könnyű hab a felhő
a kávédomb tetején
kidugja fejét a nap
világos foltot hagy Tovább »

Ó te vadidegen központozás
ezúttal ismét magadra hagylak
mert olyan otthonosan forgolódsz bennem
mint aki kényszerű kérdőjeleim
maradékán tengeti napjait
Vesszőfutások jel- és testbeszéde
néhány visszafogott gyámoltalan sejtés
rongyos mellények szerteszét tépett
kőkerítések ajtók ablakok
dögletes bomlást sejtető vérképlet
szomszédos világok akusztikája
Ezek az egységek bolyonganak folyton
mint kopár hitvallás – jóban és rosszban Tovább »

Judit a nagyvizit előtt érkezett – elegánsan, egyszerűen, szorongva. Attila látta a meglepetést és elismerést a 4 ágyas kórteremben fekvő betegtársai szemében: és mégse érezte szerencsésnek magát.
– Menjünk le a büfébe – mondta, és felvette a frottírköpenyét, amit otthonról hozott be az anyja. A kórterem a 2. emeleten volt, a büfé a földszinten.
– Vigyázz, meg ne szédülj – mondta Judit tétován, ahogy mentek le a lépcsőn, és megfogta a fiú kezét. Tovább »

Forrás: szerző FB-oldala

talán ma verset írok

talán ma verset írok
mert itt ülök magamban
eljött a szilveszter
nem sírok
színes tűzijátékot nem várok
nyitott ablakban többé nem állok
pezsgőspohárral a kézben, énekelve
nekem az év vége, eleje, közepe
annyi
mintha minden nap kicsit
meg kellene halni
csak a gőz száll fel
és a varjak a szürke égen
az idő elolvadt, eltűnt, szétesett.
egyedül vagyok már régen.

2010-01-04

A Vonal alatt c. ciklusból közzéteszi: Keszthelyi György

Te kardigánba bújtál,
én zakót kaptam.
Szerettem az inget,
nagyon,
nyakkendőt kötöttem,
de hamar kinőttem,
még fiatalon. Tovább »

álmomban rajzolom hogy álmodom
hogy fénymásoló géppel sokszorosítom
dombornyomású svéd képregények
dombornyomású magyar másolatát
főnököm feje antihős
mit akar hát
MEGMONDTAM SREKSZER mondja
tehát sokszor
SREKSZER

Budapest, 2021. IX. 20.

Ősbemutató a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban

Hamlear Nagy Ervinnel és Koltai Róberttel
Harsány, abszurd, Monty Python-szerű komédia

Szeptember 21-én, a Magyar Dráma Napján mutatja be a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház a Hamleart, Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba színművét Őze Áron rendezésében. A produkció nyáron már szerepelt a Gyulai Várszínház Shakespeare Fesztiválján, Őze Áron a rendezésért elnyerte Gyula város önkormányzatának díját. Az előadás mostantól „hazai terepen”, Dunaújvárosban látható két dunaújvárosi díszpolgár – Nagy Ervin és Koltai Róbert – főszereplésével. Ők először játszanak a Bartók Kamaraszínházban.

Tovább »

Írtam fadongóról, simogattam poszméheket,
fényképeztem számos rovart, beszéltem hernyókhoz,
szemeztem kuvikkal, békát, lepkét tartottam tenyeremben.
S ahogy fekszem az ágyban éjszaka,
mint téli álomra készülő gyík szeptemberben,
másfél arasznyira a földfelszín alatt összetekeredve –
hirtelen ásólap súrolja álmom hártyaburkát,
bő százéves, gerendás plafonunkban rágnak a méhek.
Egy hete beköltöztek a vályogfal és a födém közé.
Az oromzaton már nem látszik a védelmező nap és kereszt.
Igyekeznek. Elvégre évek óta hívom őket egyre közelebb.
Döbbent ébredés: amit megszelídítettem, itt van a nyakamon.

