Ma láttam őt az őszi alkonyatban.
Mint sápadt nő, kit mélabú apaszt el,
mint szomorú, halk színhatásu pasztell,
körülöttünk az őszi kert olyan volt.
Ott volt a szőke nyár halottas ágya
és búgott, sírt az ősznek tíbiája.
A gesztenyésben száraz lomb csatangolt. Tovább »
Ilia Mihály születésnapjára
A Tanár úr mindent tud, ez csak természetes. Nemcsak azt, amit mindenki, hanem azt is, amit csak ő. Ez azonban nem nagy dolog. Egy tanárnak tudnia kell, mit csináljon. Tovább tudatni, mondhatnám. Nem is a tudást – ugyan mi az -, hanem az érdeklődést. Vigyázz, el ne császárosodj – ezt egy másik nagy tanár, Gyímesi Éva idézte Marcus Aureliustól. Miska bátyánk, mint a neve is mutatja, soha el nem császárosodott.
Az érdeklődés – kíváncsiság, figyelem, részvét. Egy császárnak kevés is sok, egy irodalmárnak sok is kevés.
Neki éppen elég van belőle.
Isten éltessen, Miska bátyám!
Forrás: szerző FB–oldala
Forrás: szerző FB-oldala
A tőzegpáfrány
lassú halált hal,
zokog a rőzseláng.
A hegy árnyékában
fekete selyemnyakkendőt
visel a farkasfalka. Tovább »
BURKOLT REKLÁM
Mielőtt még az értelmező szótárért nyúlna valaki, szögezzük le, hogy teljességgel fölösleges a gesztus (és ez az indítás is olybá tűnik), hiszen akinek könyvtárában értelmező szótár is található, az aligha szorul e fogalom tisztázására, akinek meg nincs, annak jobb, ha rögvest s azonmódúlag példát mondok, könnyebben megérti a címet. Tehát, itt van mindjárt a skót özvegy esete. Azaz egy Sírfelirat: „Itt nyugszik X.Y., akinek bánatos özvegye továbbra is bérbe adja a teniszpályát naponta 7 – 19 óra között.”
Ez a burkolt reklám skótoknál. És mi a helyzet Tótéknál? (A név Örkényi, nehogy valaki magára vegye.) Háát, elképzelhető egy ilyenféle apróhirdetés is. „Bánatosan emlékezem szeretett férjem, X.Y. halálának n-edik évfordulójára. Bánatos özvegye, aki a Lambada-csárdát azóta is változatlan hűséggel vezeti, éjféli háromig…”
Burkolt reklám az is, ha a riporter csak úgy „betér“, vagy „betéved“ egy tiszta-bizonyisten-most-nyílt boltba, bizományiba (ez ugye, magyarul konszignáció), általában olyan helyre, ahol venni, vásárolni lehet (az már egészen ritka, hogy valami „termelő“ vállalkozásba botlana), és… tetszik tudni, egy kicsit „szóba áll“ a vadonatúj boss-szal, osztán a bájcsevelyből lészen egy icuri-picuri ötvensoros cikkenyű, mely egészen másról szól (terelőleg), de a lényege az, hogy „Itt és itt megnyílt ez az pompás kis IZÉ, ahol bő választékban kapható a rengeteg szuper hogymondják. Én már vásároltam (Naa, potya volt!), hát vegyen ön is a nagyszerű hiper micsodából!”
Ami engem illet, én így burkolom a reklámomat: „A Vörös Grivica utca 1. szám alatt, a Dr. C. Monica új rendelője mellett, a kilenc órai rendeléskor, a patyolattiszta kukában egy egészen friss kenyeret láttam.”
Namármost. Hol itt a burok? Megmondom. Negatív buroknak hívja a szakirodalom.
Vagyis hogy a kenyéren nincsen penész.
Guberálók, ez kedvesen jó hír, elismerem.
De nem nektek szól!
1992. 2022.
