Töredékek (Ellennapló) / Fragmente (Antijurnal)

– Jónak lenni nem adottság, hanem képesség, amit gyakorolni kell, és edzés hiányában elvész.
– Soha nem sikerült magamra úgy gondolni, mint egy számra a sokaságból.
– A zseniszintű adottság sem helyettesítheti a jóérzést.
– A keménység és az erő közelebb van a halálhoz, mint az élethez. Az élet ereje törékenységében és képlékenységében áll. Vegyetek egy hajtást, és lássátok, milyen könnyen hajlik, amikor zöld, és milyen kemény és merev, amikor száraz. A teremtés érdekében az élet csupán alkalmazkodás és megértés; remény nélkül a halál csak ellenkezés és elutasítás.
– Ami nem hasonlít a megszokottra, azt nem értik meg, annak ellenére, hogy a megszokottnál egyszerűbb.
– A magány – mint fegyver… Tovább »

Csalogatnak az éjjelek,
rám förmednek,
utánam kiáltanak.
Mi dolgod itt?
A rücskös szavak tagokra bontva
kínálgatják az édent, Tovább »

A megkésett tavasz
könnyes szemei
rányílnak életünkre,
és szétfeszítik a burkot,
amely sötétben tart,
hogy megvilágosodjon
egyszerre minden
napjainkban. Tovább »

Mivel verseket is írok, szeretném, ha itt is olvasható lenne,mit gondolok a költészetről.

A költészet
Mostanában a költészetet
én úgy képzelem el, mint Margaritát:
szép, csendes, tűnődő és távoli.
Persze a ruhája remek szabású,
hol szűk, hol nagyon is bő, de a lényeg,
hogy összességében tökéletes. Tovább »

ősz
rókagomba
puliszka
kökény
csipkebogyó
som
csattanó maszlag Tovább »

Az idén Romániában majdnem minden harmincéves. Szervezetek, folyóiratok, újságok, sőt, remények és csalódások is. Harminc éve reménykedünk egy konszolidált demokráciában, és harminc éve csalódunk is nap mint nap. Egészen pontosan: majdnem minden és majdnem semmi sem harmincéves, hiszen a romániai forradalom 1989 decemberében nem annyira a modernizáció, mint inkább a restitúció jegyében zajlott, ami egyébként általában jellemző ennek a régiónak az országaira. Az erdélyi magyar értelmiség is hatalmas lendülettel látott neki ezelőtt három évtizeddel, hogy még megmaradt intézményeit átalakítsa, illetve új intézményeket hozzon létre, de többnyire az újat is a régihez, a kommunizmus előttihez próbáltuk igazítani. Sokszor felidézem dilemmánkat a marosvásárhelyi irodalmi folyóirat, az Igaz Szó szerkesztőségében, amikor rögtön a diktatúra összeomlása után, 1989. december 23. reggelén, miután menesztettük a főszerkesztőt, azon ötleteltünk, hogy mi legyen a lap új címe, hiszen addigi tartalmának egyik részét igen, másik részét, a szinte minden számban jelenlevő pártpropagandát viszont nem lehetett vállalni. Mi is, akárcsak más régi kiadványok új vezetői, először a két világháború közötti, kollektív emlékezetünkben némiképpen idealizált erdélyi magyar művelődési életből próbáltunk meríteni. Tovább »

Johnson Sámuel (1709-1784) angol költő és tudós egy alkalommal nagyobb társaságban a költészetről beszélve, néhány híresebb vers felségességét magasztalta. Egy úr akkor megjegyezte, hogy a szakácsmesterség többet ér a versírásnál, és egy pompásan terített asztal sokkal magasztosabb bármilyen versnél.
– Uram – felelte Johnson –, ön bizonyos lehet afelől, hogy a kutyák és a macskák önnel egy véleményen vannak.
*
Egy erősen másodrendű költő így dicsekedett egyszer Heine jelenlétében:
A – Az én műveimet akkor is olvasni fogják, ha Goethe és Schiller neve már régesrég feledésbe merült.
– Lehet – vágta rá Heine –, de előbb semmiesetre sem! Tovább »

Vadmalac komája tapintott rá a lényegre. Kérdés formájában, de mégis:
– Miért van az – kérdezte, – hogy a rossz után rossz jön?
Ezen már Vadmalac is gondolkozott. Mégse tudott mást válaszolni, mint hogy:
– Ez nem ugyanaz a rossz.
De a Koma hajthatalannak bizonyult:
– Miért jön rosszra rossz?
Vadmalac közben megoldott két számtanpéldát, vette a kalapját, és elindultak – az egész család, továbbá a koma. Sétáltak egyet, kellemes vasárnap délutánnak mutatkozott.

