Tudod mit mondok?

Égre kiáltó,

hogy nem esik
hódolatával
rám a menny
mikor megszületek
s kinyitom szemem
a világra Tovább »

Kifutni a dombtetőre

Egyszer pedig egyszerűen kifutott az ajtón. Balú valami miatt dühbe gurult, kivörösödött az arca és lebegni kezdett a füle. Zsiléta zsigereiben az volt, hogy ilyenkor verés jön vagy rúgások, és elszaladt. Kiült egy közeli dombra, a fiú órákon át kereste-várta. Hosszú időnek kellett eltelnie, amíg megértette, hogy Balúnál nagyjából ennyi az egész: céklaarc és lebegő fülek. Legfeljebb rikolt egyet, de ez aztán tényleg a maximum. Tovább »

A ’nagy túlélő’ posztszovjet médium, a Komszomolszkaja Pravda hetente közöl legalább egy leleplező (’tényfeltáró’, ’oknyomozó’ stb.) írást a Szovjetunió ellentmondásokban is gazdag történetének valamelyik – többnyire elhallgatott – szenzációs eseményéről.
A leghíresebb talán a novocserkasszk-i felkelés; az egyik legfurcsább (talán mert baloldali) az 1975-ös matrózlázadás a ’Sztorozsevoj’ torpedórombolón. Tovább »

Kevés magyarra emlékeztet olyan monumentális „emlékmű”, mint Reguly Antalra (1819-58). A 19. századi néprajzkutató, utazó, a magyarországi finnugrisztika egyik első képviselője gyűjtő- és kutatómunkájának távoli helyszínén, az Urál hegység északi szakaszán egy 1711 méter magas csúcs őrzi a nevét. Tovább »

Ott élsz a képen – bár
életrajzod, címed
rég megszökött a múzeumból.
Színed is megfakult. Tovább »

A ház mellett, az üres telken most temeti harmadik kutyáját az öreg. Első, második, harmadik, körülbelül oly szabályos rendben, mint egy katonatemetőben. A kutyák, ha tíz-tizenkét esztendőt élnek, az már olyan, mint száz-százhúsz az embereknél. Csak annyit szeretnék élni, mint ők összesen, mondja, és tudja, az áhított kor háromnegyede is képtelenség. Jó, hogy annyit, de hogyan? Kazinczy, akiről az Ebhát utcát elnevezték, írja Erdélyi leveleiben, kocsijuk előtt árokba hajtott az oláh, nehogy akadályozza az ismeretlen urat a haladásban. Tovább »

Van egy…

Van egy kutya,
Meg egy macska,
Valamin ők
Összekaptak. Tovább »

nem, nem akarom, nem tetszik
soha nem beszéltem halottakkal
sem hozzájuk
még hitetlen koromban sem
ráadásul anyám még él
hogyan élném át ezt a verset
ilyen pimasz hangot sem engedtem
magamnak meg vele Tovább »

MÓRICZ ZSIGMOND

Ebéd alatt szemben ültem Móricz Zsigmond úrral; észlelhettem, hogy megvan mind a harminckét foga; a kenyérnek a kemény dúcát szereti, olyan erősek ezek a fogak, hála Istennek. A Móricz Zsigmond úr képe olyan piros, mint a fiatal kukorica, ha gyengén megsütik; a szeme kékje szarkaláb-színű, meg olyan, mint az a kék porcellán gomb, amelyik gyerekkoromban a dunyha ciháján volt, olyan gyengéd; a bajusza, mint a búzakalász, mikor gazdag termésünk van; a gesztenye hajzata most van szőkülőben, de festék nem kell neki, mint a nőknek. Halvány árvalányhaj lesz szép lassan belőle.

Szép Ernő
Színházi Élet, 1933/40

RÉGÉSZETI SÉTA

(Részlet)
Kedvenc tartózkodási helyemre térjünk be egy percre, egyike Pest legérdekesebb régészeti állomásainak, «Kávéház és Vendéglő» felirattal. Ajánlom figyelmükbe ezt a rostélyost, amivel éppen felénk tart az egyik teremőr: a fogak nyoma, ami látható rajta, a kutatások szerint Balassi Bálinttól van, ő is kávéházban szokott dolgozni. Nagyon érdekesek ezek a kövületek is —, hé, kenyeres kisasszony, hozza csak közelebb.
Az egyik páholyban Kassák Lajos futurista verseit őrzik.
Mielőtt elválnánk, hadd ajándékozzam meg önöket valamivel, hogy emléket vihessenek haza: íme a bot, amivel rég veri már a magyart a teremtő. Vigyék magukkal.

