megszülettem
hetven lettem
rossz is voltam
pálca vessző
– útravaló
útrekesztő –
elfenekelt
nem hallották Tovább »

A kislányomnak, egy régi kulcsot adtam játszani.
– És hol az ajtó, amit nyitni lehet vele? – kérdezte.
Azt feleltem, hogy fogalmam sincs.
Ő csodálkozva végigmért, és megjegyezte:
– A kulcsot szokták elveszíteni, nem az ajtót.

Forrás: szrző FB-oldala

hajszolod
magad
a végtelenbe
s te is látod
hogy soha nincs vége
elölről kezdődik
s tovább szalad
mókuskerékbe
hajszoltad
magad

Idén két Kriterion koszorút adományozott a csíkszeredai Kriterion Alapítvány kuratóriuma. Novák Ferenc ’Tata’ koreográfus október elején Budapesten, a Hagyományok Házában vette át az elismerést, az idén 70 évet töltött Markó Béla költő pedig szombaton Csíkszeredában, a Csíki Moziban szervezett ünnepségen veszi át a díjat. Az este 6 órakor kezdődő díjátadó ünnepség része Bogdán Zsolt színművész előadóestje, amellyel Markó Béla verseinek sajátos antológiájával lép színpadra, bemutatva a költő lírai életművének keresztmetszetét. Az esemény szervezői a Kriterion Alapítvány, a Bookart Könyvkiadó és Csíkszereda Polgármesteri Hivatala.

Tovább »

EREKLYÉK

Tanulj áhítatot: lehet, hogy a hajfürt, amellyel éppen játszol, szórakozott ujjakkal, a kéz, melynek csontjait hanyagul megszorítod, a papírvágókés, mely egy dolgozószoba asztalán hever, a saru, mely ott kallódik a kerevet előtt, kegyszer és ereklye lesz valamikor. Szent Genovéva is használt fésűt, Szent Ágoston is lehúzta este cipőjét, Szent Ferenc is vágatta olykor haját, s környezete
közömbösen haladt el mellette és a tárgyak mellett, melyeket használt. A folyamat, amíg a tárgyból ereklye lesz, a legtitkosabb cselekmény. A tapasztalás, hogy a legtöbb ember csak ember marad, ne feledtesse veled, hogy a szentek is emberként kezdték. Hihetetlen, de igaz.

Márai Sándor
Színházi Élet, 1938/41.,

Tovább »

1991/92 tele

ezüst golyóstoll
arany golyóstoll
lila hajnal kopár faágakkal
mennyi remény
mennyi remény Tovább »

Vártalak mindig, nem jöttél el
se világossal, se sötéttel,
se napkelettel, napnyugattal,
szekérrel vagy fényes fogattal. Tovább »

Hú, gazduram, az én Keletim
nagyon más,
a járdákon köpések gyógyíthatatlan hegek
a flaszter résekben összebújt csikkek,
gyűrt buszjegyek,
legyen éles hideg vagy lusta meleg akár,
kifejezéstelen arcú ember-ár,
hömpölyög; percenkénti akadály, blokád,
teregeti szét a téren az idő, amit a metró okád. Tovább »

van úgy hogy az ágyad átvisz
amíg szól az álomkánon
paplan alatt meleg kádvíz
segít át az óceánon

Budapest, 2021. XII. 15.

Életemnek azon
a pontján vagyok
ahol a kétely támogat engem
nem az emberek!

Hogy az öregkort meg kell érnem –
Mondta a régi jóbarát –
Eltűrvén sok nyomorúságát
Keserűségét, fájdalmát
Hisz átvészelek sorra mindent
Korhadt szívemnek mit sem árt
Amíg hajt a kíváncsiság
Az új tájakra, felfedezni
Hogy hamvad el az új világ Tovább »

A te faludban lázadó vagy –
mondd sokat, hátha elhiszik
mindenféle nagyvárosokban
akik el mindent, a piszik. Tovább »

Olvad bennem a
háttér, habár az árnyék
én magam vagyok.

A napfény máshol
fehérlik jéghidegen –
hűsége éget.

