Lajos 64 éves tanár. Annak idején ösztöndíjas diák volt Kolozsváron. Esténként kisdiákokat korrepetált matekból, hogy kevés pluszhoz jusson. Viszonylag fiatalon nősült. Negyedéves korában már jött a gyerek, még többet kellett korrepetálnia. Aztán kihelyezték egy kisvárosba. Azóta megszakítás nélkül tanít abban a legelső iskolában. Jövőre nyugdíjazzák. Ha addig nem üt be valami csoda a tanügyi törvénykezésbe, kb.1600 lej lesz a havi nyugdíja, 42 évnyi munka után. Tovább »
Hajdú Mónika: Évszak
Tegnap még kacérkodott a nyár vége, de mára végérvényesen a színekbe szólt az ősz.
A szürke napot csak a falevelek színesítették s néhány fantáziabuborék, a bordó ernyőn cseppekben.
Az október elsírta magát és pergette filmjét a vásznon 3 dimenzióban, dióhéjban legendát. Tovább »
Mérlegen
A nap aranya
ujjaim közt átfolyik.
Súlytalan a lét. Tovább »
Tiktak, tiktak, tiktak. Milyen hangosan ketyeg ez a vekker. Igaz is, hány óra lehet ilyenkor? Felgyújtotta az éjjeli lámpát, és megnézte: fél kettő. Rettenetes, és még mindig nem alszik. Láza van? – tapogatta meg a homlokát. Nem kifejezetten forró, de akkor sem megy be holnap dolgozni. Holnap felszökhet, ami már, ugye, nem nátha, azt már influenzának nevezik. Ma nátha, holnap influenza, holnapután tüdőgyulladás, s mire észbe kap, már le is mondtak róla az orvosok. Tovább »
Balogh Tamás mint Barakiás
Balogh Tamásnak
Sírkövesek leszünk utóbb,
emlékköveket rakók
szavakat sírva folyton
kövekre faragók. Tovább »
34. nap – október 4.
Reggel felkerekedtem Isztambulból, jelenleg Izmit tájékán járok.
Nehéz szívvel indultam el, váltam el Ahmettől és a családjától. A Facebookon talált rám, ismeretlenül fogadott be az otthonába, jól tartott két és fél napon át, megmutatta a várost, török telefonkártyával látott el és két darab pólóval. Az édesapja 80 éves, annyi érdeklődés szorult bele, amennyi ilyen korú embernél ritkaságszámba megy. Kíváncsi volt az új cipőmre, a kedvéért a vendégszoba közepén sátorállítási bemutatót tartottam. Tovább »
Csütörtökön, október 3-án, egyedi élményben volt része a brassói irodalomkedvelő közönségnek. Az Apáczai Csere János Kulturális Egyesület szervezésében, vendégelőadást tartott a sepsiszentgyörgyi Parnasszus Irodalmi Kör néhány tagja, megemlékezve az 50 éve elhunyt juhász-költőre, Sinka Istvánra. Tovább »
Egyik napon valami nyim-nyám ügyön úgy felpörögtem, hogy üvölteni lettem volna képes. Éreztem, ha most rögtön le nem lépek, valami a lakásban csúnyán megfizet érte. Így aztán nagy sebbel-lobban kiültem a kapu előtti padra csillapodni. Nyolcvanesztendős szomszédasszonyom, Máriskó, egy darabig kendője csücskét rágcsálva odaátról mustrálgatott, de mivel kíváncsiságát nem tudta tűrtőztetni, egyszer csak látom, hogy araszol át az úton. Tovább »
De hogyan mondjam el neked csak simogatni tudnálak úgy
gyilkos esőben
a fákon még klorofillszagú
levelek
s bennem a döbbenet Tovább »
Angol humanitás
Viextemps, a híres hegedűművész Themse partján sétált, midőn a folyóba ember ugrott.
A parton nagy lárma támadt.
— Befúl! — kiáltották.
— Nem fúl be! — kiáltották mások.
— Kettőt egy ellen, hogy befúl.
— Három font egy ellen, hogy nem fúl be. Tovább »
Sajnos szemünk előtt pusztul a hagyományos életmód, viszont teljesen megértem, hogy a Zengő-hegy fix pontját aVermessy-patak fölé költöztetik – a völgy fix pontja alatt a hely sajátos távközlési lehetőségét kell értenünk -, a közfigyelem ugyanis oda összpontosít, amikor indokolt esetben megszólal a tehénszarv, mert hiába adottak a fettételek, nehezen tudom elképzelni Laci hirdetőnket, hogy komputer mellé ül, Facebookon adja le a híreket; teszem azt, mit döntött a tanács, vagy hogy holnap tyúkoltás, úgyhogy azért vagyok megértő a fix pont etköltöztetését illetően, mert mégsem lehet az, hogy alig valamivel a panzió fölött tehénszarvba fújva molesztáljunk pihenni vágyó vendégeket, Tovább »
Mikor az élet
fájdalmat szül,
és gyűl a könny
a szemgödörben, Tovább »
Párhuzamosságok
Tolják a gyermeket.
Érdekli őket egy csomó minden,
ami engem hidegen hagy.
Hidegen hagyja őket egy csomó minden
ami engem érdekel.
Ilyen vízválasztó a bőgő masina. Tovább »
Hadnagy József: A víz
Kereső formátlanság,
folyton változó forma,
fölvesz tenger sok alakot,
de nem marad a foglya. Tovább »
Mi is az ember?
Véges tengelyen élő
végtelen-vágyó.
Ha az ember saját igazát védi, saját portékáját dicséri, nincs abban semmi meglepő, semmi váratlan, épp ezért nem is annyira hitelt érdemlő. Erről gyermekkorom egyik vicce jut eszembe, talán a Tolnai Világlapja, talán a Színházi Élet valamelyik régi számában olvastam. Szóval egy perzsa szőnyegárus – helyesebben persze perzsaszőnyeg-árus – házról házra jár az eladnivalójával, és természetesen minden szépet és jót elmond róla. Tovább »
Séta
a hajnali park minket rejt
értünk vannak füvek fák bokrok
szorosan belém karolsz mégis
félünk hogy meglátnak Tovább »
Az idén Elek apó születésének 160. évfordulójára emlékeztek mindenütt, ahová elér az ő emlékezete. És ez a terület nem csekély. Meg aztán az emlékek is sokrétűek… Mert igaz ugyan, hogy Benedek Elek volt irodalmunkban a nagy magyar mesemondó (bár a mesélésben bizonyos Jókai Mór is jeleskedett), de legalább annyira fontos az a nagyapai viszony, ami a kisbaconi „nagyapót” tehetséges kis tanítványaihoz, a Cimbora c. gyermeklap révén felfedezettjeihez, ún. unokáihoz fűzte. Tovább »
A beszélt és az írott sportnyelv ápolása, csinosítása mindenkinek kötelessége, aki anyanyelvének sorsát a szívén viseli. A nyelvi kölcsönhatások erőterében fejlődő magyar sportnyelv szókincse részben a köznyelvből vett, részben pedig a nyelv szellemének és észjárásának megfelelően alkotott szavakból tevődik össze, de sok benne a más nyelvektől kölcsönzött, rendszerint a sportág átvételével együtt meghonosodott szó is. Tovább »
reményem
reményem
nem repül
zuhan
hullócsillag Tovább »
Pusztai Péter rajza