2022. szeptember 29-én 18 órakor, a Szakszervezetek csíkszeredai Művelődési Házának Márványtermében, baráti beszélgetés formájában, Székedi Ferenc (jobboldalt) közreműködésével megnyitottuk a Bukaresti H.D.U. Kulturális Központ Egyesület tagjainak és meghívottjainak közös képzőművészeti kiállítását. (Szerző FB-oldala)
BOLDOG IDŐK!
Letűnt korunk (az átkos) egyre több nosztalgiát gerjeszt –, már-már boldogan gondolok vissza az érának ama napjaira, mikor sem villanykörtét, sem vécépapírt nem lehetett kapni. Most két napig azért voltam boldog, mert nem kellett buszszal járnom (március 24., 25.). Gyalog egészen más a világ. Igaza volt a nagy írónak, csak gyalog lehet igazán megismerni a világot… Lépdelsz hát, barátom, s lépten-nyomon a csábítás: gyere be! Újabbnál újabb kis boltok, vendéglátóhelyek, némelyikük egészen guszta, külsőre is vonzó. De az ember tovább battyog (vánszorog, vonszolja magát, elvégre nincs szokva a sétához, „abonamentje” van…), jaj, dehogy mer költekezni, Isten őrizz!… Aztán … aztán valahogy annyi a vendéglő, hogy egye fene, egy sör nem a világ, mégiscsak betér egy (olcsóbbnak gondolt) privatizált állami csehóba. A sör korsója (a világosé, mert barnasört itt akkor láttak, amikor a főtéren barnamedvét) csekély negyven lajcsi. Ez a legolcsóbb, per pillanat. És eszébe jut a boldogtalannak, mert egy ismerős véletlenül előcibál valahonnan egy régi-régi vendéglői számlát, s rögvest beleinfarktul a szüvem a nosztalgiába… Mert azon a régi-régi számlán hat deci bitter 54 lej volt, 1 liter borvíz 4,50, két flekken 51 lej 20 báni, 2 saláta (cukros) 10,00 lej, az elfogyasztott kenyér pedig négy lej. Ez 123 lej és hetven bani, amire még rátette a pincér a 17 százalékos rezsit, azaz 12 lejt. Totálban: 136 lej és 10 bani. Ott a cetlin a dátum is, 1990. október 23. Szóval még időszámításunk (piacgarázdálkodási időszámításunk) után aliggal. Hogy melyik vendéglőben, az most már nem érdekes. Magról kelt demokráciánkkal életünk is devalválódott, s ez maradt csupán: egy-egy réges-régi számla mint őslelet. Ha valakinek majd az a bomba ötlete támad, hogy életre hívja a számlamúzeumot, hát volna mivel beszállnunk, nemde, feleim?.. .
Népújság, 1992. április 4.
Agatha Christie nemcsak népszerű szerző volt a maga idejében – s népszerűsége ma is töretlen –, hanem rendkívül termékenynek is bizonyult, eleinte évente több könyve is megjelent, később ez egy regényre meg egy novelláskötetre korlátozódott, végül, a múlt század negyvenes éveitől megállapodott az évi egy megjelenésnél. Kiadója karácsonyra időzítette az újabb opus piacra dobását, lévén, hogy az ünnep alkalmával megugrott a könyveladás, s a könyvújdonságot az A Christie for Christmas – azaz Christie-t karácsonyra – szlogennel kínálta – kezdi recenzióját Sarány István, a Hargita Népe Műhely c. pénteki mellékletében, amelyben a csíki székly költő, Ferencz Imre évről évre megjelenő köteteit említi.
„Pár esztendeje ő is évente megjelentet egy-rgy újabb könyvet, szépen gyarapodik az általa jegyzett kiadványok sora polcomon. S bár nem kimondottan karácsonyra dobja piacra a kiadó – a csíkszeredai Pro Print – az ő köteteit, érintőlegesen mégis kapcsolódik a karácsonyi ajándékvásárlási időszakhoz, ugyanis az erdélyi kiadók legújabb köteteik piacra dobását többnyire a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárra időzítik, úgyhogy akár így is lehetne kínálni az újdonságot: „Ferencz Imrét karácsonyra”. Tovább »
Sose hittem volna,
Hogy ilyen támadékony legyen az ősz,
Ilyen kacér:
Egyenként vetkőzteti a fákat a kertben a szél.
