Írta: dr. Bencze Mihály

1957.március 27-én tartotta évadnyitóját a Párizsban működő Nemzetek Színháza, és erre hivatkozva 1961-ben a Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése határozatban fogadta el azt, hogy ez lesz a Színházi Világnap, és 1978-tól a világ valamennyi országában üzenettel köszöntsék e napot.

Az idei színházi világnapon Samiha Ayoub egyiptomi színésznő üzenetét olvasták fel a színházakban: „A színház esszenciája a tiszta emberi cselekvés, ami az életen alapszik. Amit mi a színpadon csinálunk, az maga az élet, amit a semmiből hozunk létre, olyan mint az izzó parázs, ami szikrázik a sötétben, világosságot és meleget ad az éjszakában”.

Kézdivásárhelyen, a Vigadó Művelődési Ház szervezésében, 19 órától az Aradi Kamaraszínház bemutatta Alina Nelega Rudolf Hess tízparancsolata drámáját. Lung László Zsolt, a kézdivásárhelyi színház igazgatója a következőképpen nyilatkozott: „Mi egy három napos stúdió előadás sorozattal készültünk a színházi világnapra. Tovább »

                      A temetés fellazítja a lelkem. Jó alkalom az örök számvetéstől hajtott lelkiismeretvizsgálatra, mely túl a formalitás, megfelelés és feszélyezettség szintjén eredményesebb, mint gyónáskor. Elmémbe szomorú életesemények és -történések kúsznak be, mint az üvegtesti úszóhomály a látómezőmbe, és kívánságformába öntve vágyott növekedésem egyszer csak elerednek a könnyeim. Tovább »

„30 éven át egy kávátlan kút volt a hazám, egy gyalulatlan deszkaföld meg 3 fekete disznó a Tövisháton. De még ezért a hazáért is át kellett szöknöm a határon. 10 éves koromban viperát kellett kővel agyonütnöm […] martilapun, vadsóskán élnem. Akkor akartam meghalni, amikor a szemembe mondta a rendőr, hogy nincs hazám. És azóta tudva tudatlan reménytelen szerelemben éltem hazámmal, aki mindig messze volt, sosem ott, ahol én. Mentem pedig érte árokparton, hegyen át, határon át. […] Nekem az örökös kivándorlás maradt, az örökös bujdosás halottam nyomában, határokon át, útlevél nélkül mezítláb, névtelenül.” Hervay Gizella levele Jékely Zoltánnak 1980. február 28.

Cristina Gloria Oprisa (sz. 1954) számára az állandó kiindulópont, örök ihletforrás a mindennapok egyszerű tárgyai, jelei: ablakok, virágok, épületelemek, ágak, gyöngyök ritmikus rendje, dinamizmusa, amelyet olykor számok és betűk gazdagítanak, egészítenek ki. Lényegében ő is az élet ezernyi múló csodáját, sziporkázó varázslatait rögzíti temperával, pasztellel, akvarellel, kollázs technikával, tollal, pecsételéssel, spricceléssel a legváltozatosabb textúrájú alapokra. (Muhi)

Itt maradtam,

mint foszlány-fölösleg,

kit a menekülő esélyek

hátrahagytak. Tovább »

Zagyva László (sz. 1945) művei tanulsága szerint alapvetően lírai alkat, a műgonddal mintázott, cizellált formák, felületek művésze, attól függetlenül, hogy kisméretű érmet vagy monumentális bronzszobrot készít. Szobrai a technikai, formai változatosság ellenére egységes összképet mutatnak, alapos anatómiai ismeretekről, szakmai igényességről, humorérzékről árulkodnak. (Muhi)

ott

nem itt

sose itt

a meghitt szél engem elvitt

izlandban lerakott

terrakotta házban lakom

halat pikkelyezek,

halszagom van

jávora átcserélném,

de nem lehet

a jóisten kinevet

• Perifé Ria Stockholmban született chilei apától és finn anyától, de Izlandon él, akarata ellenére. Több nyelven ír, ezt a versét svédbõl fordíotta Gergely Tamás

Amikor Arisztid előbújt föld alatti rejtekhelyéről, nem volt alaptalan az érzés, hogy ezer éve nem szívott friss levegőt. Köhögni kezdett, hogy a tüdeje majd kiszakadt. Hiába volt gyönyörű, buja zöld a táj, nem láthatta, szemei fájtak az erős fény miatt. Amint enyhült a pislogása, gondolta körülnéz a városban. Az élelmiszerraktára kiürült, aztán meg tájékozódni is akart, hogy mi újság a felszínen. Ruházatára ráfért volna a frissítés, persze ennek nem volt tudatában. Tovább »

B.Tomos Hajnal sorozata

A napokban Nagyszüleink menyecskeládája cím alatt nyílt kiállítás a Brassói Néprajzi Múzeumban. A barcasági csángó, román és szász mintákkal diszített kelengyeládák kollekcióját április végéig hétköznap 9 és 17 óra között tekintheti meg a nagyérdemű.

