Cselényi Béla: mások felé

elhagyja-e a vers
nehézkedésemet
vagy lelassul
felém hull
s belém csapódik Tovább »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Bartóki szép

Aznap este ketten vagyunk kitéve az utcára, bár ketten lenni bakternek nem szokás a völgyben, fölöttébb indokolatlan nagyvonalúság két szál férfit kihelyezni sötét, sejtelmes éjszakába, amikor talpig-csontig férfiúból vagyis neszező sejtelmekkel, huhogó baglyokkal, szellemórásokkal, rejtőzködő zsivánnyal szembenézni kész példányokból alig marad otthon, mert németbe, mert spanyolba, meg istennyilába, nem tudom, hova, alig marad belőlünk, Tovább »

Ábrahám Jakab: Unikornis

Hargitai Szalon, 2019 * fametszet-papír, 28,5×18,5 cm

Mind túl vagyunk a határon (2)

Irodalmi antológia
BALTI KÖLTÉSZETI FESZTIVÁL, Budapest, 2019. szeptember 18–19.

Inga Gaile (a Lett PEN központ elnöke)

Nagymamának

A nagymamám olyan büszke kursföldi nő,
hogy nem is ül le az öregasszonyokkal a padra,
és rejtegeti a nyugdíja harmadán vett „Intim
Életet” –
ilyen büszke ő,
és fáj a szeme, a hasa, a keze, Tovább »

Lengyel József: Énekek

Ma már biztos ott is elektromos daruk forognak a kikötőben és hatalmas emelőszerszámok. De akkor, mikor én ott voltam, csak izmok voltak és énekek.
Télen – éjjel (mert télen csak éj van), nyáron – nappal (mert nyáron nem száll le a nap), télen-nyáron, éjjel-nappal, esőben, hóban, hófergetegben, Tovább »

Lőrincz György: A kutyákról

A kutyákról, a ku­tya–em­ber barátságról, a hűségről sok történe­tet hall­hat­tunk, ol­vas­hat­tunk. Köztu­dott, a kutyák megérzik a gazdáik halálát és ezt ki is mu­tatják, ki is fe­je­zik. Vonyíta­nak, szűkölnek, sírnak, de min­denképpen jel­zik a környe­zetükkel, hogy va­la­mi történt. Va­la­mi kivéte­les. Tovább »

Ábrahám Imola: Kör-ma karma

Hargitai Szalon, 2019 * litográfia-papír, 42×60 cm

Gyalogúton Zanglába (23)

32. nap – október 2.

Isztambul előkelő helyen állt a bakancslistámon, az elmúlt napokban az volt a számomra, mint a hetek óta a sivatagban baktató tevének a vízben bővelkedő oázis. Bár a szultánok egykori székvárosáról az ember leginkább a bazárra, mecsetekre és keleties pompájú palotákra asszociál, nekem először egy felhőkarcoló-erdőt mutatott meg magából. Isztambul a tömény, sokrétegű történelmi múlt és a modernitás varázslatos keveréke. Tovább »

Nászta Katalin: sérült verse

ha már nincsen lábam
add a lábad legyen lábam
ha már nincs szemem
add a szemed, lássak veled Tovább »

Burján Gál Enikő: A baj

40×40 cm, olajfestmény, farostlemez

Mini metropoliszok

Mint jónéhány, a nyelvünkben gyakran használt idegen szó, a metropolisz is görög eredetű, voltaképpen a meter és a polis, az anya és a város összetételéből származik, az anyaváros kifejezés értelmét azonban már régóta túlnőtte. Egy ideig csupán a több milliós óriás városokat tekintették bárhol a világon metropoliszoknak, manapság azonban hasonló elnevezéssel illetnek minden olyan várost, amely egy-egy térség gazdasági-társadalmi-kulturális központja lehet. Tovább »

Mind túl vagyunk a határon

Irodalmi antológia
BALTI KÖLTÉSZETI FESZTIVÁL, Budapest, 2019. szeptember 18–19.