Karinthy Frigyes
Színházi Élet, 1933/41

állandóság

ó ez az eldobható golyóstoll
negyed évszázada is ugyanilyen csíkos
ugyanilyen fehér kupakos volt
le nem bomlik az ilyen
földbe szúrva sem Tovább »

ami neked naplemente
nekem egy vörös palást
ami neked felhő az égen
nekem rongyos óriás Tovább »

Történetírás és emlékezetpolitika címmel jelent meg Krausz Tamás összefoglaló és magvas – 370 oldalas – cikkgyűjteménye,,amely PDF-formátumban is olvasható (illetve, szerintem olvashatatlanul hosszú, bőbeszédű, sokszor fölöslegesen fecsegő és önismétlő) mégis olvasandó (’kötelező olvasmány’):

Bartha Eszter elolvasta (… vette a fáradságot…) és összefoglalta a Mércében – 8 oldalas /5000 szavas/ interjúban…
A maga módján ez is olvashatatlanul szófosó, de ezt már jó szívvel ajánlom (hogy legalább tudjuk: akadnak még kies hazánkban józanul gondolkozó, okos emberek, akik – kissé naivan – hisznek még abban, hogy nagy tudásukra van még vevő).
Szóval: itt az interjú, érdemes beleolvasni…(de ha túl fárasztó, ne engem szidjatok – elég, ha abbahagyjátok az olvasást).

https://merce.hu/2021/05/16/a-szocializmus-a-jovo/

Bár Krausz nem a kedvencem; történészként szeretem, a russzisztikában (is) nagyra tartom, és elkötelezett baloldalisága őszinteségét sem kérdőjelezem meg. Latin-amerikás balos naivitása számomra túlzó… (Irreálisan sokat vár tőlük..)
Ezt az interjút is elolvastam – és nem bántam meg…

(anyámra gondolva)

Most, hogy már nem vagy,
(emberi szemmérték szerint)
egészen másnak látlak,
új arc, új hang, más anya lettél
s valami idegen nyelven
beszélgetünk éjjelente. Tovább »

valahol. valamikor / undeva. cîndva

volt idő amikor irigyeltem
az udvar kegyeltjeit
mert körülöttük lüktet az élet
eléggé együgyűek voltunk hogy
csuda-nagynak képzeljük magunkat. Tovább »

A Koma fejében összezavarodtak a dolgok. Mentorához fordult, magyarázná meg, hogy nyerhet mindkét egymással szemben álló fél.
– Ezt hol hallottad? – kérdezte Vadmalac.
Kiderült, a rádióban mondták.
Vadmalac leült szembe a Komával, s így szólt hozzá:
– Láttad azt a jajveszékelő asszonyt? Férje és három gyermeke meghalt. Őt meg a két leánykát a romok alól húzták ki. Na, ő a vesztes, ezt érted?
A Koma bólintott.
– Az abszolút vesztes.

Forrás: ujnepszabadsag.com

amikor Freddie Mercury a tenyerébe
írta a Tavaszi szél vizet áraszt
kezdetű magyar népdal szövegét…

Mintha valakinek a markában lenne
a tavasz, a szél, a víz, a madár és a virág,
és ha szétnyitja a tenyerét, egyszerre csak
felrepül a madár, kibomlik a virág,
rohan a víz, fújni kezd a szél, Tovább »

Churchill és Greta Garbo találkozása a Rózsavölgyi Szalonban,

ami másfél órára átváltozik Onassis Christina nevű úszó palotájává, a mágnás ideje legnagyobb részét itt töltötte.

A helyszínt a színészek játéka pillanatok alatt szemünk elé varázsolja. Exkluzív légkörét Csiby Gergely hivatott megteremteni. Hajnalhasadás előtti pillanatok. A fekete-fehérbe öltözött pincér, akiről később kiderül, Churchill személyi titkára, behozza a festőállványt, előkészíti a mester számára, aki nem mellesleg Anglia volt miniszterelnöke. Most Onassis meghívásának tesz eleget, idejét itt sem haszontalanul töltve. Ide a világ legbefolyásosabb emberei érkeztek a hajótulajdonos jóvoltából, hobbijából, mint elhangzik menet közben. Találkozhatnak egymással, eltöltenek valamennyi időt s a világ nagy részének irányát is meghatározzák. Elég egy embert eltéríteni eredeti szándékától, a döntés, amit az meghoz, széles tömegekre, országokra kihat. A beszélgetés Churchill és Garbo között mindkettőjükre nagy hatást gyakorol.

Molnár Miklós felvételei

Tovább »

Egy nizzai nagyáruház kirakatában meglepő fölirattal látták el a hintaszéket. „Ez a világ legrégibb nyugtatószere“ – hirdeti a szöveg.

Ennek a lírai gondolatnak egyetlen hibája, hogy a kereskedelem eredendő bűnében fogant. A reklámköltő valószínűleg rengeteget töprengett, amíg rájött, mivel keltheti föl a vásárlók figyelmét. Bár a hangulatkép a nyugalomról szól, be nem vallott célja a vevőközönség nyugtalanítása. Ez még természetesen nem baj: minden új költői meglátás nyugtalanító. De az idézett mű – ez a célratörő mini-ruhás költemény – a hintaszéket el is akarja adni. Az olvasó a vásárlás útján jut el a teljes megértéshez, a lélek gazdagodásához. Amikor is otthon beül az újonnan vásárolt hintaszékbe, és hintázni kezd. Tehát a világ legrégibb nyugtatószere beveszi a nyugtalan vásárlót. Tovább »