Valami lóg a levegőben

A fiúk izgatottak, csendesebb a beszéd, mindegyre fülelünk, hátha meghalljuk az előttünk járók hangját. Bárcsak minél később hallanánk meg! Azt jelentené, hogy hosszú utat tettek meg.
– Figyeljétek, hogy hasonlít ez a járat a barlang eleji részhez…
Nem nagyon méltatnak figyelemre. Csak Tamás mondja, hogy „tényleg”, inkább udvariasságból. De csakugyan hasonlít! Később, amikor megnyugszanak kissé a kedélyek, Béla is észreveszi. Vajon ez nem a közelben levő másik kijárat jele?…
– Csend! – kiáltja Bagaméri, aki a menet élén halad.
– Hahó! …
A barlangi labirintusban a hang úgy 6t\-en méter után eltompul, elvész.
Most válasz érkezik.
– Itt vannak! – és trappolni kezdünk. Fábián Sanyi áll mosolyogva, a kezében kötelet tart.
– Azt hiszem – mondja -, Bélának volt igaza… A patak elsekélyesedik. Fennebb egy omlás végleg elzárta az utat!…
Körülfogjuk. Nem úgy néz ki, mint a győztes hadvezérek.
– Meddig jutottatok el? – kérdi Béla. – Most mérjük visszafelé … Gondolom, úgy… egy kilométer.
– Óriási! – kiáltja dr. Coman. – Fiúk, ez óriási!
Beérnek a többiek is. Moravek Laci tartja a méterenként megbogozott kötél végét. Szilágyinak jegyzetfüzet van a kezében, írja a távolságokat, húsz méterenként. Ő is egy ezrest saccol.
– Figyeljétek a cédulákat – mondja Moravek Laci -, eléggé nyakatekert az út … Vagy nem mentek tovább? – Erre lehülyézik.
Pontosan egy óra múlva Egri Lacival, Bélival C’s Garai Pistával átkűszunk egy kutyaszorítón. A mintegy ötvenméteres folyosó végén karbidlánggal kormozott mészkőszikláról ezt olvassuk: „Amatőr Barlangkutatók Köre, Kolozsvár, 1968. IV. 29. Feltárta: Bányai K., Fábián S., Szilágyi A., Moravek L.”
A professzor, aki kint maradt, egy sáros noteszlapra a következőket írja: „A második csoport tagjai, dr. Coman Dan, Bagaméri Béla, Tomor Zoltán, Garai István, Orbán Ferenc, Krámer Tamás és Egri László, az élcsoporttal egyazon napon elérték a barlang végpontját! Melegen köszöntöm a Kolozsvári Amatőr Barlangkutatók Körének minden tagját rendkívüli teljesítményükért, és a jövőre újabb, nagy sikereket kívánok mindnyájuknak!”
A cédula egy üvegpalackban most már örökre itt marad.
Ünnepélyes csend, szinte halljuk egymás szívének dobogását. A professzor reszeli a torkát. Egri két kézre fogja egyik csizmáját, feltornássza a lábát a szemben lévő falra.
Hangosan csurog belőle a víz.

A barlang folytatódik

Következik: A barlang folytatódik

Előzmények: A vállalkozás / Nincs pardon / Vörös kérdőjelek nyomában / … Egy… kettő…. tíz! / Lélekmelegítő / Egy száraz nadrág / Nevek a sziklafalon /