A napokban hírt adtunk a Budapesten megtartott Balti Költészeti Fesztiválról, amelynek meghívottjai közt, Cselényi Béla és Ladik Katalin személyében, költőbarátaink is szerepeltek. Béla jóvoltából eljutott hozzánk a rendezvény alkalmával kiadott remek, több nyelvű antológia (Mind túl vagyunk a határon), amelyből a továbbiakban, több napon át, tallózni szándékozunk, olvasóink épülésére. (Káfé főnix) Tovább »

Burján Gál Enikő: Őrangyal

Burján Gál Enikő: Őrangyal

Cselényi Béla: szkizofrén ima

uram irgalmazz a normálisaknak
mert tárgyalásra járnak
s órájukban folyékony arany
múlatja igen mutatja az idő zuhanását Tovább »

Karinthy Frigyes: Minden másképp van

Hetven éves koromban megkért egy fiatal ember, hogy mondanék egy nagy és bölcs aforizmát: mondanék egy egyetemes nyilatkozatot, melyben világnézetemet egybefoglalom.
Ennek a fiatal embernek azt feleltem: Minden másképp van. Amivel nem a szkeptikusok és kételkedők közé sorozom magam, mert a szkeptikusok csak azt mondják: nem bizonyos, hogy minden ugy van, ahogy hisszük, – én pedig határozottan és meggyőződéssel mondom, bizonyos, hogy semmi sincsen ugy. Ez az egyetlen tétel, amibe fanatikusan hinni szabad és amitől eltántorodni bolondság: minden másképp van. Tovább »

Bölöni Domokos böngészője

Sebestyén cikke

Egy kolozsvári napilap kérte Sebestyén Gézát, hogy mint volt kolozsvári színész, írjon a lap karácsonyi számába cikket. Ugyanez a lap felkérte Toll mestert, a Színházi Hét dolgozótársát, hogy a karácsonyi szám részére intervjuolja meg sorban a Kolozsvárról Budapestre felkerült fiatal színészeket és színésznőket. Így találkoztak Toll és Sebestyén a Magyarszínház társalgójában. Tovább »

Burján Gál Enikő: Őserdőfal

Burján Gál Enikõ Õserdõfal

Kiss Székely Zoltán: Viszonylagosság

Elmondtam neki hogy miért szeretem
miért kell nekem
mi az ami benne jó nekem Tovább »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Helyszín forgatáshoz

Tudom, a völgyben sokan képzelődnek, miután híre kel, hogy a völgyben filmet forgatnak, csak az a baj, nincs értesülésünk, miről forgatnak, tulajdonképpen miről szól a történet, hogy kardozós-e vagy modern, de hát ilyenkor az ilyesmi másodlagos kérdés, először is a primér élmény vezet, hogy testközelben lássunk rendezőt, színészt, színésznőt főleg, egyszóval a stábot, és nem mellékesen a dolgok technikai részét, kamerát és hangosbeszélőt, Tovább »

Klasszikusok kézfogása: Ady és Dsida

Ady Endre: A fekete zongora

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora. Tovább »

Gyalogúton Zanglába (22.)

31. nap – október 1.

Tegnap volt pont egy hónapja, hogy elindultam.

A Márvány-tenger partján. Fotó Pengő Zoltán

Elhagytam Szilivri városát, innen már karnyújtásnyira vannak Isztambul elővárosai. Tegnap 34 kilométert tettem meg, s az erőfeszítésnek, ami egyébként nem is volt túl nagy, megvolt a jutalma, mivel este a Márvány tengerben fürödtem, az éjszakát pedig a partján töltöttem. A díszlet igazán romantikus volt és stílszerű, a távolból már látszottak a megalopolisz fényei, a víztükörre pedig ez esetben akár török félholdnak is nevezhető holdsarló fénye esett. Tovább »

Lászlóffy Csaba: A torokhangját hallgató férfi panasza*

BÁLINT TIBOR emlékének

Zord csendben jön a rém s kutat;
aktacsomónyi írott terhek és
agy polcán vagy poros fiókok mélyén
szétszórt, kihűlni-kész
terhes családtudat. Tovább »

Cselényi Béla: álom egy nehéz nap után

zord álmomban a napban rőt rovarok tömegében
ültem egészen bávatagon hát jött az ebéd
s déli időre felkerekedvén nagyszerü fagylalt
hozta az enyhe kis lehülést de volt ami volt

Budapest, 2019. IX. 22.

Azopan.ro: A Partizántemetés műtermében

Szőnyi B. István, 1958, Bukarest

Farkas József György: Guttmann Béla – Lisszabon

A portugál Benfica stadionjánál 2014. február végén felavatták a lisszaboni labdarúgóklub egykori magyar sikeredzőjének, Guttmann Bélának (1900–1981) a szobrát. A 220 centiméter magas bronzalak – Szatmári Juhos László alkotása – a legendás trénert (egykor készült fotója alapján) a két megnyert BEK-serleggel a kezében ábrázolja a sportpálya 18. kapujánál, a 2004 januárjában elhunyt Fehér Miklós mellszobra közelében. Tovább »

 
Verified by MonsterInsights