Forrás: szerző FB-oldala

Nagy pesti non-stop:
folyton nyitni kész, aztán
hirtelen zárás

Tovább »

az nevet, aki utoljára
aki utoljára nevet, az nevet
nevet, aki utoljára
utoljára nevet Tovább »

A szív világít.
Ezen az éjszakán nem
bélelte béke.

Forrás: szerző FB-oldala

A folyó nem más, mint egy tó kirándulás közben.
A folyók tavak, melyek nem találják a helyüket.
*
Nem kell a hasizom.
Nasizom.
*
Isten barmai lassan őrülnek.

Forrás: Bölöni Domokos FB-oldala

DURVA
Olyan kövér, hogy ha rálép egy bankjegyre, apróra váltja magát!
(Temesi Ferenc)

NA?
A vegetáriánusok nem esznek ugyan állatot, de eleszik előlük az ennivalót.
(Salvador Dalí)

MONDANIVALÓ
Sok embernek vannak lényeges, kristályos mondanivalói, de azokat nem tudják mindig jól kifejezni. Nekem nincsenek lényeges és kristályos mondanivalóim, de ezeket mindig jól ki tudom fejezni.
(Tandori Dezső)

HA
Ha hadviselés helyett csak azért küldenénk tömegeket külföldi országokba, hogy hordószám igyák a borukat és céltalanul lődörögjenek városszerte, a világ valószínűleg sokkal, de sokkal vidámabb hely lenne. Bár most, hogy ezt leírtam, rájöttem, hogy ez lényegében az Európai Unió.
(Tom Phillips)

Mai nagy mondás
Az Óda a szerelmes versek Cadillac-je.
(A reggeli rádióműsorból)

Forrás: Bölöni Domokos FB-oldala

Csíkszereda. Csütörtökön,/’prilis 20-án/ tizenegy óra körül, a Brassói út mellett Zsögödben megint felgyújtották a nádast. Kismadarak menekülnek, fészkek égnek, az aljnövényzet és a rovarvilág megint a lángok martaléka. A lángok átcsapnak a vaasúton és hiába szállnak ki a tűzoltók, marad a tehetetlenség, a gyújtogatások utáni jajveszékelés. Nem vagyok szakember, de hihetetlen, hogy a huszonegyedik században, az informatika korában, ne lehetne valamiféle megelőző intézkedést hozni.

Forrás: szerző FB-oldala

Ég az erdő: gyújtózsinór.
Ne tétovázz! Szaladj! Szaladj!
A világ-híd robbani fog.
Ördög lapul a híd alatt. Tovább »

riadt és csúnyácska tanítónők
mondták még be a híreket
jelentették
hogy a hóvirág áttörte az aszfaltot Tovább »

Sebesség / Viteză

Ha régóta nem írok, úgy élem meg, mintha nem gyakoroltam volna ‘:..-1 szeren, vagy versenysportot űzve nem edzettem volna. Ha nem írok, elfelejtek írni. A megszakítás után több napra van szükségem újratanulni, elóbb balkezes vagyok, majd egyre folyékonyabban, biztosabban, színesebben megy. Mintha minden alkalommal mindent elölről kezdenék, s kiteljesedésem minden szakaszán átmennék, amint a gyerek is átmegy a fejlődés szakaszain az anyja méhében. Mi több: nemcsak a stílus, hanem a betűk is elbizonytalanodnak a megszakítás után, a kéznek is szüksége van gzakorlásra, hogy önmaga lehessen. Ami az agyat illeti – ez a magas rangú istenség, melynek erejétől mindannyian függünk, annyira nehéz megmondani, mikor lesz önmaga, semmittevéstől bemocskolva, mozdulatlanságtól berozsdásodva, fénysugártól áthatolhatatlan nehéz anyag, vagy ellenkezőleg megállíthatatlan szerkezet, fényes pulzálás, folytonos nyugtalanság, jelentéstartalmak süvítése – s felteszem a kérdést, vajon nem kizárólag a mozgást nevezik néha tehetségnek, máskor intelligenciának, s ritkán, a legnagyobb sebességbe kapcsolva, lángésznek.

(Félelem az irodalomtól / Spaima de literatură, 2010)

Tovább »

Kenéz Ferenc: Másvilági képeslapok

Újsággal, hómezőben

Két falu között
térdig hóban a behavazott
gyalogúton

hatalmas újságcikket olvas arról
hogy milyen jó azoknak
akik térdig hóban a gyalogúton Tovább »

Nagy napszerűségben,
guruló hazában,
egy soklikú sajtban
vagyok víg hazátlan.

Forrás: szerző FB-oldala