AMERIKAI SÍRFELIRAT

A newyorki temetőben olvasható a következő sírfelirat:
„Itt nyugszik mr. Joe Brown, aki gyufával nézte meg, van-e benzin
autójának tartályában.
VOLT!” Tovább »

A román főváros atlétikai stadionját az ország egyik legsikeresebb sportolójáról, a temesvári születésű Balázs Jolánról (1936-2016) nevezték el. Hősnőnk ennek megtervezésében is oroszlánrészt vállalt.
„A magasugrás koronázatlan királynőjét” a román sportsajtóban Iolanda Balaş néven jegyezték – később ezt férje vezetéknevével egészítette ki. (A keresztnevét azért írják I-vel, mert a J-t a románok zs-nek olvassák.) 1957 és 1967 között 140 versenyen győzött és 14-szer javította meg a világcsúcsot (1,74 méterről 1,91 méterre). Emellett négyszer ugrott fedett pályás világrekordot. Pályafutása alatt tulajdonképpen minden díjat megnyert, tízéves világrekordját csak a Fosbury stílus meghonosodásával sikerült megdönteni. Miután egy bedagadt Achilles-ín miatt abba kellett hagynia a versenysportot, a testnevelési főiskolán szerzett sporttanári diplomát. 1980-ig edzőként dolgozott, majd 1988 és 2005 között a Román Atlétikai Szövetség elnöke volt. 2012-ben bekerült a Nemzetközi Atlétikai Szövetség hírességeinek csarnokába. Tovább »

IV. STÁCIÓ: ZUHANÁS

Amire a harag lendületében Attila nem gondolt, az az volt, hogy nemcsak ő töri össze Szigetiék kocsijának a hátulját, hanem az ő autójának az eleje is gallyra megy. Magáról nem is szólva. Arra ugyan nem számított, hogy a ház előtt parkoló kis Toyotában bárki tartózkodhat, de ő ott ült a vezetőülésen, és nagy esély volt arra, hogy megsérül. Csak felfokozott lelkiállapotának tudhatjuk be a talányt, hogy ez fel sem merült benne, hogy ez bekövetkezhet – mint ahogy be is következett. A fejét beverte a szélvédőbe, és csak a mentőben tért magához, akkor se hosszú időre. Tovább »

Forrás: szerző FB-oldala

Nézte Vadmalac, hogy a szeme esett ki. “Hogy az a gezemüze állat, szúnyog vagy mi lenne.”
”Hogy került viszont be a két ablaküveg közé?”
”Petéről – mondja a komája. – Beszületett oda. Tudok olyanról, aki munkatáborba – Vadmalac csak bámulja némán – született be.”
”Európai?”
”Koreai, mindegy, ember.”
Vadmalac nem tudja megállni, hogy be ne szúrja beszélgetésükbe: ”Kibaszott vele az élet.”

Forrás: szerző FB-oldala

Forrás: szerző FB-oldala

Nem tudom, hol van,
az utat hozzá nem ismerem,
mert csak éjjel járok arra,
s ha belegondolok, jóformán ő,
a ház toppan mindig elém
s a hold hunyorgó lámpása
villan öreg ablak-szemén.
Lényegében nem is ház,
csak amolyan gerenda-tákolmány,
mely mohos kalaptetővel
s folyton-tárt ajtóval vár –
arról ismerek rá,
hogy mögötte jobbról, vén fenyő áll
s a szél ha belekap télen
lombjáról ezüst csillagpor száll
és valami csermely is lehet a közelben,
vagy lappangó vízmosás,
mert jól hallani a mohán szűrt
sejtelmes csobogást.
Nyáron benéznek ablakán az őzek
s az ereszre már novemberben
jég-szempillák nőnek –
ja, és van egy csinos terasza,
melyet minden évben
behavaz az őszi levél pirosa.

