Ateista vagyok, hála Istennek.
(Luis Bunuel)
*
Az emberi képzelet elképesztő jelenség, mindent felülmúl a teremtésben. Ezt már abból is lehet látni, hogy elképzelhetjük az Úristent, amint éppen teremti a világot. Én munkásnadrágban, kissé viseltes kék vászonkötényben képzelem, amelybe folyton beletörli a kezét. Amikor a görényt teremtette, napokig büdös volt, de aztán jöttek a szolgálattevő angyalok, ezeket is elképzeltem, és nedves kendőkkel megtörölgették, aztán gyorsan megteremtette a levendulát, és azóta jó szagú.
(Csányi Vilmos)
*
Pokoli hiúság… hogy annyira ragaszkodunk a fülünkhöz… pedig anélkül is elég szamarak vagyunk.
(Emily Brontë)

Forrás: Bölöni Domokos FB-oldala

Marczinka Bori (Dorka) a lehető legjobb választás. Igazi klasszikus kislány, cserfes, göndör, gyönyörű, és nem játssza túl a kislányságát.

Csobot Adél (Eszter) szintén remek: közvetlen, természetes, sugárzó. Bokor Barna kellően merev és lenyalt hajú az ügyvéd apa (András), Nagypál Gábor pedig huncut és bohém a bűvészsofőr (Frici) szerepében. Tovább »

BALEKSORS
Szórja a pénzt rád a markom,
mégis csak a gyertyát tartom.

PROSTIRIADÓ
Kint szólnak a csalogányok:
„Munkára fel, gyaloglányok!” Tovább »

Kettőnk közül / Cine dintre noi

Ha elmész,
Nem tudom, melyikünk az, ki elment.
Kinyújtom kezem,
S nem tudom,
Magam után nyújtom-e? Tovább »

HALÁLOS FENYEGETÉS
Az én édes kicsi párom…
elbb-utóbb kicsinálom.
*
GYEREKVÁLLALÁS
Ha énnékem száz forintom volna…
feleségem babakocsit tolna.
*
MULATÓS
Nótás kedv volt az apám…
nem járt esze soha kapán. Tovább »

sütötte talpamat
a finom tengeri homok
cigarettareklám
állt mint egy helységnévtábla
falunév helyett egy régi
parókás amerikai elnök fejével

Budapest, 2022. IV. 18. Tovább »

Dér / Bruma

Olyan hamar elfelejtek majd beszélni,
Hogy a perceket is elkeresztelik addig
Olyan hosszú nevekkel,
Hogy nem fogom tudni
Egy perc alatt kimondani…
Nagy leveleken figyel a dér.
Milyen csend lesz nemsokára!
Nem lehet kitalálni majd
Sem azt, hogy ki hallja meg,
Sem azt, hogy ki mondja ki a szót.
Nagy leveleken a dér. Tovább »

Nem vágytam többre,
mint amít elértem-
pályám során, csak
önmagamtól féltem – Tovább »

„A tiltakozástól el fogsz jutni a beletörődésig.”
Markó Béla: A közhely grammatikája

Fölénk kerekedik a felejtés zacca.
Beletemetkezünk.
Akik még elolvassák a Háború és békét,
nem gondolnak Tolsztoj szemere,
a vakító gyertyalángra:
Borogyinóban reszket a rongy,
megfagy a leves a kanálban.
Emlékezzetek. Tovább »

Néztem én a hitre,
ájtatos szemekre –
anyám, te majd túlélsz,
borulj rám nevetve. Tovább »

Passió: szenvedés, passzió: szenvedély,
és e két szóval mennyi mindent leírtunk már,
Fibonacciról nem is hallott a csigahéj,
sem a Sarkcsillagról a vándormadár. Tovább »

(mértékek)

ballada csodás életünkről
születtünk – meghalunk

előre hátra nézhetsz – veri
ismeretlen fény ablakunk Tovább »

Bukás / Cădere

A pusztában kihunytak a próféták,
S az angyalokat szárnyuktól lóbálva
Egybegyűjtik a piacon.
Elítélik majd őket nemsoká.
Vallatni fogják, mit követtek el,
Hogy kiűzettek fentről? Tovább »

szép volt a kezdet
s a vége ez lett
nem kell félned
nem éri meg
sem a harc
sem a bomba
robbanása
sem az hogy
tükrödben
nem vagy magadnak
hasonmása
látod
most ez lett

Míg a szomszédban
Halomra lövik
Egymást az eszementek
Pipámból száll a füst
Ördöggel telne üst
És csuklanak a jólneveltek Tovább »

Panta rhei, azaz minden folyik – tartották az ókori görög bölcsek. Az a lírai nézőpont viszont, amelyből ezt az örökös változást rögzíti verseiben Cselényi Béla, költői indulása, az 1970-es évek közepe óta mondhatni állandó. Ebből adódik egyéni lírai világértelmezése, amelynek kiindulópontja a magánszféra, a végeredménye pedig a világnak egy groteszk képe. Ezt a képet látjuk kibontakozni évtizedek óta a Kolozsvárt, majd Budapesten élő költő lírájában. Élményszerű versek, lírai dokumentumok születnek, ahogyan általában szenvtelenül szól a költő arról, ami az egyénnel mint magánszeméllyel
történt és történik. Az életnek és a világnak ez a következetes értelmezése karakteres világlátásról tanúskodik, tulajdonképpen a Cselényi-líra „személyazonosságáról”.

2011. április 3.

Forrás: Korunk, 2011/november

facsavarjai
sárgaréz kulcsok
átütik-e a szemfedelet
a valóságot elzárják a valóságtól
milyen lehet benn
malmozik talán
mosolyog a papi beszéden
kiint a fából

Budapest, 2022. IV. 13.