GÖRIVEL A BÖLÉNYEK KÖZÖTT

„Megszoktam már, hogy arról terjedt el a köztudatban, hogy író, aki még egy épkézláb (vagy akár gyenge) novellát vagy verset nem írt, hogy az utazik külföldre tárgyalni érdekünkben, aki egyetlen magyaron kívüli nyelvet nem ismer, hogy az szónokol, aki beszédhibás, az kezeli a pénzt, Tovább »

Jöttél, szabadság!
Harminc évbe telt, amíg
jól agyonlőttünk.

Tudom, nem nagyon klappol egy ilyen fogalom
év végi csöndes visszapillantásomhoz:
csak könyvelők húznak vonalat
s adnak össze hideg számoszlopokat,
aztán az eredményből fejcsóválva
néhány apróságot levonnak. Tovább »

121. nap – december 30.

Teherán messze a legérdekesebb, legkozmopolitább és legélhetőbbnek tűnő azon iráni városok közül, melyeken eddig áthaladtam. A főváros északi, az Alborz hegység lábánál fekvő kerületei számítanak a legelőkelőbbeknek, toronyházai nyugatias jelleget kölcsönöznek nekik, az életminőség errefelé közel van a kelet-közép-európai nagyvárosok szintjéhez. Az iráni főváros központi részén van az egykori óváros, keleties hangulattal, hagyományos iráni stílusú épületek tömkelegével. Tovább »

2019. december 29-én csíkszendomokosi betlehemesek léptek fel a bákói katolikus templomban tartott csángó misén (felső kép). Ugyanaznap csobotfalvi betlehemesek jártak Pusztinában (lent)

Tovább »

Aki diktatúrában él, az félelemben él, a félelem országában él, én tehát negyven évig félelemben éltem. Nem jó. Megalázó. Még utólag is, hisz arra, hogy minden a félelemre vezethető vissza, arra is, értelemszerűen, csak utólag jöttem, jöhettem rá. Az ember nem élhet állandóan félelemben, tehát ha állandóan félelemben él, akkor a félelmet nem félelemnek nevezi. Hanem – hogy egy példát mondjak – bátorságnak. Tovább »

Az ismertető címe épp ellenkezője annak, amit a szóbanforgó mű kínál. Pető Andrea: Elmondani az elmondhatatlant. A nemi erőszak története Magyarországon a II. világháború alatt (Budapest, Jaffa Kiadó, 2018., 260 oldal) című kötete a háborús erőszak mindennapi és árulkodó eseménysorából indít, ennek elbeszélhetőségi tilalmát és tabuizált problematikáját dolgozza föl, s jut a sokféleképp lehetséges következtetésig, az emlékezet kibeszélt és evidens, rejtekező és túlélő, végső soron pedig elmondhatatlanul fontos megtárgyalásáig. Tovább »

behozom a fürdőszoba
hideg csempéi közé
karácsonyra a kaktuszt Tovább »

téli hajnal
a takaró alatt
holdtalan éjszaka

1. Tíz év után Lenin föltámadt. Besiet a Mauzóleumból a Kremlbe. Sztálin kissé idegesen, de nyájasan fogadja. Azonnal a múzeummá alakított dolgozószobájába vezeti, ahol Vlagyimir Iljics friss könyveket – újságokat kér és bezárkózik. Egy hétig csak olvas. Tovább »

Már több mint két és fél éve éltem Pekingben, amikor a kínai hatóságok végül is engedélyt adtak egy városi lakás megtekintésére.

HOGYAN KELL KÉRNI?

Addig ugyanis nem jól kértem.
A Külügyminisztérium sajtóosztálya meghatározott típusú programokat készít a külföldi tudósítók számára, és aki mást igényel, mint ami a választékban szerepel, az fölöslegesen koptatja a tollat.
Sok Pekingbe érkező külföldi tudósító ecsetelte lelkesen társainak szenzációs ötleteit: börtönlátogatást fog kérni, interjút a sportvezetőkkel, beszélgetést a városi forradalmi bizottság vezetőivel. Az ilyen interjú indítványokra egyszerűen nem érkezik válasz. Tovább »

SALAMON BÉLA meséli

Egy nap megszólít Radó a kávéházban:
— Rémes az, hogy te nem tudsz öltözködni, Salamon! Neked a nadrágodat a fejeden kellene hordanod, és megfordítva!
— Kérlek szépen, én megpróbáltam már a dolgot úgy is. De akkor meg mindenki utánam kiabált az utcán : „Szervusz Radó!”

Színházi Élet, 1924/51

Lassan elmegy ez az év is, emlékeket
hullatsz, mintha szökőkút mellett
mennél el nyáron, rád permetez,
nézed a barátaid a tükörben,
arcuk ráncos, hajuk ősz, vicsorognak, Tovább »

Akárhogyan is nézzük, bármilyen szögből, elölről, hátulról, szélről, fentről, vagy lentről, egy kisvárosi könyvbemutató nem hasonlítható egy spártai csatához, ahol csattogtak a lándzsák, dobok dübörögtek, lovak patái pattogtak a porban, s a vezető, sisakját jól fejébe húzva, parancsot adott a hadnak: előre, harcba, vagy halálba, mindegy, csak legyen ott, ahová kéri a haza, a nép, senki ne merjen habozni, félni, félreállni, megszólalni, vagy tűnődni sorsán, küldetésén. Tovább »

120. nap – december 29.

Meghosszabbították a vízumomat, az eredeti határidőnél 20 nappal tovább, január 22-ig maradhatok Iránban. Valószínűleg nem volt még olyan vízumhosszabbításért folyamodó személy, aki annyira egykedvűen lépett volna be a teheráni rendőrség illetékes ügyosztályára, mint én, a legkisebb szívfájdalom nélkül vettem volna tudomásul, ha elutasítják a folyamodványomat. A jelenlegi helyzettel is elégedett vagyok, így legalább ismét ráléphetek a Kőrösi útvonalára. Tovább »

…Szerkesztő is kikapcsol néhány nap erejéig, anélkül, hogy olvasmány nélkül hagyná hűséges vendégeit. Úgy véli ugyanis, hogy ami begyült e tető alá az elmúlt hetekben, az bőven megteszi majd e zsúfolt, zaklatott, időfordító napokra. Így aztán komolyabb frissítésre csak szilveszter után lehet majd számítani.
Boldog Új Évet kívánunk mindannyiunknak!

2019. december 29.

Angyalodra vártál, de Imhotep költött fel: ébredj, ébredj Kelemen!
Váraidat a Gonosz lerombolta, Erdélyed puszta és kietlen.
Az új világrend sörhabot ontó kocsma, te munkanélküli lettél,
Gépek építenek művárosokat, sziklaszívedben reped a tél. Tovább »

Kicsi fa… – Little Tree

Kicsi fa,
kis csendes karácsonyfa
olyan kicsiny vagy,
inkább olyan, mint egy virág,
ki talált rád az erdőben
és nagyon bántad, hogy elhozott? Tovább »

A semmi nincs tudatában annak, hogy semmi. Az ember viszont igen.

Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.