Bölöni Domokos: Kávédaráló a bús kanyarban

Dummy Bisongh már több éve ücsörgött magát felejtve a Little Village-nak csúfolt tanyai állomás előtt a hideg padon. Felfázik, évek múlva bánja.
A hajnali vonat az egyetlen, ezért már éjfél után érkeznek a vásárosok, több mérföld távolságról, csaknem mindenki kocsin vagy lovon.
Háziállatok hangoskodása színezi a csöndet. Juhot, bárányt, disznót, malacot, tyúkot, töltött libát, rucát, baromfit, még postagalambot is hoznak a G. H. Martinba igyekvő vidékiek, csaknem mind fegyveresen, mivel a hírhedt Gold Joe nevű rabló már többször is megtámadta bandájával a szerelvényt, mindent felprédált és megszentségtelenített, amit csak talált, a szopós malactól a kamaszlányokig, s persze a bordélyházi madámok és seriff-feleségek ékszereit sem kímélve.
Itt, a fordulónál állta útját a vonatnak a betyár, de elébe állt Matthias the Goose is, és egymás után háromszor lőtte le szigorú pisztolypárbajban Gold Joe-t és a teljes rabló társaságot. Harmadjára már egyikőjük sem mert felállni, közjegyzőileg adták meg magukat a dicstelen halálnak.
Dummy Bisong látta, amikor a The Big Bridge előtt egy kemény legény, név szerint Leslie Whistle éppen behúz egyet a forgópisztolyával hadonászó zsebesnek, az pedig a kezeit összetéve könyörög az életéért, visszanyújtja a bukszát, a következő pillanatban pedig kirepül a nyitott ajtón, és a vashíd karjaiba omlik. Tovább »

Para Olga: elnyel…

ködbevesző Út
mint Életünk színtere
elnyel az Idő

(Sepsiszentgyörgy, 2021. szeptember 14.)

Cseke Péter: Erdei mesék

Tovább »

Szente B. Levente: Zsákutca-szünet

agyamban kopasztja fejem rémtelen vész
zsákutca-szünet jön – kicsenget az ész
se angyal se ördög se te se én
csak amíg engedelmeskedtek –

Gergely Tamás: Az egész

Kilátóhelyükön ültek egymásnak háttal: Vadmalac Északra nézett, Malacka Délre. Mindketten az új évszak színeivel voltak elfoglalva: a halványsárgától a rothadásbarnáig.
”Ősz van”, gondolta mindkettő, de egyik sem mondta ki, a színtobzódás szebb volt, mint maga az azt kifejező szó.
Vadmalac ekkor megfordult, és átölelte Malackát. Ahogy felé fordult, meglátta a haját. “Ősz van”, gondolta, ahogy az ezüst színt konstatálta. “Ősz.” Akár az övé, azaz nála.
”Az ezüst is szín.” – tette helyre a gondolatokat.
Ekkor Malacka ölelte át a Vadmalac vállát, azzal tehát úgy fordultak, hogy ugyanazt látták. Keletet-Nyugatot, mindegy. Ugyanazt a tájat, ugyanazt az őszt, az egészet.

Forrás: Lenolaj.hu

Bogdán Zsolt Markó-verset mond… Kő és könyv

Forrás. ujhet.com

Kölcsönsorok: Kocsis Francisko

Mily egyszerű lenne / Ce simplu ar fi

mily egyszerű lenne
ha reggelre kelve
arra ébrednél:
hogy meg vagy halva, Tovább »

A csíkszeredai Role-együttes Pilinszky-klipje

 

 

Szente B. Levente : Tőlem magamnak

saját mottó: még megvan az a lakás
felnézek hát néha az ablakára én –
és magamnak integetek
azt mondom hát: röhögjünk és fussunk

hírlik hogy
a kergemarhakór és a madárinfluenza
világjárvány után
hevesen tiltakozott valamennyi polgár
mely szerint – most már elég volt kiabálták
nekik is alanyi jogon valami jár Tovább »

Nagy Anna: Külvárosi házak

Tusrajz. Forrás: szerző FB-oldala

Hadnagy József: Az utolsó kő után

Hull küzdőkedvem,
hull az őszi levelekkel,
erőm aranyszőnyegen
surran kifelé akaratomból.
Ilyenkor a gyermekhez
Igyekszem, a ráncok közt is
játszó kölyökhöz, aki sose nőtt ki
a bibliai történetekből; neki mondom el
telem, tavaszom és nyaram
történetét, újra és újra, mint
unokáimnak a meséket, amelyekben
a gyengébb végül mindig felülkerekedik. Tovább »

Faluvégi Anna: az alma

mosolyog a fán
az alma
békés a nyugalma Tovább »

Hadnagy József: Hűséges társ

Az ember ilyen: viszonyul,
ha esik, ő is beborul,
ha tiszta az ég, felderül,
ilyenkor nincsen egyedül, Tovább »

