Rendelet A villamoson egy újabb rendelet megengedi a kalauzoknak, hogy amennyiben van elegendő hely és nincs dolguk, leülhetnek a kocsiban egy-egy percre. Pihentethetik fáradt, zaklatott tagjaikat.

Vörös kesztyű Furcsa ember halad a körúton. Fekete szakállas, lábán csizma, két kezén pedig dirib-darab bőrökből összeábdált hatalmas vérvörös kesztyű. Minden ember megnézi. Nők, gyerekek ijedten rebbennek el a közeléből. Ő pedig, ha észreveszi, hogy valaki megijedt, felé tárja a két dermesztő, vérvörös kezet. Olyan, mint valami álombéli rémalak.

Fátyol Egyik budai temetőben egy fejfán gyászfátyol leng. Amikor közelebb megyünk, látjuk, hogy nem csak fátyol, hanem egy egész női gyászkalap, fátyollal együtt, fekete bodor-selyemből. Petőfi verse jut eszünkbe: „Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, fejfámra sötét lobogóul akaszd”. Lehet, hogy annak, aki a fátyolt a sírra tette, szintén Petőfi verse járt az eszében. (Pesti […]

Mozidráma Két kakastollas csendőr között „gyanús külsejű”, afféle fél-úr lépeget. Világos tavaszi felöltő van rajta, nyúlszőr kalap. Hoimi vidéki úri betörőnek, félkéz-kalmárnak rémlik. Két kezét elöl összefogja, mint aki meg van bilincselve, de rejtegeti. Úgy tesz, mintha csak a maga mulatságára tartaná így kezét.

Fényírás Éjszaka, a sötét utcában csupán a gyászpompa-üzlet világít. Kékes-lilás fénnyel sugárzik bele a sötét éjszakába a kísérteties szó: „Koporsó.” Miért világítják ki éjszakára ezt az üzletet? Talán arra gondolnak, hogy az éjszakai mulatozásból hazajáróknak egyszerre eszükbe jut, hogy nini, el is felejtettem, jó, hogy figyelmeztet ez a fényírás. Holnap reggel első dolgom lesz, és […]

Füstöl a koldus Láttunk egy koldust, aki estefelé, szokott helyen — a földön — ülve, rágyújtott egy cigarettára, s élvezettel füstölt. Először láttunk cigarettázó koldust. Az emberek fejcsóválva mentek el mellette. Vajon miért? Elvégre ő is él, elvégre ő is ember. Neki is joga van egy kis élvezetre, egy kis „könnyelműségre”. Hiába, születésünktől fogva kegyetlenek […]

Farkastanyán A kislányt kivittek az Állatkertbe. Sorra mutogatják neki a különböző szelíd és vad állatokat, a madarakat, majmokat, s föl vezetik a vidra-tó melletti farkastanyához is. A kislány nézte-nézte a farkast, elgondolkozott, majd kis ido múlva így szólt: – Most menjünk a Piroskához. (Pesti Hírlap, 1934. március 14., szerda)

Szép idő Az elmúlt napokban, amikor egyszerre kiderült az idő, és enyhe szellők kezdtek fújdogálni, nagy örömmel jött haza sétájából a négyéves Lidike. – Anyukám — újságolta —, olyan szép idő van, hogy már minden utcában süt a nap … (Pesti Hírlap, 1934. február 21., kedd)

Latin A nagymama ellátogatott az iskolába. Unokája intőt hozott a latinból, s 6 szontyolodottan ment megtudni, mi most a teendő. A tanár megsajnálta a kétségbeesett nagymamát, s megígérte, hogy egy hét múlva fölszólítja a gyereket, addig készüljön el jól az anyagból. A nagymama egész héten nyugtalan volt. Utolsó napon már alig találta a helyét.

Balsors Kisleány hallgatja, amint a Himnuszt éneklik. Ünnepélyes arccal, komolyan figyel, majd amikor vége van, odasűgja édesanyjának: -Anyukám, majd mutasd meg nekem, hogy tép a balsors. (Pesti Hírlap, 1934. február 10., szombat)

Irígység A fogorvosnál három fogát húzzák ki a betegnek. A keserves gyötrelem után dagadt arccal jön ki a fogorvosi rendelőből. Kinn az előszobában kellemetlen meglepetés éri. A fogorvos fiatal kutyája szitává rágta vadonatúj nyúlszorkapalját, melyet karácsonyra kapott a feleségétől ajándékba. A beteg nézi a kalapját, majd a kutyát, s csak ennyit mond: – Hogy irigylem. […]

A boldog pereces Féüábú pereces álldogál az utcasarkon. Egyszerre a szürke homályt áttöri egy fényes, tavaszias napsugár. — Ma minden perecem eladom —ujjong a rokkant. —Jaj de boldog vagyok.

