”Víz alatt énekelni”

Mamut mail-interjú Fehér Illéssel / 7. rész,

A műfordító elmeséli, hogyan ”fordítja ki” a szerb verset, hogy magyar legyen belőle… Hogyan került Kassák a szerb olvasók elé… Petrőczi Éva a szerb templom harangjáról …

14. kérdés:
Korábbi válaszodban öt saját kötetről beszélsz, mi eddig, ha jól számolom, hármat elemeztünk…

Elemeztük? Nem nevezném elemzésnek, sokkal inkább emlegetésnek, bemutatásnak.
Igen – öt önálló kétnyelvű kiadvánnyal dicsekedhetek:
Ezüst híd – Srebrni most (2011) – Kiadó: Családi kör. Újvidék.
Banjalučki rukopisi – Banja Luka-i kéziratok (2017) – Kiadók: Kuća poezije i Udruženje književnika Republike Srpske, Pillangó kiadó Monor, Solymosy Kft. Topolya
Kassák Lajos: Harc az Angyallal – Borba sa anđelom (2017) – Kiadó: Litera-Túra Művészeti Kiadó. Pécs
Petrőczi Éva: Metafora (2018) – Kiadó: Katica – Könyv – Műhely. Budapest
Mostarske kiše – Mosztári esők (2019) – Kiadók: Sloboda štampe Családi kör. Zenta, Lijepa Riječ. Tuzla

Részletesen bemutattam a Mosztári esőket és a Banja Luka-i kéziratokat, az Ezüst hídat inkább emlegettem, maradt két kötet: Kassák Lajos és Petrőczi Éva válogatott versei.

Fehér Illés / Fotó: Fehér Árkosi Gyöngyi

Kassák Lajos: Harc az Angyallal – Borba sa anđelom
Nem egyszer említettem már – mindent a világhálónak köszönhetek.
Hogy kapcsolatom Hajnal Évával és Márkus Lászlóval hogyan kezdődött, fogalmam sincs. Valószínű, mint minden más kapcsolatom, az első lefordított verssel – amit több követett.
Következzen az említettek egy-egy verse, mert többszörösen megérdemlik.

Hajnal Éva: A hetedik szoba

bezártad magad a hetedik szobába
árnyalakjaidban halott idők hamvai
hajnalban leltem rád
összekuporodva ültél emlékeid peremén
sz é p e k   sz é p e k   sz á z sz o r   sz é p e k
suttogtad csak úgy magadnak
ablakodban önsajnálat rózsái bűzölögtek
válladon sikoltó sorsok palástja
ékszereidre térdepelt a félelem
koronád elporladó gondolat csupán
az
ajtó
kulcsra
zárva
a hetedik ajtó
rád csapódó rémület
judit mégsem jön

Kassák-kötetbemutató után – balról jobbra: Márkus László, Hajnal Éva, Asszonykám, Jómagam

Márkus László: csélcsap árnyék

csélcsap árnyékommal
naponta perelek
hol előttem cikázik
hol mellettem oldalog
hol utánam lohol
de sohasem lépdel
hű baráthoz méltón
vállon fogva
velem
az éjszakákat
– gyanítom –
máshol tölti
hisz lámpaoltáskor
azonnal megszökik

Valamikor 2017-ben kaptam egy nagyon kedves és felettébb megtisztelő üzenetet Márkus Lászlótól: a Litera-Túra Művészeti Kiadó keretein belül szeretnénk fordításaidból egy kötetet kiadni. Négy ajánlatomból Kassák Lajos válogatott verseire esett a választás.
A kötet: Harc az angyallal Kassák 77 versét tartalmazza – záró versként áll A ló meghal a madarak kirepülnek.
https://feherilles.blogspot.com/2013/09/kassak-lajos-lo-meghal-madarak.html
https://feherilles.blogspot.com/2013/09/kassak-lajos-konj-umire-ptice-izlecu.html

Idézet az utószóból:
„ …vannak költők, akiknek művei mélyen belém rögződtek, velem élnek. Egyik közülük Kassák.
Miért éppen Kassák?
Életemet, mint Kassákét is, a kettősségek jellemzik. Ez közös bennünk. De Kassák (van, aki kis betűvel írná nevét, én KASSÁK-ról tudok) valami egyetemes maradandót alkotott. Költészetben, képzőművészetben egyaránt.”

