Jött az este. Indultak lefeküdni a Nyuszik és Zúzamadarat is lefektették a kalitkájába. Eloltották a nagy villanyt; két kicsi olvasólámpa mellett olvasgattak. Egyszer csak megnyikordult a kalitka ajtaja és oldalazva kilépegetett rajta Zúzamadár.
— Mi van, Zúza? — kérdezte Mama Nyuszi.
— FÉL ZÚZAMADÁR. NAGYON FÉL — mondta.
— Mitől fél?
— CICÁTÓL — mondta halkan Zúza.
— De hát nincs itt Cica. Be van zárva az ajtó, nem tud bejönni.
— BEJÖN A KÉMÉNYEN, MINT A MIKULÁS.
— De a Cica nem szokott a kéményen bejönni.
— FÉLEK!
— Gyere ide, Nyuszi Mamához — hívta magához Nevelt Fiát.
A Papagáj oda feküdt a Nyuszi Mama párnájára.
— TAKARJA BE FÜLIVEL NYUSZI MAMA! — kérte a Papagáj.
Nyuszi Mama betakarta a fülivel kicsi Madarát.
— NYUSZI MAMA! MONDJAK EGY VERSET?
— Mondjad Kicsim!
— „NYUSZIKÁT MEGTŰRJÜK / IDEIG-ÓRÁIG / NYUSZIKÁT MEGTŰRJÜK / IDEIG-ÓRÁIG”. SZÉP VERS VOLT? HI-HI-HI!
— Nem volt szép vers. Mert nem derül ki belőle, hogy mennyire szereted kicsi Húgodat.
— HÁT… AZT HITTEM, HOGY ELÉG SZÉP VERS.
— Nem elég szép vers, elég csúf vers. Ilyent csak Disznó Madár mond.
— DÍSZMADÁR? MALACMADÁR?
— Az aki nem szereti a testvérét, az rossz, komisz Állat.
— ÉS HA MONDOGATOM, HOGY „NYUSZIKÁT MEGTŰRJÜK / IDEIG-ÓRÁIG”, AKKOR ELVESZED A GURIGÁMAT?
— El bizony! Aludjál!
— DE BIZTOS? HOGY NEM TUD BEJÖNNI CICA?!
— Biztos, biztos — ölelte magához Mama Nyuszi a kicsi Hullámos Papagájt — Te vagy az én kicsi, tarka, fületlen Kölyköm, kicsi Fiókám — mondta Mama Nyuszi. Apa Nyuszi is eloltotta az olvasólámpát és lassan mindenki elaludt, a Zúzamadár is Nyuszi Mamája lapátfüle alatt.

Budapest, 2018. XI. 17-26.

Előzmények: 1. rész / 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész / 9. rész / 10. rész /