Vajon eléggé eldugott helyen
Vagyunk-e itt, a Mál-dombon?
Átölelem az ifjú, kecses meggyfát,
Hogy segítsek neki vetkőzni:
A blúzát kigombolom.
Cseke Péter fotója: Olvasatlan üzenet
Forrás: szerző /Lőrincz József/ FB-oldala
Forrás: Máthé Éva FB-oldala
Úgy csinált, mint Kismalac, amikor még nem tudta nyelvileg kifejezni magát: két tenyerét kifordította. Úgy mutatta, hogy valami volt, de már nincs. Eltűnt.
Okosabb volt, mint ők, a szülei, akik a kutyára kenték a dolgot: „Elvitte a kutya”. Ha elvitte, hát mással kellett Kismalacnak játszania. Valami kevésbé veszélyessel.
De most áll Vadmalac, bombázó húzott el a fejük felett. Füst gomolyog. Ég a raktár, az egész fertály, leszakított emberi testrészek repülnek.
„Hogy egy ember, egy csoport. Volt, nincs…
/Forrás: zEtna
SOSE ADJ KÖLCSÖN
A Nemzeti két kedves tagja, Faludi Tóni és Rózsahegyi Kálmán régi ugratói egymásnak, folyton új és új ugratási ötleteken törik a fejüket. Legutóbb Faludi azt találta ki, hogy borzasztó tragikus arccal így szólt Rózsahegyihez:
— Kálmánkám, rémesen meg vagyok szorulva, adj kölcsön húsz forintot. Rózsahegyi már már a zsebébe nyúlt. A (színi)iskola jól fizet, csupa előkelő, pénzvilágbeli és mágnás tanítványa van, és nagyúri estélyek rendezésére kérték fel. Szóval volt pénze, és már nyúlt a zsebébe, de ekkor hirtelen észrevette Faludi arcán egy mosolyfutó villanását. „Ez csak heccből kér” — gondolta magában. De azért mégis adott. Ekkor Faludi diadalmas arccal szólt:
— Most adok egy jó tanácsot. Sohase adj kölcsön, mert a legjobb esetben is csak a pénzedet adják vissza.
Színházi Élet, 1911/29
Forrás: Szilágyi Nóra FB-oldala
Pénteken, szeptember 30-án örömmel veszek részt műfordítóként két, várhatóan igen érdekes beszélgetésen, az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.
Köszönöm a meghívást a budapesti Román Kulturális Intézetnek!
15:00–16:00: Könyvbemutató
Gheorghe Crăciun, Ioan Groșan, Mircea Nedelciu: Román triptichon (Lector Kiadó, 2021).
Résztvevők: Lövétei Lázár László (a kötet fordítója) és Gálfalvi Ágnes kiadó
Moderátor: Szonda Szabolcs
18:00–19:00: Kerekasztal-beszélgetés
A román irodalom magyar nyelvű fordításának és publikálásának lehetőségei és nehézségei
Résztvevők: Koszta Gabriella, Szonda Szabolcs, Ciprian Măceșaru és Ion Mureșan
Moderátor: Demény Péter.
Aki ott lesz vagy épp arra jár, és kíváncsi ránk,, szeretettel várjuk!
Forrás: Szonda Szabolcs FB-oldala
magnóba mondta apám
a leckét
hivatalos nyelven
tudta hogy szeretjük
nyomogatni a gombokat Tovább »
Összeomlett a tojáspiac. jd
Forrás: szerző FB-oldala
…Vadmalac egy szuvenír-csészéből itta: olyan helyen turistáskodtak Malackával, ahol fekete meg fehér juhok népesítették be a domboldalt. ”Ilyenek vagyunk mi is: fehérek vagy feketék” – gondolta Vadmalac, illetve közölte Malackával is a tényt, hogy a világ fehér meg fekete. Miután Malacka figyelmesen végighallgatta az okfejtést, közbevetette, hogy látott ő már barna szőrűeket is. Megzavarta Vadmalac gondolatait a közbevetett megjegyzés, gesztikulált a mancsával egy ideig hangtalan, majd a szeméhez emelte a jobbját, mint aki távolságot mér, végül így zárta le a beszélgetést: ”Távolról a barna is feketének látszik.”
