Lehet-e Svájcról úgy írni, olyan szöveget szerkeszteni, melyben ne szerepelne mondjuk a bank szó? (…) A banknak persze csak akkor van értelme, ha van pénz is. Ha nincs pénzünk, a bank értelmezhetetlen képződmény. Minden svájci gazdag, vontam le további következtetéseket. A szegény svájci sérti a teremtést. Ha az ember szegény akar lenni, legyen albán vagy magyar. Svájciként ez luciferi lázadás, pökhendiség, az alázat hiánya. A szegény svájci: contradictio in adiecto. /Lehet-e – A szabadság nehéz mámora. DIA/

Földem fölött

Nagy sárga báb vagyok, akiben egy
Egész életen át érett a lélek.
Amely csak akkor ébred más létre,
Ha ezen a földön égit remélhet. Tovább »

— Mi ez a fura alkalmatosság itt előttünk?
— Ülj bele s meglátod.
— Elég kemény. Nem lehet elereszkedni benne.
— Az egy afrikai pihenő-szék. Láttam valahol egy képen, nekem nagyon megtetszett, s megcsináltam magamnak. Arra való, hogy ha nagyon elfáradtál, abba ülsz belé, s olyan kipihenten állsz föl belőle, hogy az csuda. Tovább »

Vad csengettyűszó, halj el… – Ring Out, Wild Bells

Vad csengettyűszó, halj el az éjben,
hol fagyos fényben úszik a felhő!
A végét járja ez az év éppen,
hagyd hát meghalni, s némulj, vad csengő! Tovább »

A csillagok nem szebbek a fűszálnál. Csak távolabb vannak és érintetlenek.

Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

— Ez egy nehéz város. Nekünk nincsenek utcáink. Ezek nem utcák, uram, ezek limonádék. Egy Aradhoz, Temesvárhoz képest. Itt be vagyunk zsúfolódva a gödörbe. Megyünk, hajtunk mi itt is, de limonádék.
— Ismeri, nyilván, a város minden zegét-zugát.
— Több mint huszonöt éve vagyok itt taxisofőr. Gondolhatja. S nekünk nem elég, hogy, mondjuk, az utcahálózatot ismerjük. A várost magát is ismernünk kell ám. Üzemek, iskolák, kórházak, melyik hol, merre van. Tovább »

…Legyen ez alkalom föltenni a kérdést, egyáltalán mennyiben magyar Puskás. Azt hiszem, a géniusz mindig nemzetek fölötti. A hagyomány, a gyökerek több mint fontosak, de megkockáztatom, csak a közepes futballista lehet német vagy magyar, ám, mondjuk, Beckenbauer csak most bajor, régebben, a pályán, Beckenbauer volt. /Puskás, Gödel, passz – A szabadság nehéz mámora. DIA/

Kölcsönt kaptam csak
Egy bizonyos időre.
Lélekvándorlás.

Palocsay Zsigmondnak odaátra

Sárkányként ereszkedik le az este, megremegek,
Rémek úsznak az égen, vagy talán bérgyilkos gémek.
Magas fákat keresnek, trombitálnak, összecsapnak,
Üstökösként zuhan a csend, a zsindelyek roppannak. Tovább »

Dokumentumértékű fotók kiállítása

Az 1989-es decemberi események közepette fotózni Kolozsvár utcáin egyfajta félelemmel elegyedő ünnepi hangulat volt. December 21-én kevesebben, de 22-én már egyre nagyobb számban merészkedtek ki fényképezőgépükkel az emberek, hogy tiszteletüket tegyék a város forradalmi halottai előtt, és hogy megízleljék a szabadság édes mámorát. Ezek a fotók többnyire a fotósok polcain várták, hogy teljen el 30 év. Tovább »

118. nap – december 27.

Mostanáig nem ettem december végén magam szedte szedret, ma azonban sort került rá, a Káspi-tenger közelében fekvő Behshahr városában, ahová Alirezáék, a házigazdámék hoztak el. Második napja, hogy nem gyalogolok, ami határozottan jól esik testemnek, lelkemnek egyaránt. Behshahr vidékén a klíma enyhe és csapadékos, ilyenkor is zöldell a fű, a hegyoldalakat erdők borítják, ami üdítően hat rám Irán belső, sivatagos és félsivatagos területeinek kopársága után. Tovább »

Ahogy harminc évvel ezelőtt ültem karácsonykor a fehér papírlap előtt, boldogan, hogy ismét írhatok A Hétbe, ahonnan 1989 elején kirúgtak, ugyanakkor tanácstalanul, hogy mit is reméljek az éppen zajló véres rendszerváltástól. Tovább »

A napokban nyílt meg a brassói Szépművészeti Múzeumban, Hans Mattis-Teutsch kevésbé ismert műveinek kiállítása. A március 29-ig nyitva tartó tárlat, a brassói születésű képzőművész 55 avangard stílusjegyeket viselő festményét, grafikáját és szobrát sorakoztatja fel. A művek nemrég kerültek elő a múzeum kincstárából s még ma is az újdonság meglepetésével hatnak. Tovább »

Horn Gyula (1932–2013) szegény újpesti proletár fiúból lett 1994–98 között a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Ellentmondásoktól sem mentes életútján ő volt az a magyar politikus, aki külügyminiszterként 1989. június 27-én osztrák kollégájával, Alois Mockkal átvágta a „vasfüggöny” néven elhíresült műszaki határzárat, majd ugyanezen év szeptember 10-én ő jelentette be „A Hét” című tévéműsorban, hogy az NDK-állampolgárok előtt Budapest másnap megnyitja a nyugati határt. Tovább »

Utána hova?

Venke kis hivatalnok lakásába betéved egy idegen úr olyankor, amikor csak Benkéné van otthon. Hirtelen rosszul lesz az asszony, kénytelen mentőkért telefonálni. Megérkezik a rendőrség is és konstatálják, hogy az illető a miniszterelnök. Tovább »

S. Szőnyi Lajos linómetszeteivel

Az 1944-ben mártírhalált halt Radnóti Miklós költeménye – Ének a négerről, aki a városba ment – 1934-ben jelent meg különálló füzetben S. Szőnyi Lajos linómetszeteivel. Már megjelenése pillanatában ritkaságnak számított e kiadvány, melyből ötszáz számozott amatőrpéldány készült. Az egymást ihletetten kiegészítő lírai szöveg és grafika által egy megbolydult világ harci kiáltásba váltó sóhaja ért el hozzánk. A huszadik század első harmadában költők, képzőművészek nem csupán eszmei indíttatásokat kaptak, de új látásmódot is tanultak a „nap alatt helyet kereső” néger közösségek mélyről feltörő, felszabadult harci lendületéből és művészetéből. Radnóti Miklós költeménye, S. Szőnyi Lajos metszetsorozata egy új – a „néger” – szellemiséget az európai művészetbe oltó irányzat maradandó, ma is döbbenetes erejű teljesítménye… (Reprodukálásuk A Hét 1985-ös, Értelmes utazás c. évkönyve nyomán.)

Tovább »

téli szürkület

behavazott táj
kap kékesszürke szűrőt
ó mennyi emlék Tovább »

álmomban buliban voltam
– hamarabb s tovább aludtam –
öregek otthonában lehettem Tovább »