Savanyú A kegyelmes úr belép hivatalába. Bundája zsebéből narancsot húz elő, s a kapus három és fél esztendős kislányának küldi. Másnap a kapus felesége szépen felöltözteti, kézen fogja a kislányt, s a kapusfülke előtt várják ketten a kegyelmes úr érkezését. A kegyelmes úr megérkezik. — Köszönd meg szépen a kegyelmes úrnak a narancsot, amit hozott […]

Szabad itt labdázni? A kislány félve megszólít a sétatéren egy kedves arcú nőt: – Néni kérem, szabad itt labdázni? A kérdezett összemorcolja szemöldökét, szigorúan a kislányra néz, majd félelmetes keménységgel ezt mondja: – Itt nem szabad labdázni: itt kötelező labdázni. (Pesti Hírlap, 1934. január 26., péntek)

Veszedelmes fűszer A forgalmas, szűk utcába tömött zsákkal rakott szekér kanyarodik be. Megáll egyik bolt előtt, s kezdik behordani róla a zsákokat. Egyik zsákhordó munkás vállára kap egy hatalmas, legalább nyolcvanöt kilós, kívül rózsaszínű zsákot, nagyot lendül vele, s egyszerre puff, a zsák leesik a földre, a sáros kövezetre, az eséstől kinyílik a zsák bekötözött […]

Harag Kisfiú áll meg a gesztenyesütó üst előtt. Topog, fázik. Kötött pamutkesztyűbe bújtatott, zsibbadt ujjacskái közt egy tízfillérest szorongat. Orrocskája piros. Szeme sóvár örömmel mered a meleg csemegére. – Kérek tíz fillérért gesztenyét – harsogja.

Bújócska Háromesztendős kislány. Mélyen elmerülve ül zsámolyán egy sarokban. –  Mi lek, baba? Miért ülsz ilyen komolyan? Mire gondolsz? – faggatják.

Egy dobozka A karácsonyi kirakatban csinos, kerek selyemdobozka. Rajta felírás, nagy, szépen cirkalmazott betűkkel: „Mindenre alkalmas”. Elmosolyodunk ezen a túlzó állításon. Ez a dobozka legföljebb arra alkalmas, hogy apró cárgyacskákat, ékszereket, csecsebecséket tartsanak benne. De hogy mindenre alkalmas volna, ezt kereken tagadjuk. Lehetetlen fölsorolni azt a száz meg százezerféle dolgot, amelyre ez a kis doboz […]

Halaskofa A halaskofánál hevesen érdeklődik a vevő, vajon friss-e a hal, amit vásárolni akar. – Persze hogy friss – fakad ki türelmetlenül az árus. – Én még soha életemben nem adtam el romlott halat. A romlott halat ingyen adom oda – mondja jótékonysága büszke tudatában.

Bosszúság Jól öltözött, bundás úr csillogó tízfillérest talál a járdán. Lehúzza bélelt kesztyűjét, s üggyel-bajjal felkotorássza a pénzt. Arca sugárzik az örömtől. Talált valamit. A tízfillérest télikabátja zsebébe süllyeszti. Néhány lépéssel arrább az utcasarkon rongyos ruhájú kéregető topog a fagyban. Némán nyújtja kezét. Az úr egy percig habozik, de győz a jobbik érzés, kiveszi bundazsebéből […]

Először moziban A viceházmesterné négyéves kislányát először vitte moziba egyik lakó házaspár. Az okos kislány kíváncsiskodik, kérdezősködik. Minden érdekli.

Talált pénz Dél van. Az iskolából jönnek ki a gyerekek feszes, kinőtt télikabátkában, hátitáskával. Egyszerre egy első elemista fiúcska nagyot rikkant, s rohanvást futni kezd egy gyermekcsoport felé. – Manci, Bözsíka, Sanyi! – kiáltja diadalmasan. – Nézzétek, mit találtam.

Feltámadó múlt A zárt ablakon át is behallatszik a csöndes utcáról a kiáltás: – Ablakot csinálnyi! Ablakot csinálnyim ablakot!

Öt pengő Templom előtt láttuk. Féllábú koldus álldogált ott mankójára s falábára támaszkodva. Egyszerre csak egy bundába bugyolált kecses dáma libben hozzá, s apró, fehér, selyemszőrű kínai kutyuskáját szó nélkül a koldus karjába teszi, majd keresztet vet, s a templomba lép. A remek, ápolt állat ott marad az ágrólszakadt koldus karjai között.

Kofák közt Egyik kis vásárcsarnokban apró iskolás lánykák járnak tanítónőjükkel. Mindegyik kezében papír, irón. A helyszínen jegyezgetik fel az árakat. Anyagot gyűjtenek számtani példák számára.