A fotót B.T.H készítette.

minden vers
veszteségek szobra
fölosztva
fájó darabokra
nézel arra
mindig
ami nincs
tekinteted
szorongó bilincs
s a vers
végül
csak
tökéletes csend
azt mondja el amit a csend üzent

 

Jó reggelt Birkaország! Jó reggelt kedves birkáim! Juhok nemzetsége!

 

Azért jöttem elétek, mert tudom, húsvét közeledvén, nagy az ijedelem közöttetek, hiszen a gaz ellen félelemben, rettegésben tart benneteket. Nem elég, hogy folyton nyírnak benneteket, ki vagytok téve a farkasok támadásának is, mert azok is igen szeretik a gyenge bárányhúst.

 

Báránykáim, kedves fiaim, lánykáim! Azt mondom, örvendeztessétek meg az Isteneket, legyen béke, nyugalom az akolban és a mezőn, legelőn. Elég baj az nekünk, hogy a szomszédban békétlenség van és az ottani rackák nem is vágyják a nyugalmat. Pedig mondom én nektek, ha engednének a hatalmas rőtszínű juhok követeléseinek, mindjárt béke lenne. De ezek inkább verekednek, pedig sok szarv letört már az akaratosságuk miatt. Azt tudnotok kell, az engedelmesség a birkák legfőbb erénye. Ezt gyakoroljátok tehát. Ha kell bátran áldozzátok fel magatokat a béke oltárán. Azok ott ezt soha nem fogják megtenni, lehet nem is birkák, csak úgy néznek ki.

 

S látjátok fiaim, az uralkodó hatalmak, a Juhok Nagytanácsa, amelynek én magam is jelentős tisztséget viselve vagyok tagja, már annyira utálják a háborút, hogy azon gondolkodnak, békenyájat küldenek a tűzfészekbe. Pedig mondom én nektek, ezeknek a lelkében háború dúl, cseppet sem békepártiak, saját példámon tudom bemutatni, rendre a békétlenséget szítják. Akkor érzik jól magukat, ha csatározhatnak. Ne higgyetek hát nekik, én vagyok az egyetlen, aki szembe mer szállni velük a nyugalom, a harmónia érdekében. Én vagyok az, aki képes megvédeni benneteket a gonosztól.

Én, csakis én vagyok a béke angyala. Idilli nyugalmat kínálok nektek. A tusakodást hagyjátok másra. Azt ugye tudjátok, ha nem harcoltok, soha nem lesz béke? Harcra fel tehát aranyos birkáim, akarjuk a békét, de! Tartsuk szárazon a puskaport, mert ha ez így megy tovább, hirig lesz a Nagymezőn.

 

Hajrá Birkaország, hajrá juhaim, hajrá!

 

 

Mosonyi Tamás alkotása

Tovább »

Az ablakunk alatt van egy meggyfa. Jó nagyra nőtt, ágai szinte elérik az elektromos vezetéket, törzse rövid, masszív, amikor virágzik olyan, mint egy mennyaszony, de nem termett már két év óta.

Ki akartuk idén vágatni, de csak halogattuk s mivel korán jött a jó idő, a fa korán rügyezni kezdett. Tovább »

B.Tomos Hajnal sorozata

Újabb kulturális rendezvény házigazdája volt ez év március 30-án az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület. Csütörtökön, 18 órai kezdettel nyitották meg a Reménység Házában Miszla Art@Csernáton alkotótábor kiállítását, melyet Sátha Imre Géza művészettörténész, a Székely Nemzeti Múzeum múzeológusa méltatott. Ezt követően került sor Csinta Samu legújabb kötetének bemutatására. A „Bál a romkastélyban” című könyv nyolc erdélyi főnemesi család második világháború utáni sorsát, valamint a leszármazottak visszatérésének és jelenkori küzdelmeinek kürülményeit követi nyomon.

A fotókat Házy Bakó Eszter készítette

Erdei Anna (sz. 1945) egyéni hangvételű, korszerű grafikusművész, aki tanuló évei során nemcsak alapos jártasságot szerzett a különböző hagyományos és kortárs grafikai eljárások dzsungelében, hanem évtízedeken át, nyugdíjaztatásáig tanította is ezeket a nyíregyházi szakközépiskolában. A fentiek ellenére művészi eszköztárának domináns eleme az érzékletes, kifejező, végtelen változatos lehetőségeket kínáló művészi rajz. (Muhi)

Tudatom játszik a látásommal 
a látásom a tudatommal
Oka nem szürkehályog volna 
bár az orvos szerint alakulóban
Ideiglenesen elvetem
A szélvédőn áttör a március
a nap öle élménydús
úton vagyok
Nem érszűkület vagy agyi trauma 
még s már az oka 
bár az életkorom bármire predesztinál
A sebesség viszonylag nagy
mindenesetre a megengedettnél nagyobb 
ez viszont egymásra tolja a tavaszt és a telet
fagy és kikelet
Játszik tudatommal mindaz amit a kertekben látni lehet
a barackvirágok jéggé dermedt vattacukor csokrok
ezek meg barackvirágok
összegubancolódott vattabojtok
Kikukucskál egyik a másik alól 
és én képtelen vagyok felismerni hogy 
melyik vérzik a barackfa ágakon

2023. március 27.

