Internet kávézó Keszthelyi György, Szilágyi-Varga Zoltán, Damó István
Folytatjuk a Káfé ankétját a kávézásról, kávéházakról. A nyolcadik rész kérdezettjei: Keszthelyi György, Szilágyi-Varga Zoltán, Damó István.
Kérdéseink ezek voltak:
1. Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik „kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét?
2. Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz kávézott. Hány cukorral iszod te a kávéd?
Íme a válaszok:
KESZTHELYI GYÖRGY költő, grafikus, Kolozsváron él
Réges-rég (1955-ben) adott nekem életet Édesanyám, aki már ismeretlen, más vidékeken olvas tőlem, lát engem. Kolozsváron születtem, ugyanott élek most is. Mondhatni, későn csókolt homlokon a múzsa, de akkor azt hiszem, istenesen. Kényszert, indíttatást érzek azóta magamban, írnom kell, odaadással, vagy kényszeredetten, bárhogy. Hazai és magyarországi irodalmi lapokban jelennek meg verseim, prózai írásaim.
Két MEK-kötetem (Magyar Elektronikus Könyvtár) látott először napvilágot, azután következtek a nyomtatott munkák: Lélekzárka, kisregény, BOOKART könyvkiadó – 2014 -, Lódenes embermadár, verseskötet, Kriterion Könyvkiadó – 2015, Beszámoló a látszatokról, verseskötet, Várad Kiadó – 2018 .
Folytatni szeretném, rajtam ne múljon.
Számomra a kávé amolyan unaloműző vagy pótcselekvés. De térjünk vissza az időben.
A letűnt rendszerben Kolozsvár idült kávéfogyasztói három táborban hódoltak erős fekete-, később gyenge, csicseriborsó-istenüknek, beszélek itt a Mámájásokról (Mamaia kávézó, Deák Ferenc utca), Toszkásokról (Tosca kávézó, Dózsa György utca). Ez utóbbi különlegessége a forró homokon főzött kávé volt, ami az átlagostól eltérő hangulatot adott a helyiségnek. Aztán meg a Béke-téri Croco, amelyhez a “flaster” (Jókai utca) vezetett. Manapság nem válogatok, ha az időjárás megengedi, az utcasarki kis élelmiszerbolt mellett, a Boldogság utcában fogyasztom el kávémat, teszem ezt főleg az utcanév és annak hangulati hatása miatt.
A világháló persze egy fölöttébb szükséges rossz az életemben, számomra fontos információkat, embereket, alkotásokat találok ott egyéb badarságokon kívül, tehát kijavítom magam: nem is csak szükséges, hanem nélkülözhetetlen.
És ha a kávénál tartunk, megjegyzem, hogy tevékenységeimet illetően szerteszét szórom magam, ez az életforma jócskán emeli az elfogyasztott kávé mennyiségét és a vérnyomást.
SZILÁGYI-VARGA ZOLTÁN képzőművész, a Gordiuszi csomó címû rajzfilm szerzője
Míg a filmstúdióban dolgoztam, minden reggel a főtéri kávézóban, az ablak mellett ittam meg kávémat, közben, bár mindig volt friss sportújságom, az ide-oda siető járókelőket néztem…
Mióta nyugdíjas vagyok, a nappalimban érzem otthon magam, az internetet böngészve… bámulom a… másnapi híreket.
…én focizással, esténként néha borral csalogatom a múzsát.
Ja, a kávét egy cukorral iszom.
DAMÓ ISTVÁN grafikus, illusztrátor, a Kecskemét melletti Kocséron lakik
Nem tudom, milyen lehetett a régmúlt idők kávéházi hangulata. A kávézás jó alkalom az emlékezésre és az elmélkedésre. A kávézásról nekem a gimnáziumi évek jutnak eszembe: mi is ittunk, beszélgettünk és zenéltünk. Akkoriban a beat-korszak lázában éltünk, égtünk. A szocialista ’60-as évek kissé fellazult és „szabad” szellemét élveztük. A vakációk alatt a brassói Korona szálloda bárjába járogattunk és kortyolgattuk a feketét és a kesernyés cherryt. A beszélgetéseink központi témája a beatzene, – hiszen akkor mi is zenéltünk,- és a szűkös forrásokból tudomást szerzett beatkorszak jelenségei voltak. Arra emlékszem, hogy ezeknek a találkozásoknak közösség-összetartó ereje volt, úgy éreztük, hogy így mi is a magunk módján a lázadó nyugati ifjúsághoz tartozunk, „ellenzéki” pozícióból szemléltük a világot és készen álltunk… Gyermeteg gondolatok, de jó volt együtt érezni.