/Megjelent a Lenolaj-hu-ban
Ladik Katalinnal Rajsli Emese beszélget. Budapesten, szeptember 30., 12.00 órakor, Millenáris, Nemzeti Táncszínház, Kamara terem: Forum Könyvkiadó Intézet bemutatkozása. (Forrás: Ladik Katalin FB-oldala)
Galagonya, kökény, cseresznyeszilva több színben, (korkodusnak nevezik Erdélyben), tölgyfa makk – így néz ki egy őszi bogyós mozaik Jobbágytelkén, a csipkebogyót, a gyalogbodzát és a somot nem is számítva. De a faluban és az egész Nyárádmentén túl sok a kerti gyümölcs ahhoz, hogy szerény vadrokonaik is előtérbe kerüljenek. A csíki szemnek azonban kínálják a látványt. (Forrás: szerző FB-oldala)
Ha azt mondom: segítsetek,
a válasz: elment az eszed,
ha azt mondom: itt hagytatok,
egy csomó morált kaphatok, Tovább »
(Cervantes nyomán szabadon)
(22.) HÁROM HAJÍTÓGÉP. ÉLJEN A HÁBORÚ!
Don Quijotét kővel lőtték fejbe, neki parittyával nem sikerült bevenni azt, amit Katalóniának tartott, de a követ nem hagyta. Úgyhogy kényszerű szobafogságában kieszelte, valószínűleg a könyveit bújva határozta el, hogy katapulttal veszi be a várost.
Eladta ezért utolsó földecskéjét is, s annak az árából vásárolt három hajítószerkezetet. Azért hármat, hogy a települést, amit ő várként emlegetett, három oldalról támadják. Három oldalról, hogy a negyediken hagyják el a katalánok a várost, meneküljenek más szóval.
Hajító akkor már volt, de ki kezelje? Lovagom újra a szomszédsághoz fordult, hármat maga elé is idézett, elmondta a tervét, majd eléadta, hogy aki vele megy, az mind kap egy-egy részt a meghódított, azaz Spanyolországhoz visszahódított területekből. Az egyiknek Cordobát ígérte meg, a másiknak Sevillát, a harmadiknak Bordót akarta, de rájött, hogy az Franciaország. Na jó, akkor azt később, egyelőre legyen Granada.
A három szomszéd összenézett, csillogott a szemük, nem mondtak nemet. Panza nehezményezte, hogy belőle csak gróf lesz, de aztán azzal nyugtatta meg magát, hogy neki csak szamara van, a másik háromnak pedig lova.
Lova és szekere, egy álló hétig gyűjtöttük azokba a köveket, azaz a lövedéket, mert kellett a hajítógépekhez, ugye.
A nagy, nehéz szekerek a falu határában három felé oszlottak, s a két szélső begázolt a zabföldekbe, öröm volt nézni, hogy tapossák le, s azáltal valósággal cséplik a még érésben lévő zabszemeket.
Azokat szeretem a legjobban. Még nem száradt meg, puha, nedves, vénülő ínyemnek a legkedvesebb. Mi a lovaggal hátul maradtunk, ő onnan, a Panza segítségével irányított, úgyhogy nyugodtan zabálhattam, többször el is nyerítettem magam, hogy:
– Éljen a háború!
(Folytatjuk * Következik: (23.) LÖVIK PUERTÁT)
Csak intézkednek hanyagul,
pattintanak két ujjukkal a csatlósoknak,
mozdítanák már közelebb,
sarok alá, sőt inkább kézügybe
hogyha lehet,
ezt vagy azt a (föld)nyelvet. Tovább »
fűrészpor- és gépolajszag
ősz és karácsony között
kacsák kivágása
furnérlemezből
kacsák lefestése
tömény sárgával
áldott műhelyóra
ahonnan meglógni
bocsánatos vétek
ahonnan kiszaladva
látszik a lehelet
Budapest, 2022. IX. 27.
Pusztai Péter rajza