„Ha azt mondjuk: magyar avantgarde – ez mindenekelőtt Kassák Lajos. Ha azt mondjuk: magyar szabad vers – ez mindenekelőtt Kassák Lajos. Ha azt mondjuk: a proletariátus méltó költői hangon szólalt meg magyarul – ez mindenekelőtt Kassák Lajosra vonatkozik. Merjük azt is kimondani, hogy a magyar költészet XX. századbeli történetében Ady Endre és József Attila mellett a harmadik főalak: Kassák Lajos. Szoborba kívánkozó kemény arcéle, hangjának férfias komolysága, minden új iránti érzékenysége irodalmunk legfontosabb jelenségei közé sorolja. És amúgy mellékesen a század absztrakt festészetének világtörténelmében is jelentékeny helye van.
Sajátos varázsú költészet: lehet szidalmazni, és lehet lelkesedni érte, csak közömbösen nem állhat senki sem a kassáki életmű előtt.” (Hegedűs Géza)”
Hogy a kötet bemutatóján Pécsett, a bennfentesekkel együtt tizenegyen voltunk – arról már a 10. kérdésre adott válaszomban szóltam.
A 77 versből a címadó verset már bemutattam. Következzen még két kedvencem a kötetből.

Vagyonom és fegyvertáram

Kedves tárgyaim az asztal üveglapján.
Nagyon szegényes az összbenyomás.
Különböző világtájakról érkezett festéktubusok
barátaim küldték akik feloldani kívánják
magányomat és megértik képeimet
melyek az egyszerűség és tisztaság
nyelvén beszélnek.
Néhány megfakult fénykép összekuszált múltamat idézik.
Fehér papírlapok szétfolyt vércseppek nyomaival.
A költő elvetélt magzatairól vallanak.
És levelek
levelek amiket nem válaszoltam meg s ezért állandóan nyugtalanítanak.
Ecsetek tollak ceruzák.
Íme az én vérrel be nem mocskolt fegyvereim.

(Művészetre esküdni…)

Művészetre esküdni annyi mint víz alatt énekelni
a jó szív röpül az üvegburában harangok fölemelkednek
s a haldoklók szintén fölemelkednek
legjobb tehát hátratett kezekkel végig sétálni a cérnaszálon
s mi az hogy mindnyájunkat érhet baleset
s hogy a gyerek ágyában megfiadzanak a reggelek
boldogságunk csipkefalán áthajoltak a zsiráfok s most
isten veled Borbála
isten veled Sára
fa megette a gyökereit
fű megette a gyökereit
kő megette a gyökereit
a világ csontszínű magból született s a turbinák forognak forognak rendületlenül
csak az ólomfejű komolyság menthet meg bennünket az ördögtől
ó jaj jaj
legyünk hát valamennyien komoly emberek testvéreim
senki se törődjön a bohócokkal akik a szörnyű hidakon kukorítanak
s esténként fölszállnak a holdba mint a luftbalónok
a sakkozók jeltelenül elvonulnak a sarkokból
de különben is Loth felesége nem hiába változott sóoszloppá
mi bizonyosan tudjuk
az ember azért született hogy szépen éljen
s a szolgáló
1 389 425 koronáért a sültgalambot még mindig áthozhatja a kocsmából

Petrőczi Évával is a világhálón keresztül ismerkedtem meg. Egyik fordítás a másikat követte, majd 2018-ban összeállt a kötet: Metafora – Petrőczi Éva válogatott versei.
Metafora – magyarul is, szerbül is ugyanazt jelenti.

Idézet az utószóból:
„Miért éppen Petrőczi?
Mert azonosulni tudtam/tudok verseivel, talán életével is.
’Vannak sokéletű emberek. Békésen megfér bennük Jeanne d’Arc Teréz anyával, a tudós Marie Curie egy anyaoroszlánba oltott konyhatündérrel. És csak akkor nem bolondulnak meg e sokféleségben, ha a szerepeiket kellő (ön)iróniával kezelik. Ez utóbbiból nincs hiánya a négygyerekes, hatunokás költő–író–publicista–műfordító–irodalomtörténésznek, Petrőczi Évának.’ V. Kulcsár Ildikó”

Bemutatóként a kötetből három verset idézek.

Metafora

Ha megkondul
a szerb templom harangja,
szivárványszomjamért
ne hagyj magamra.

Ha megkondul
a szerb templom harangja,
előbóklászik csámpás
kislány-magam –

nincs, aki ölbe kapja.

Ha megkondul
a szerb templom harangja,
szivárványszomjamért
ne hagyj magamra.

Csak kis Tit…

Móra Ferenc a ravatalon

Csak kis Tit lepke-érintése
hiányzott utolsó
földi napodon.
Szokás- és illem-kalodába zárva
csak ő nem juthatott
virágerdős ravatalod,
eleink nyelvén
a castrum doloris,
a fájdalom háza
közelébe: harminckettő nyarának
tóparti Tündér Ilonája.

Szilvakrampusszá aszott,
aprócska tested,
galambszárny-forma
hófehér hajfürtöd
hiába várta-várta
a múzeumi kupola alatt,
hogy más-asszonya asszonyod belép,
s testednek adja, utoljára,
szerelmes keze melegét.

Így indult el, vacogva,
Móra Márton fia,
a végső utazásra.

Volkswagenhattyúdal

„És mind valami vagyon, azokat ösmérem, mert
bánék a bogárhátúnál, belét, külét, sorsát és történelmét,
életem eleje (közepe) egybeköpülődék véle… A bogár felett
eljárt a szárnyas üdő.”
(Esterházy Péter: Tizenhét hattyúk)

„A gépjármű jobboldalt elöl és hátul súlyosan megsérült.”
(Egy ausztriai baleseti jegyzőkönyvből)

Ami belőled megmaradt, Bogár,
ezerszer áldja azt az Ég;
nem nyolc szűkös évünk
nyűghozó ördöghintaja voltál,
mint vélik sokan:
de kisded vagyonunkkal
újra meg újra
mienkké mentett
fehér angyal-batár,
(szövetségben a Fentvalóval
a megmentő bizony
most te valál!)
ki édes jobbodat
kéretlen od’adtad,
hogy gonosz, fene fátum
vérbe ne köpülhesse őt,
aki nélkül
ittlakásom e Földön
nem szürke, aprócska lepentő,
nem is Szent György havának
megkésett, bajhozó tele,
csak halál, halál.

15. kérdés:
Ezt a mi mamut-interjúnkat nem akartad elkezdeni, míg két “nagy horderejű” poémát le nem fordítasz. Hogyha mindez annyira élő benned, illusztráld az eddig elmondottakat konkrét példával: miért Turczi Istvánt és miért Zoran Bognart választottad, hogyan fordítottad őket, párhuzamosan, külön, milyen nyelvi nehézségek adódtak esetleg, mennyi időd vette el a fordítás, hol közlöd/közölted ezeket?

Igen – két nagy horderejű poéma fordításán vagyok túl.
Turczi István: Üresség – Praznina és
Zoran Bognar: Novi čovek – Új ember
Ha minden igaz, talán mindkét mű… nem is folytatom, nem akarom elkiabálni…
Kérdésed első részére: „Miért Turczi Istvánt és miért Zoran Bognart választottad” tulajdonképpen a 14. kérdésre adott válaszomban és az előzőekben is már válaszoltam. Újat nem tudok mondani: lélektársak.

Idézet a Zoran Bognar-műhöz írt, fordítói jegyzetből:
„Miért éppen Zoran Bognar?
Felesleges szócséplés helyett – ami fontos: lélektársam.
Költői nagyságának bemutatására Peter Handke szavait idézem:
»Zoran Bognar különlegesen érzékeny költő, aki számára a költemény elmélyedés a sejtelmes új emberi lehetőségekben. Mint művész, érzései fergetegesek, kifejezetten hatékonyak, így költészete is szuggesztív, kemény, átható.«
A mű nagyszerűségének érzékeltetésére két idézetet választottam:

…nem az erővel rendelkezők a győztesek,
hanem a megbízhatóak, akik képesek
a bátorság erejével cselekedni…

és:
…Sosem ismertem
meg, milyen érzés angyalszárnyakkal
ölelkezni, de hiszem, újszülött
kislányom talpának, kisujjának
simogatásától nem magával ragadóbb…

És nehogy adós maradjak:
„Hálásan köszönöm Sebestyén Péternek a fordítás során nyújtott, felettébb értékes kiegészítéseket és a lektori feladat lelkiismeretes elvégzését.”

Turczi István művéhez még nem írtam meg a fordító jegyzetét.

Párhuzamosan nem tudok fordítani. Először Z. B. csekély 2.000 (pontosan 2.000 – hússzor 100 ) soros művét fejeztem be, utána következett T. I. Üressége. Ilyen műveket nem lehet aprádonként fordítani: idők folyamán valahogy összegyűlik az anyag alapon – mint egy-egy kötetnyi válogatás alkalmával. Nekivágtam – és a befejező pont kitételéig abba nem hagytam. Több hónapnyi, napi 4-5 órás munka… A simítások pedig, amíg nyomdába nem kerül az anyag, folyamatosak.

Nos nyelvi nehézségek – most általánosítok.
A magyar és a szerb, horvát, bosnyák, montenegrói – kinek hogy tetszik – nyelv között óriási különbségek vannak. Az egyszerűség kedvéért, mert Z. B. szerb költő és én Szerbiában élek, a továbbiakban szerb nyelvet emlegetek, sajnos szerb-horvát nyelvet nem lehet.
A magyar nyelv nemeket nem ismer – a szerb igen. Hogy ez a fordítónak milyen nehézségeket okoz?
Éppen ma fordítottam Đorđe Kuburić Pesma/Költemény című versét. A vers nagyon jól szemlélteti, milyen finoman lehet alkalmazni a szerb nyelv ezen sajátosságát: a három nem létezését.
Előzetes: én – ja
te – ti
ő – on (hímnem), ona (nőnem), ono (semleges nem)
De igék, főnevek ragozásánál is, a jelzős szerkezetekben jelentkezik a nemekre utaló különbség.
Következzen a vers, melyben egyetlen egyszer sem említi a költő – lányról szól. Ezt kizárólagosan a személyes névmás egyes szám harmadik személy különböző alakjával fejezi ki. A fordító kénytelen „megmagyarázni“. Ezt teszem az 5. sorban.

Đorđe Kuburić Pesma/Költemény

Žmurim.
Ne pišem je, je – őt, róla. Ha fiúról, férfiről lenne szó: akkor ga, de je – tehát lány
ne sanjam je.
Samo je žmurim.
Snatreća je*, krhka, i lomna. je – ebben a sorban mint segédige szerepel!
Hoću da sačuvam je takvom.
Da odnegujem je.
Nek bude sama i slobodna.
Da nadleti mutno nebo
i uzleti do plavetnog azura.
Izvan svakog zla.

*Snatreća je, … álmodozó. A magyar kijelenti – álmodozó. A szerb kötelezően hozzáteszi a van segédige egyes szám harmadik személy alakját – álmodozó van – a nemet a melléknév ragozása jelzi.
Snatreć je – álmodozó (fiú) – a hímnemre vonatkozó jelzők (általában) mássalhangzóra végződnek
Snatreća je – álmodozó (lány) – a nőnemre vonatkozó jelzők (általában) „a”-ra végződnek

Kuburić, Đorđe: Költemény

Behunyom szemem.
Nem írok róla,
nem álmodok róla.
Behunyt szemmel idézem.
Álmodozó a lány, érzékeny, törékeny.
Megtartani ilyennek akarom.
Hogy felneveljem.
Legyen önálló és szabad.
Hogy a zavaros eget áttörve
a kék messzeségbe érjen.
Ahol a gazság ismeretlen.

A Káfé Főnix olvasói számára a szerb személyes névmások alkalmazásáról/használatáról már Zubac Pero: Mosztári esők bemutatásánál is írtam

Igeragozás:
menni – ići

Ugye milyen egyszerű? A szerb nyelvben a múlt időt a van segédigével képezzük azzal, hogy az ige alakja is változik. És ha belegondol az ember a mondatszerkezetbe, az alany után jön a segédige a mondat végén pedig az ige, akkor végképp leegyszerűsödik. Ja és még a múlt idő 3. személyében ott vannak a nemek közti különbségek.

Vannak még visszaható igék is, meg alanyi és tárgyi ragozás – na, Fehér, ebből már tényleg nem kér az olvasó.

A szórend szintén külön mese. Ha magyarhoz viszonyítom, akkor a szerb szórend fordított.

Idézet következik Turczi István Üresség c. művéből –

Hogy a szerb nyelv a főnevek ragozásánál hét esetet ismer, a különbőző helyet, időt,… meghatározó pre- és sufixek helyett/mellett „előszavakat“ is használ és ebből a fordító számára milyen bonyodalmak származnak – ebbe nem merek belebonyolódni.

Végezetül: egyenlőre mindkét mű számítógépemben nyugszik – onnan…: kérdés milyen módon jut az olvasóhoz. Merem remélni…

Kérdezett: Gergely Tamás

(Folytatjuk)


Az interjú eddig megjelent részei:
1. „Megmenteni az ismeretleneket“
2. „Saját örömömre teszem“
3. „Szerelmemnek nevezett“
4. Banja Luka azaz Orbászvár 
5. „én lenni pap“
6. „Az ajtómban négy szép őrző angyal van.“ 

2020. május 6.

1 hozzászólás érkezett

  1. Fehér Illés:

    Köszönöm, hogy gondolataimat megoszthatom a Káfé Fönix olvasóival.

Szóljon hozzá!