Forrás: szerző FB-oldala

Mindössze 44 évet élt, ám ez alatt sikerült olyan tekintélyre szert tennie, ami ritkaságszámba megy a Kárpát-medencében. A történelmi Magyarország modern közlekedési, mindenekelőtt vasúti rendszerének megtervezéséért és jórészt megvalósításáért már életében megkapta kortársaitól a „vasminiszter” elnevezést. Tovább »

KARINTHY

Este, a Körúton, rikkancsok kiabálták nevét. »Karinthy Frigyes meghalt!«
Ez a riportszerüség, ez a lényétől és emlékétől különvált közügyszerüség illett hozzá. Mikor Rilke meghalt, a világ egyetlen nagyvárosában sem szaladgáltak a rikkancsok és nem kiáltozták a halott költő nevét. E pillanatban, a pesti körúton, mindenki megértette, hogy Karinthy halála közügy volt, olyasmi, mint egy leszakadt híd, vagy beomlott bérház. »Tegnap még beszéltem vele! …« — mondták az emberek, pontosan úgy, ahogy a leszakadt hídról mondják: »Tegnap még arra mentem…Mindenki beszélt vele tegnap. Egyáltalán, állandóan, mindenki beszélt vele, talán, mert ő is állandóan beszélt mindenkivel, szikrázott vagy locsogott, találgatott, vagy vádaskodott, hangosan álmodott, vagy pletykált, atomokról és nőkről, a túlvilágról és a készpénzről, arról, amit »nem mondhatott el senkinek, hát elmondta mindenkinek«.
Tudott valamit, amiről az irodalmi ember a fejlődés során kezd leszokni: tudott gondolkozni. Az írás, a betű, a rögzített és összhangba öntött szellemi magatartás nem volt olyan fontos számára, mint a nyersanyag, a véres, gőzölgő és meztelen gondolat, kiszakítva, formátlanul és éretlenül, az értelem ősködéből.
Szeretett gondolkozni, s aztán szerette megszégyeníteni a gondolatot, rögtön és hitetlenül, örök gyanakvással. Állandóan az Enciklopédiá-ra készült, a nagy műre, mely az Értelem jegyében, tisztázza majd a fogalmakat. De ezt az értelemtisztázó müvet nem írta meg soha; s talán nem véletlen, hogy ő találta fel, mintegy az elmaradt Enciklopédia helyett, a módszert és nyelvet, mely nem fedi föl, inkább csak elrejti a fogalmat: Ő találta fel a halandzsá-t.
Mikor a stockholmi műtét után hazajött, ezt mondta: »Most hazaküldtek a frontról és még kell élni.« Úgy látszik, számára ez volt a nehezebb.

Márai Sándor

Színházi Élet, 1938/41.

Idő-madár köröz fölöttem
az évre alkonyuló égen,
szeszélyes, változó körökben.
A tegnap mindvégig fehéren Tovább »

Két hölgy, két férfiú – négy fantasztikus tudós, a koronavírus ellen kifejlesztett vakcinák élharcosai. A döntés nem meglepő, hiszen az idei év a koronavírus ellen védekezésről és a vírus ellen kifejlesztett vakcinákról szólt.

Tovább »

(mekegő etető percember módra)


a hírekben
a gázárak robbanásszerű növekedéséről volt szó –
egyöntetű és hangsúlyos vélemény nem született
mondta a politikus
de üdvözöljük hogy az illetékes szakosztályok asztalán
a háromlépcsős reform (fontos arckifejezés) hiszen elsősorban Tovább »

Úgy érezte, szorít a kabát. Vállban mintha. Malacka lesegítette róla. De a pulóverrel megismétlődött a helyzet, s már az ing is nehéz.
– Valami szűk ezen a parton – mondja. – Egyre szűkebb.
Vacogva körülnéz.
– Ezt szabad volt mondani? – kérdi.
”Karámba kerülnek a gondolataim.”

Forrás: ujnepszabadsag.com

Azóta sok idő telt,
Történt egy könyvre
Való csalóka móka Tovább »