Tovább »

Mitroi Timea: Sziámi 1. (olajfestmény, 190 x 140 cm) Mitroi Timea fiatal szatmári képzőművész munkái széles skálájú útkeresésről tudósítanak, amely a hagyományos ábrázolástól a fotó alapú képépítésig, az absztrakt expresszionizmus kifejezési lehetőségeitől a realizmusig nagyon sok mindent egyesít, ötvöz az elődök tapasztalataiból úgy, hogy a végeredmény megőrzi újszerűségét, egyediségét.

Én sohasem láttam a péket részegen, de volt, mikor a mesterasszony csak kiszólt a kis házból, hogy ma nem lesz sütés, mert a mesterúr ivott. Akkor már csak a következő napon állt neki a dagasztásnak.

Ettél már olyan kenyeret, hogy mikor etted, szemed becsuktad, nyelveddel forgattad falatját a szádban, s a következő falat még nagyobb gyönyört okozott? Tovább »

Volt nekünk egyszer egy piros-tarka tehenünk. Ez a piros fehér dobozos tejről jutott eszembe, erről aztán eszembe jutott a macska, az a sehonnai, akit csak esténként láttunk az istállóban amikor anyám a piros- tarka tehenet fejte. A szép habos tejből legelőször a macska kapott, a sehonnai, akit anyám ki tudja miért, szeretett. Azaz nem ki tudja, mert pontosan tudtuk, a macska minden este fogott egy egeret és ott hagyta a küszöbön fizetség képpen.

Látjátok, még az állatba is több emberség szorult, mind egyesekben – oktatott anyám. Ez a bitang macska nem ingyen eszik, megdolgozik érte. Erről aztán eszembe jutott sok minden, ami mostanában sokakban felvetődik, amin a macska egy pillanatig se gondolkodott, hanem csak tette a dolgát. Jó is lenne, ha az ember csak tenné a dolgát – ilyeneken gondolkodtam ma reggel, amikor egy csepp tejet öntöttem a kávémba.

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy gyönyörű erdő. Ebben a rengetegben a fák törzse olyan vastag volt, hogy öten sem tudták átölelni. A tölgyek és a bükkök jól megfértek egymás mellett, de elvétve egy kényesebb fenyő is megmutatta magát az arra járóknak. A lombos fák levelei selymesen ringatóztak a szélben, a napocska huncutul villantotta meg mosolyát az ágak között. Idilli csend uralkodott az erdőn, a darazsak zúgása volt a legnagyobb zaj, mikor arra vitt utam. Igaz, ami igaz, a szélső bokrokban megbújtak a Húsvét Szigetekről ide emigrált nyuszik és időnként kiszaladtak répát csenni a szántóföldre. Nem zavarta őket senki, az erdei állatok, az őzek, szarvasok, sőt még a vaddisznók sem haragudtak a nyuszikra. Már csak azért sem, mert tudták, mindjárt itt a húsvét és ők hozzák a hímes tojásokat. Hogy ezt a butaságot ki terjesztette el, nem tudni, de mióta világ a világ, ez így van. S a nyulak ugye kénytelenek a törvényeknek és a szokásoknak engedelmeskedni. Azt semmiképp nem akarták, hogy holmi renitens bevándorlóknak nézzék őket, még a végén kiutálják őket a bokorból. Tovább »

 

Muhi Sándor: Angyali üdvözlet (digitális grafika, 75 x 40 cm, 2020)

 

“Én még ahhoz a generációhoz tartozom, amely évtizedekig tanult ábrázolni, rajzolni. Ezért hosszú ideig a minket körülvevő környezetet: fákat, embereket, épületeket, a természetet jelenítettem meg. Egy ideje úgy döntöttem, hogy a természettel, közismert motívumainak felhasználásával fogok ábrázolni. Kéregképeket, avarképeket, ágakból alkotott kompozíciókat, közvetlenül a pillepalackos képek után, úgy 6-7 éve kezdtem készíteni. A kéreg folyamatosan megújuló, egyfajta időtlen szépségű, tartósságú, gazdag rajzolatú felület, a bőrhöz hasonlóan van benne valami mulandóan emberi, sérülékeny, de megújulni is kész vonás: tovább gondolásra késztet, közvetíti azt a nyugtalanító, gyötrelmesen szép hangulatot, amely minden valódi műalkotás sajátja.” (Muhi Sándor)

Tovább »