Cseke Péter: Veres padok

B. Tomos Hajnal KÉPESLAPOK A KÓRTEREMBŐL

(naplójegyzet helyett)

Virágjáték

Egyszer csak ködleni kezdett minden.
Nyálkás tejként folytak ki tereidből a hangok, szagok,
nem nyikkant konyhaszerkény,
nem csapott orrodba a reggeli tea párája-
mintha a soros napszak kiejtett volna
meleg ujjai közül valami amorf semmibe. Tovább »

Faluvégi Anna: a madár

egy bent rekedt
madár
megfeledkezett
szárnyairól Tovább »

Steigerwald Tibor: Hajladozás

Forrás: szerző FB-oldala

ÉN JÓL, S HÁMAGA?

Albert-Lőrincz Márton kérdéseire válaszol Bölöni Domokos

– Ha most kezdenéd az írói pályát, hogyan ajánlanád magadat?
– Nem ajánlanám magam. Nem beszélnék írói pályáról sem, mert nekem voltaképpen nem is volt soha ilyenem. Amikor mégis használnom kellett a kifejezést, egy korábbi beszélgetésben, ezt mondtam: „pályám” olyan, mint a nyárádmenti kisvasút; egész szakaszok talpfái, sínpárjai hiányoznak, mert rossz gazdaként hagytam ebek harmincadjára jutni, és ügyes tolvajok úgyszólván akadály nélkül tették lehetetlenné a járatok közlekedését…”*
Szóval nagyjából még mindig ott tartok, hogy hát rendbe kellene tenni a közlekedést, de közben elfogyott a tőke, és igen, odalett az utazásra vágyó közönség is –,gyorsabb, hatékonyabb és olcsóbb járművek szaladgálnak az utakon…Közben persze néha egy-egy nosztalgiázó volt állomásfőnök, vagy pár végképp lemaradt utas, lejárt tértijeggyel a kezében még ott bójászik a sötétlő salakkupacok között. Tovább »

Bálint Zsigmond: Pásztorkodásom idején a Hortobágyon

Forrás: szerző FB-oldala

Borcsa János: Bölöni Domokos aranypálcája


Közismert, ugye, a jó papról szóló népi vélekedés, de ezúttal a jó szerkesztőre terelném a szót, éspedig az idén 75. életévét betöltő Bölöni Domokosra. A rövidpróza, a novella, a karcolat és a humoreszk művelője közel ötven éve van jelen a pályán, első kötete (Hullámok boldogsága) 1980-ban jelent meg a rangos Forrás könyvsorozatban. Tovább »

Bálint Zsigmond: Kopogtat a tél

Forrás: szerző FB-oldala

Demény Péter (Ivan Karamazov:) Pótkorona-változatok (3)

Híradósan

Ismét megfagyott tizenhét fondorkodó migráns a lengyel-belorusz határon. A hazájukból menekülő emberek a határőrök minden könyörgésére sem voltak hajlandók visszafordulni. Elemzők szerint a hideg azért tudta maga alá teperni őket, mert sátáni terveket forgattak a fejükben a keresztény Európa elfoglalását illetően. Páratlan kormányunk ma ismét tárgyal a Sz… Oroszországgal a migránskérdést illetően.

Forráa: szerző FB-oldala

Házimozi: Gondolatok a szélcsendben

Azt mondják, a közmondások örök igazságokat tartalmaznak, de azért lássuk be: azok is tévedhetnek. Hogy mást ne mondjak, a ” Járt utat a járatlanért…!” biztonsági figyelmeztetését követve még mindig csak óvatosan néznénk ki a barlang menedékéből a bizonytalan ” kint”be, ehelyett kimerészkedett a járatlan útra az ember fia és lánya, s lám, ma elbeszélget egy gombot lenyomva a világ másik végén lévő barátjával. Már ha tényleg a barátja… mert hát ki tudja? …Lehet, hogy holnap hallok róla valami meglepőt, és ugye „Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél…”
Hát ez az, ez a ravasz kis metafora…, ami nem számol azzal, hogy nemcsak a természet akarata mozgathat meg egy levelet, hanem az emberi suttogás mérgező lehelete is. És ha mozog az a haraszt, nincs mit tennie szegénynek- hogyan bizonyítja be, hogy nem a szél fújt, hanem a rosszakarat, az ostobaság, a rosszul értesültség, az előítélet ember kavarta forgószele rezegtette meg? Tovább »

Fülöp Lóránt: Mielőtt beesteledik

Forrás: szerző FB-oldala

Szente B. Levente : Szóbeszéd-sikolyok megböknek

Bözödi György emlékére, a bözödi utcán szedtem össze

1
a legszebb történetek
a mennyekben élnek

2
érinthetetlen voltam
míg meg nem ismertelek Tovább »

 
Verified by MonsterInsights