszél. Középső is beteg, akárcsak Nagy és Kicsi. Sok játékot játszik, és vannak olyan játékai, amik előnyössé teszik helyzetét.
Anya azt mondta, a testvérek szeretik egymást. De Anya megtanított a játszmákra is. Apa is megtanított. Kisgyerekként biztosan más volt a testvéri viszony. A szeretet nem versengés, nem irigység, nem kioktatás, nem számonkérés, nem felülbírálás. Az igazi szeretetnek más a jelentése.
A társfüggő nehezen engedi el társát, minden akadályt útjába gördít, ha az el akar menni. A társfüggő ilyenkor a meghasonlás érzésével küzd. Az igazi szeretet megengedő. Szívesen elengedi azt, aki menni akar. Az ember szabadságra születik, de a korlátokat megkapja első éveiben. Utána meg egész életében küzdhet, hogy felismerje, és szembe forduljon önmagával.
Nem a Ház foglya Nagy és Kicsi, hanem önmaguk foglyai. Sem Apa, sem Középső, sem a Ház nem állíthat korlátokat. Fel kell ismerniük a helyzetüket, át kell értékelniük életüket, lehet, hogy ki kell zárniuk embereket az életükből, vagy éppen másokat befogadniuk. Tisztában kell lenniük önmaguk képességeivel, lehetőségeivel, és új lapot húzva, élni saját életüket.
Középsőnek meg kell értenie, hogy senki nem hatalmazta fel őt mások sorsának irányítására. Le kell szoknia az adakozásról, a kritizálásról, a hazugságokról. Apának meg kell emésztenie a történteket, ahogy akarja, azért kapott hosszú életet Istentől, hogy szembenézhessen önmagával, elszámolhasson a verbális bántalmazásról, és tetteiről. Neki még dolga van.
Anya nyugodjon békében, és fogadja el mindenki a távozását, ne engedje magát irányítani azokkal a szavakkal, intelmekkel, amiket beleégetett Gyermekeibe.
A Három csak akkor lehet Jó Testvér, ha belátja egymás terheit, nehézségeit, s nem árt a másiknak sem szóban, sem tettekben. A Háromnak fel kell ismerniük lelki sebeik okozta betegségüket, és változtassák meg önmagukkal való viszonyukat, ahhoz, hogy a másikkal is úgy tudjanak bánni, mint önmagukkal.

– A játszmákat nem tudod megúszni. Hiszen azokat életed első éveiben megtanultad szüleidtől. Későbbiekben alakíthatod a viselkedésed, de a játszmák továbbra is meghatároznak téged. Az emberek zavartsága játszmáikban nyilvánul meg: minél több a játszma, annál zavartabb az illető. Illetve, minél zavartabb valaki, annál több a játszma.

Belém fagytak a szavak. Nem tudtam, mit mondhatnék. Pedig várta, hogy megszólaljak. Most ő fürkészte tekintetem. Lehajtottam a fejem. Miután meggyőződött arról, hogy nem fogok beszélni, ő is maga elé bámult üresen. Lassan feléje fordultam, s ő hirtelen rám nézett, remélte, hogy végre kifejtem a véleményem. De csalódnia kellett. Csak egymás tekintetében olvastunk. Egy ideig.

Vége

Előzmények: 1. rész / 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész