Cselényi Béla: illat vagy bűz
mennyire szeretem a tűzijáték szagát
gyermeki énem számára illat
a háború is pont ilyen szagú
ha történne valami
hamar kitörlődne ez a reflex
és aztán
az új békében
már sose lenne illat a bűz
Budapest, 2022. V. 18.
mennyire szeretem a tűzijáték szagát
gyermeki énem számára illat
a háború is pont ilyen szagú
ha történne valami
hamar kitörlődne ez a reflex
és aztán
az új békében
már sose lenne illat a bűz
Budapest, 2022. V. 18.
(hullámváltás)
Vonatkattogás –
idegen gondolatok
hullámváltása
(séta)
erdőben séta –
felölelnek levelek
színei s szaga Tovább »
Raktároz az idő
háborút, békét,
legyőzöttet,
hőst. Tovább »
Kihoztak egy létrát, azzal Jónás kióvakodott a tetőre. Lassan, félve, merthogy síkosak, jegesek voltak a cserepek.
– Vigyázz, Jónás, le ne csússz!
Hát az megeshet, és ha ő innen lepottyan… ! Szédülten pislantott az alatta tátongó mélységbe. Forduljon vissza? Nem lenne hülyeség, csak akkor az öreg még jobban beázik. Fagyos decemberi délután volt. Az égen sűrű felhők gomolyogtak. Hirtelen feltámadt a szél, és végigsüvített a háztetőn.
– Jöjjön le, még leesik! – kiáltott fel aggodalmasan a bácsika.
De már késő volt. Egy széllökés oldalba kapta Tóth Jónást, s a következő pillanatban már repült is lefelé a kétemeletnyi magasból. Tovább »
Mondják, kétes minden időszámítás.
A mérleg is, most másként méri igazát,
a szeszélyes tányérok hol jobbra, hol balra dőlnek.
Míg anyagtalan a lég, lélegezhetsz.
Labirintus benned is. Thészeusz messze már.
Valahol titokzatos kristálykoponyák. Tovább »
mocsárba fulladó
nő szerű víziló
énét átmenteni
hiába igyekszik
elnyeli a láp
mint kövér nő
ki nem tud úszni
s retteg éne elvesztésétől Tovább »
KEDVES ELVTÁRSAK, IMÁHOZ!
– Az Egri csillagok című filmet 1968-ban mutatták be, amelyben több ezren statisztáltak. Hogyan tudtak ennyi embert beöltöztetni?
– Pilisborosjenő közelében építették fel a várat, ahol forgattunk. Egyébként az egyik díszlettervező Szász Endre volt. A nagyjelenetekben négy és fél ezer embert mozgattak. Sorkatonák alakították a török és a magyar sereget. Egy fiút beöltöztettünk kompletten, felállítottuk az asztalra, ő lett a minta. Tízesével jöttek a katonák, akiknek kiadtuk a megfelelő méretű ruhákat, és szépen felöltöztettük a hadsereget.
– Igaz, hogy janicsárok papírruhákban is szerepeltek?
– Persze, vastag, strapabíró papírból készültek a ruhák, s mivel teljesen élethűek voltak, közelről is fotózhatták. Azon a forgatáson minden volt! Kígyóbűvölő, több száz ló, bivalyok, bikák. A tevék közül egy elszökött, és Csillaghegyen kapták el. Egyszer Várkonyival és az operatőrrel fönt álltunk a várfalon, lent a „törökök” kelet felé hajlongva készültek az ostromra. Az ezredes kiadta a parancsot: Kedves elvtársak, imához! Hátraestünk a nevetéstől.
Beszélgetés a kilencvenéves Kemenes Fanni jelmeztervezővel (Részlet), Magyar Nemzet, 2022.05.15.
Forrás: Bölöni Domokos FB-oldala
„Ha nekem most valaki tíz deka erõt adna! – gondolta Vadmalac. -Akkor talán a tavasz is szebbnek hatna…”
Egy gránitszikla tetején álltak, nézték a vizet. Hogy biztonságban érezze magát, Vadmalac megfogta a Malacka kezét. Jobb az mindkettejüknek.
És akkor érezte, hogy a kezén keresztül energia árad át a testébe. Malackától jött, kéretlenül is kapta.
Semmi különös, csak a fogták egymás kezét.
A tavasz is megszépült egyből.
Forrás: szerző FB-oldala
Reményteljes volt helyzetem,
de közbejött a nemzetem.
Rossz versekkel akarnak óvni,
hát dehogy fogok meghatódni!
Forrás: szerző FB-oldala
Éhség
korgó
bugyrában
ébred
a mohó
vágy,
csipegeti
a kapott
falatot, Tovább »
Lassan véget ért a nyár, ősz, és a fiúk hozzáedződtek a munkához. Ezzel szemben télen alig-alig dolgoztak. Persze ennek arányában kerestek, és ez sehogy sem tetszett Jancsinak.
– Lépjünk le, Jónáskám, még mielőtt nem késő. Szart se ér ez a kóceráj, és ami még rosszabb, akár le is bukhatunk.
– Hogyhogy? Nem értem.
– Tudod, mi történik, ha valaki bejelentés nélkül melózik? Betegbiztosítás nuku, és egyetlen napot sem számítanak a nyugdíjba, ráadásul ülsz két évet, ha az APEH is megtudja.
– De hát a bácsikád bejelentett bennünket. Legalábbis így mondta.
– Szerintem hazudott. Ajaj, ismerem én őkelmét. Engem talán bejelentett, de csak engem, öregem. Százat teszek egy ellen, hogy senki sem szerepel a fizetési listáján. Tovább »
Mikor az alkonyesti térben
remegni kezd a szűrke táj,
ne kérdezd miért sír a felhő
s hová siet egy kisbogár. Tovább »
Jó éjszakát kíván az égbolt,
A csillagok édes álmokat suttognak.
A hold ölelést és puszit küld.
Boldog vagyok.
Szép álmokat.
Egy dilettáns azt írja, hogy
a kutyám az élettársam,
ebben véli megragadni a baloldaliakat,
de hát nekem cicám van, ha már,
hogy mélyebbre ne is hatoljak,
s a klapanciát ne elemezzem tovább, Tovább »
Mojave. Sivatag. Homok. Siklik velünk a Greyhound távolsági busz. Föltűnnek, s elmaradnak a kaktuszok.
Egy kalapos cowboy még Utah államban ide ült mellém. Az ablakhoz. Hogy lássa a tájat. Így mondta: hogy lássa a tájat. És el is aludt nyomban. Vállamra csúszik a kalapja. Nem nyúlok hozzá. Viselem vállamon a kalapját. Tovább »
mert lehetetlen, hogy az ember utolsó leheletéig
ne úgy élne, hogy hátra még a java
lehetetlen az élettel szemben megtagadni magad
míg élek remélem hathatok rád ki olvasol bárkit vagy engem
nem lehetek arra kapható, hogy feladjam a küzdelmet
hogy elmondjam, kijelentsem, megrajzoljam, megfessem
eljátsszam, elénekeljem, eltáncoljam, eléd rendezzem
mert amíg lehelet van az orromban jelen vagyok
és helyet kérek az életedben
ha elvonulok
lehetünk egymásnak idegenek
akik felismerik, hogy rokonok voltak
(nk)
2022-05-16
Forrás: szerző FB-oldala
Bencze Mihálynak, üzenet otthonról
álmodtam álmomban
álmodom hogy álmodok –
hogy bezárt a krematórium
előtte lángoló halottaskocsik álltak
rendre egymásután sorban
koszorúk és rózsák
és emlékek a földön szanaszét
menekülő lovakra szájkosaras vad kutyák ugatnak
a halottak az utcákon hevertek
tenyerükből hollók ettek Tovább »
motoszkál a söprögető ember
szétszórja a tördelt fű illatát
nyár van mikor megébredek
s ha ablakot nyitok
még nagyobb a nyár
Budapest, 2022. V. 16.
…
– Füttyös, amúgy Sanyika – fogott kezet velük egy fiatal, de máris kopaszodó kőműves.
– Rezső – motyogta elrévedő tekintettel az öregebb anélkül, hogy kezet fogott volna a fiúkkal.
– Rá se ránts, kicsit depressziós a barátunk – súgta oda Füttyös Jónásnak, és becsengetett a lakásba.
Hallották, amint valahol bent nyikorogva kinyílt egy ajtó, kaparásztak a vaskapun, majd a következő percben előttük állt a ház tiszteletreméltó úrnője.
– Kézcsók! Megjöttünk!
– Örvendek! Van valamire szükségük? – kérdezte szárazon. – Nincs? Akkor jó munkát! – fordult sarkon méltóságteljesen. – Aztán ne felejtsék kulcsra zárni a kapumat!
Alig tűnt el a házban, Füttyös, alias Sanyika utánozni kezdte az özvegyet.
– Van valamire szükségük? Nincs? Akkor jó munkát!
Fuchs mester diszkréten mosolygott, unokaöccse a hasát fogta nevettében.
– Kész, ennyi! Hajtsunk be, és lássunk munkához!
Volt a kertben egy drótkerítés. A helyett kellett építeni egy két méter magas falat. Beindították a betonkeverőt, és délig szótlanul dolgoztak. Csupán Sanyika fütyörészett időnként.
– Rohadt egy meló! – nyögdécselt Fuchs Jancsi. – Beszakadt a tenyerem. Nem tudom, meddig bírom még, ráadásul mindjárt megveszek az éhségtől! Mikor falunk, bácsikám?
– Ebédszünet, füttyösök! – nézett az órájára Fuchs mester. – Hoztál kaját magaddal?
A barátok zavartan néztek össze. Tovább »