Ami a múlt szokásait illeti, csak olvasott, vagy elbeszélt élményekből szereztem tudomást. Ha a kávézást egy jól „bejáratott” fotelben az olvasással hozom összefüggésbe, mindenképp Méliusz József kávéházi-regényei jutnak eszembe, mert kitekintést nyújtottak a XX. század Európájára. Személyes élményekből eredő vallomások. A rég eltűnt polgári korról szólnak visszaemlékezései, arról a korról, ahová nagyszüleink és szüleink életük fiatal korszakában tartoztak, és mi nem ismertünk. A sorból nem maradhat ki Márai Sándor, de Karácsony Benő életműve sem, hiszen ugyanarról a korszakról szólnak. Ide sorolnám Klaniczay Gábor Ellenkultúra a hetvenes-nyolcvanas években című tanulmányát. A Korona bárjában megtörtént beszélgetések jutottak eszembe. Benne nemcsak az akkori idők társadalmi jelenségeit, megmozdulásait ismerteti, hanem a kiváltó okait, amelyek rávilágítanak a ma, sokunk számára érthetetlen eseményeire.
Jó nosztalgiázni! Leszámítva a gimnáziumi éveket, életem nagy részében nem jártam kávéházakban. Ez az élvezet megmaradt szűkebb baráti körben. Aktív koromban, az iskolában a kollégákkal délelőtt kávéztunk és bensőséges hangulatban szürcsölgettük a feketét. Ma falun élek, de a kávézást nem hagytam el. Továbbra is életem egyik intim része. Reggel ébredés után szoktam kávézni feleségemmel, közben megbeszéljük az előző nap eseményeit, majd az aznapi teendőket. Különben kissé édesítve szeretem a kávét.
Mivel világunk állandó változásban van, természetesen szokásainkat is befolyásolja a gyors változás. Azt hiszem, hogy az internet már elengedhetetlen része mindennapjainknak. A gyors információhoz való jutást biztosítja számomra. Munkám a műteremhez köt, így ritkábban van lehetőségem a kapcsolataim személyes ápolására. Marad az internet, ami az egyre elidegenedett, személytelen világunkban mégis egy lehetőség az ismerkedésre, kapcsolattartásra. Kedvelem a Facebook közösségi oldalt, egy virtuális kávéház, ahol grafikáimat, festményeimet, illusztrációimat megmutathatom. Igaz, elmarad a személyes találkozás melegsége, meghittsége, de jól esik a sokak visszajelzése.
Damó István grafikája a brassói Korona vendéglőről
Kérdez, szerkeszti: Gergely Tamás
(Folytatjuk)
Az eddig megjelentek:
Első adag /Válaszol: Székely Ervin, Ady András, Nászta Katalin, Szuhay-Havas Marianna.
Második / Válaszol: B. Tomos Hajnal, B. Lovács András, Hajdú Mónika, Szabó Géza
Harmadik / Válaszol: Boda Edit, Dabi István
Negyedik / Válaszol: Láng Eszter, Demény Péter, Láng Zsolt, Véghelyi Balázs
Ötödik / Válaszol: Kerekes Tamás, Galambos Tibor, Para Olga, Borcsa János
Hatodik / Válaszol: Domokos Péter, Demeter Mária, Bogdán Tibor
Hetedik / Válaszol: Csutak István, André Zsuzsa, Bölöni Domokos
Pusztai Péter rajza
2019. január 27. 07:35
Jó ötlet ez a kávézási téma. Nem volna érdemes esetleg arról is írni valamikor, kinek mit jelent az internet? Csak kérdezem. Cseke Gábor?
2019. január 27. 13:44
Hiszen egyik kérdésünk éppen erre van kihgyezve: változott-e a helyzet? Megfelel-e modern kávéháznak az internet? Válaszolnak is rá a legtöbben, érdemes elolvasni
2019. január 27. 18:03
Így igaz, bár egyesek annyira elvesznek a kávéban, hogy talán mégis megérne egy külön misét az internet.
2019. január 28. 06:34
„Mivel világunk állandó változásban van, természetesen szokásainkat is befolyásolja a gyors változás. Azt hiszem, hogy az internet már elengedhetetlen része mindennapjainknak. A gyors információhoz való jutást biztosítja számomra. Munkám a műteremhez köt, így ritkábban van lehetőségem a kapcsolataim személyes ápolására. Marad az internet, ami az egyre elidegenedett, személytelen világunkban mégis egy lehetőség az ismerkedésre, kapcsolattartásra. Kedvelem a Facebook közösségi oldalt, egy virtuális kávéház, ahol grafikáimat, festményeimet, illusztrációimat megmutathatom. Igaz, elmarad a személyes találkozás melegsége, meghittsége, de jól esik a sokak visszajelzése.”
2019. január 28. 06:49
Ha erről a témáról valakiből kikivánkozik valamilyen vélemény, bármikor ideirhatja. A Káfé megbirja – és közben fő a kávé…