Dinók Zoltán: Az álmatlan zenész
Már megint éjfélkor kellett játszania a lagziban. Jóska jó gitáros volt, mindig őt hívták… A város egyik legjobbja. Remek szólókat kanyarított. De jó ritmusgitáros is volt. Őstehetség. Pedig nem volt cigány vagy ilyesmi… Falun született. Még a kottát sem ismerte. Hallás után játszott. A Beatlest nagyon szerette. Jóska nem volt mai gyerek… Persze a lagzin aztán nem Beatlest kellett játszania. Amiket ilyen lagzin kellett játszania, azt a fajta muzsikát különben ki nem állhatta…
Csak az volt ezzel a baj, hogy mire abbahagyta a muzsikálást, haza kellett mennie, de már nem bírt aludni. Kénytelen volt napközben szunyókálni. De az sajnos sokszor nem ment, ezért álmatlan volt. És álmosan kellett zenélnie. Habár jól megfizették…
Egy lagzi után egyszer nagyon hullafáradt volt. Neje aggódott érte. Jóska csak forgolódott az ágyon. Miközben szombati nap volt s éjszaka megint játszania kellett. Számítottak rá. Ám Jóska este betelefonált a mulatósoknak s azt mondta, hogy nem megy, ne haragudjanak… Már vagy egy hónapja nem aludt rendesen…
Megértették, találtak mást. Jóska aznap átgondolta addigi életét. Annak ellenére, hogy zenész volt, mennyi szomorúságot átélt életében! Nem csoda, hogy Beethovenért is rajongott… Magányos óráiban azt hallgatta. Magdika hivatalnok volt s egy zenész feleségeként jól érezte magát…
Jóskának étvágya sem volt. Kilenc órakor az ágyba bújt feleségéhez.
– Jobban is tetted, hogy nem mentél játszani! Fő az egészség!
– Igen. Most kialszom magam… – mondta Jóska.
– Az a lényeg… – érvelt Magdika.
– Majd találok más állást! Más zenélési lehetőséget! De az éjszakázásból nekem elegem volt!
– No, aludj már!
S Jóska falnak fordult. Vasárnap reggelre végre kialudta magát. Étvágya még mindig nem nagyon volt, de reggelizett egy keveset. Magdika örült. Jóskának evés közben egész máshol jártak a gondolatai… Legalábbis ott ahol nem szokott ilyenkor.
– Holnap felhívom egyik barátom!
– S mit akarsz tőle?
– Ő majd szerez nekem állást!
– Te tudod.
Majd evés után lement a garázsba s gyakorolt. Dél körül felment a lakásba. Magdika éppen varrt.
– Jól vagy? – kérdezte Magdika.
– Mi bajom lenne? – így Jóska.
– Kicsit sápadt vagy!
– Elmúlik. – s a zenész szaklapot vette a kezébe, miközben elvágta magát a díványon.
Eseménytelenül telt az a nap. Jóska megint kialudta magát. Reggel beszélt a haverjával, aki egy esti fellépést ajánlott neki… Hattól tízig. Jóska nagyon örült ennek a lehetőségnek. S a dolognak a vége az lett, hogy Jóska végigmuzsikált négy órát s este azt mondta zenésztársainak:
– Végre most jól alszom!
Örömmel tért aztán haza. Neje már az ágyban volt. Jóska melléje feküdt, miután lemosakodott.
– No! Milyen volt az est?
– Élveztem. A közönség is.
– Aludj egy nagyot!
Jóska falnak fordult s elaludt. Neje felkelt s kiment a konyhába rágyújtani.
– Végre nincs sok gond vele! – mondta Magdika magában.
Elnyomta a csikket s visszament lefeküdni. De Jóska horkolása miatt alig tudott már ő is aludni…
Pusztai Péter rajza