megsimogatják versfejed
szép
nem bánt senkit
nem is emlékezünk rá
se viharos időkben
se mikor szelíd Tovább »

(Idegen tollak igájában?) Visszajárnak némely gondolatok. Olyanok, hogy mi a helyzet, amikor… Szóval, „ha valakire haragszol, akkor úgy képzeld magad elé, mintha koporsóban fekve látnád…S akkor megbocsátasz néki.”

Hát ez nekem sosem sikerült. Amolyan félárvaként azzal sem tudtam azonosulni, aki ilyen szépen írt: „Úgy képzeltem apámat, mint egy pálmafát. Datolya érik lombjai között, árnyéka hűvösséget ad. Olyanformán jó ő, mint a természet, a jósága passzív, magától értetődő, ad gyümölcsöt, ha valaki odamegy hozzá, és leszedi levelei közül. De ő maga nem fog elmozogni helyéről, sem fárasztó cselekedetekbe nem kezd, hogy jó lehessen.”
Az ilyen idézetek rendszerint forrásjelölés nélküli céduláimról kísértenek, mint bűntudat a faluvégi keresztnél.
Elszégyellem magamat. Tovább »

Egy farönkön ültek. Nyomta a fa kérge az alfelüket, sebaj, hoznak ülőkét következő alkalommal.
– Eléggé pesszimista voltál az elmúlt időben.
Vadmalac, aki eddig a tájat figyelte, felkapta a bozontos fejét.
– Feszült volt körülötted a légkör.
Vadmalac sejtette, Komája mire gondol, mégis rászólt:
– Na, ki vele!
– Nézd, még ez a hitvány növény is…

Azzal rámutatott az előttük virágzó csalánra. Sőt, mit sem törődve annak a csípéseivel, odanyúlt, és derékban leszakította. Odatartotta az orruk elé, kiderült, illata is van: Tovább »

Leningrádi geológusok szerint néhány tízmillió évvel ezelőtt egy kisbolygó zuhant a Földre. A száz ki­lométer átmérőjű kráteren kívül ennek a szörnyűségnek nincs más kézzel fogható nyoma. Ha ugyan egy százkilométeres likat kézzel meg lehet fogni.

Földünk eme katasztrófája azért említésre méltó, mert kibírtuk. Lehet, akkor pusztultak ki az óriások, vagy a nagy csattanástól a gombák lezuhantak és agyonütötték a tör­péket. Tovább »

Megèrkezett
Az ùj nemzedèk
Szűk nekik a tèr
Fejüket szorítja
Az èg
Mint főbelőtt katonát
A páncèlsisak

Forrás: szerző FB-oldala

furcsa karaván –
menetelünk az őszben
célunk: túlélés
*
a változásra
megtanítanak a fák –
csak méltósággal
* Tovább »

Nem akkor vesztem el, amikor meghaltam, hanem amikor feladtam a minden emberben levő szakrális tisztaságot.
(Hamvas Béla )


szent szavakat mormolok
szépség
szerénység
jóság
alázat
hűség
szeretet Tovább »

ha kinézek az ablakon ma
mindjárt hét után
fénnyel áraszt el a nap
az utcán játékba kezd a nyár
rábámul az őszi naptár
emléke eltart Tovább »

Légy jó, ha kérsz is / Fii bun şi când ceri

Légy jó, ha egy korty vizet is kérsz.
mintha szomjad legyűrve ama lénynek
nem csak köszönetet adnál, de hitet is,
hogy megérdemled kezéből az élet gyöngyszemét Tovább »

(Álnokul)

Tudom,jó lett volna
Aranyos
Kislánynak maradni
Betegágyban,puha
Derékaljon regényt
Faragni Tovább »

Pilinszky emlékére

Egy nagy költő, az éppen ott
mereng egy nyári parton,
csak nézi a tenger szavát,
szívében téli patron, Tovább »

Örkény István emlékének

Honlapy Tas Huba Töhötöm, a legmagyar, első sikkasztása negyedszázados évfordulóját ünnepli. Utolsó stiklijéből pogácsát süttet három ládával, valami hatszáz darabot. A céh jelesebbjei objektív okból épp igazoltan hiányoznak, így néhány kipurcant zsebesnek és öt-hat hitetlenkedő netbuzinak tart előadást egy filmről, amelyet csak ő látott. Urrak, mondja. Marrhák! A legnagyobb magyar születésének 140. évfordulóján fölerősödött a gyanú, hogy gyilkosság történt Döblingben. Halálát megelőzőleg különös események játszódtak. Az osztrák közvéleményt két öngyilkosság foglalkoztatta, amelyek mögött a legfelsőbb körök kezeit sejtették. Eynatten tábornok és Bruck pénzügyminiszter börtönükben, ahová egy nagy panamaügy miatt kerültek, „a büntetéstől való félelmükben”, mint ahogy azt annak idején a közvéleménynek átadták, öngyilkosságot követtek el. E két különös öngyilkosság közé esik Széchenyi halála.
Halálának 150. évfordulóján ismét ez a rejtély. Én nem hiszek Kosáry Domokosnak, kiáltja Honlapy Tas Huba Töhötöm. A ivó népe összerezzen. Idegesítő a sok név. Ki lehet az a Kosáry? Hát még Domokos? A többi is tök senki. Ez a Szécsenyi, na. Rádióból, tévéből. Őskori bajszos fazon. Tovább »

az 1998-as vébén
még csak 26 éves voltam
de hát ez nem alapművelet Tovább »

Mese a farkasról a
három kecskegidával,
akik nem hallgatták meg
anyjuk intelmeit. Tovább »

A: – Messziről jött ember azt mond, amit akar –
B: – Hittel vagy hit nélkül mit akar ember ezen a világon –
A: – Folyton bizonygat, hogy van helye, értelme neki itt –
B: – De mi dolga, hogy ne legyen dolgavégezetlen –
A: – És mit számít, hogy az lesz úgyis –
B: – A hiábavalóság olyan fényes, csak a bolond nem látja –
A: – Mit számít, ha bolondnak néznek – Tovább »

a szó megérint
és keze nyomán
bizsereg bőröm
visszasimogatnám Tovább »

A nap…
Éretlen datolyaszilva száraz illata
A ruhám gombjai között…

Vannak szerencsés írók, akiknek írásait nem lehet nem szeretni. Azóta tudom, amióta először hallottam egy közös Korond–Gyergyószentmiklós irodalmi találkozón felolvasni Bölöni Domokost. (Tényleg, mi a helyzet ma e két településen irodalmice? Énekes madaraink mind messzebb hallatják trilláikat, többen más nyelvű városokban, fővárosokban. Rá se rántanak legismertebbé tett gyergyói költőnk, Salamon Ernő szavaira, aki azzal fenyegetett, hogy „Aki elmegy, dadogó lesz, / többé már nem énekel”. Lám, újabb bizonyíték, hogy a költők nem axiómákat kotolnak se mákonyok, se hideg vizek hatására. Számos gyergyói költő folyékony beszédű maradt ott is. Sőt!)
Legfrissebb könyvét olvastam még néhány perce – élvezettel. Fedőlapján épp elhúzza a nótánkat, aztán a címmel rákontráz, úgy, hogy még Koszorús Kálmánnak, a borbarátok megvigasztalójának is kedvére való lenne, mert az áll ott, hogy A harmadik pohár. Tovább »