Egyébként tök lakályos belül
(a szobakonyha lehet olyan háromszor négy),
fekhelyem agyag és medvebunda,
mint a rézbőrű vadölőké
s a kandalló tűznyelvén
hősregét mond az angyal,
úgy karácsony környékén.

Szóval egészen fess az én erdei rejtekem,
de ti ne keressétek, mert soha nem lelnétek –
féltve takarja, csak nekem mutatja
egy hosszú nap után, ha lekoppan
a szemhéjam.

Azért volt valami egész különleges ajándék számomra abban a rettenetes könyvheti napban, mikor a kezdődő láztól szinte ködben támolyogva néztem végig a standokat s az egyiknél felfedeztem az Üveghegy Kiadó nevét. A sátor alatt Véghelyi Balázs rendezgetett s mikor kiderült kinek dedikálja a könyvét, mosolygósra derült kisfiús képe. Először találkoztunk, meglepett mennyire fiatal. A könyvét eltettem, valahogy hazatámolyogtam a fiam, a metró, a vonat segítségével, hogy két hétig eszembe se jusson olvasni, inkább élni próbáltam újra visszatalálni, sikerült. Az erőtlenség napjaihoz még egy nem túl könnyűnek nevezett depresszió is hozzászegődött, mindent feketében láttam. Mikor végre elmúlt a fejfájással együtt a láz is, kezembe vettem a könyvét: Üzenet érkezett. Már a címe felderített. Tovább »

Szerette az életet, szeretett jókat enni, s inni is. Tudott örömében is, bánatában is koccintani. A sors biztosította hozzá a kellemes társaságot, az ivócimborákat. Nagydumájúnak aligha nevezhették, inkább szelídebb, csendesebb embernek tartották. Képes volt hosszú percekig jóízűen és figyelmesen hallgatni. Ha már sokat ittak, csak akkor lendült bele a beszédbe. Nem volt nagyivó, részegesnek is csak első felesége nevezte, akitől rövid együttélés után vált el. Bár az igaz, akkoriban gyakrabban a pohár fenekére nézett. Válóoknak – pontosabban: azok egyikének – ez is megfelelt. Tovább »

Forrás: szerző FB-oldala

Váradiné telefonja után Gajdosnénak volt néhány órája, hogy összeszedje a gondolatait, mielőtt a férje hazaért volt. Már amúgy is felpaprikázódott kedélyét tovább rontotta, hogy Gajdos nem osztozott mélységes felháborodásában, hogy egy szoknyavadász furakodik be a családba.
– Éva, az isten szerelmére! – mondta, miközben az asszony fel-lejárt a nappaliban. – Mit bizonyít ez? Senki se gondolta, hogy Judit az első kapcsolata, vagy Te igen? Tovább »

​ Tegnap a temetőben

Este jó, este jó
temetőbe menni
Néhol kutya ugat
Nem jön szembe senki
Nyújtóznak halottak,
Frissek, megnyugodtak
Hulló virágoknak
Örülnek, vihognak
Arcon tapogatnak
Sürögnek-forognak
Lelkek pislákolnak.

2009-11-27

mert mindenkit megsiratunk egyszer
aki elmegy
vagy aki nem jön el

2009-11-30

űzöm a szellemi fényt
avatatlanul

2009-12-31

————————————————————-
A Vonal alatt c. ciklusból közzéteszi: Keszthelyi György

Nyár 1.

Apróvirágos ruhát vett fel a rét,
hozzá gyöngysort – kis patak,
most is hordja kedvenc fűzfakendőjét,
darázsként zsonganak bennem a szavak.

Cellofánlepel a folyó hosszán,
egy kidőlt fa unottan könyököl benne,
úgy hajol rá, mint pultra a kantinoslány,
akiben az egész év most őbenne pihenne. Tovább »

100 ÉV VERSEI TRIANONTÓL NAPJAINKIG, 1920–2020
Kárpátaljai költők antológiája
INTERMIX KIADÓ
Ungvár–Budapest
2021

Tovább »