V. Szász István (1944–2008)
KÉPESLAP

Én végre szabad csavargó
világvárosok kirakatait bámulom
Szikrázóan tiszta kirakatüveg
tükrén
szomorú öregember néz vissza rám
dacosan elfordítja fejét majd
eltűnik Tovább »

‘kilencvenegyben
mikor kakaót ittam
szép zúzmarában

Budapest, 2022. X. 1.

Október 2-án a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Központban megnyílt a helyi ikebana-alkotók tárlata. Kóstolónak szántuk, néhány kép erejéig.

Tovább »

ROMÁNOKAT VERTEK. Ezzel a hangzatos címmel közöl egy rövid hírt a megyei magyar napilap a kinai asztalitenisz csapat-világbajnokságról, tudatva, hogy a magyar válogatott 3-2-re legyőzte az esélyesebbeknek tartott románokat. Csengtuban ott vannak a magyarországi és romániai férfi- és női válogatottak is. Melyik csapatról szól a hír? De mindkét romániai válogatottban ott játszik két tősgyökeres erdélyi magyar, a marosvásárhelyi Szőcs Bernadette Cynthia és testvére Szőcs Hunor János. Akkor ők lennének a románok, akiket megvertek? Mi lenne, ha nem robotként vennénk át MTI vagy más magyarországi média híreket?

Forrás: szerző FB-oldala

Hívom a költőket, akiket szeretek,
az olvasókat, kiket nem ismerek.
Tán, akik ismernek, azok is eljönnek.
Az elmaradókat is áldja meg az Isten.

Forrás: Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság FB-oldala:

VÍRUSÖLŐ
Vasárnapi idill, gondolhatnánk a címe alapján JÓNA DÁVID verséről, de amint olvasni kezdjük, nyomban feltárul előttünk korántsem idilli, értékeit vesztett, tehetetlenül vergődő világunk.

VASÁRNAP DÉLUTÁN

Társasozni jöttek össze,
de közben az egyik fiú félszemmel a forma1-et nézte,
egy másik ügyeit intézte,
a telefonját lapozta,
jött-e e-mail, messenger üzenet, vagy komment a posztra?
A lányok kuponokat néztek, vadásztak százalékokra,
hivatkozva trendre, divatra, meg a feleség-jogra.
Na és persze volt az örök téma, ami mindenre kihat,
mi a legújabb műköröm-divat. Tovább »

Az ősz lekváros csókja
Narancssárga árnyalatú
rúzsfoltokat hagy maga után.
Hideg szelet érzek magamon.
Hiányzol.

NINCS ÚJ A NAP ALATT

Az intrikus
Az intrika külön mesterség. Művelője, az intrikus, szimpatikus színfoltja lehetne a mindennapoknak, ha nem hasonlítana a sakálra. Vagy a hiénára? Természetben. Pedig lehetne egzotikus pletykamadár az emberi vadon tarka világában.
Az intrikus alapvető jellemvonása, hogy teljességgel hiányzik belőle a másokhoz való jóindulat és a bizalommal közeledés tulajdonsága. Persze, ezzel a felismeréssel nincsen amit kezdeni, hiszen lehetetlen meggyőzni az intrika erkölcstelenségéről. Komolyan hiszi, hogy amit tesz, hasznos, szükséges buzgólkodás. Hogy közben másokat bemárt, gyanúba kever a saját szája íze szerint komponált vélekedéseivel? — mit sem törődik vele! Meg se fordul a fejében, hogy míg ő, buzgó intrikálása mellett is, csak kibice a világ folyásának, mások esetleg megpróbálják felelősen ellátni ideig-óráig tartó megbízatásukat. A túltengő rosszhiszeműség lehetetlenné teszi számára, hogy eljusson eddig a felismerésig. Mert legnagyobb betegsége, hogy saját rosszhiszeműségét, ismert vagy ismeretlen eredetű kóros gyanakvását egész környezetére kivetíti. Könnyedén és könnyelműen osztogatja a jelzőket és jellemvonásokat: ki a bátor, ki a gyáva; ki megbízható, de főleg ki a megbízhatatlan; ki miért tesz vagy éppen nem tesz valamit; kit milyen kizárólagosan sanda szándék vezérel ebben vagy abban… Tovább »

nyugodjak meg mindörökre
amíg fény pereg a földre
amíg lehet amíg tudom
hogy magamhoz el-eljutok Tovább »

Nem próbálom marasztalni azt,
ki már asztalbontás előtt
égető teednőire hivatkozva
felpattan s faképnél hagy –
nem hívom fel ismerősömet, Tovább »

Kedvenc fotelében terpeszkedett, az ablakon keresztül a kis juhart bámulta, az a könnyű légmozgástól épp himbálózott.
Nem forgott a fotelben, Vadmalac, még a fejét sem fordította.
”Ha teljesen mozdulatlan maradok – mondta magának –, az Idő nem vesz észre. Elsuhan mellettem, ergo nem öregszem.”
Ehhez is tartotta magát, még csak nem is pislogott.
”De ha kicsordul a könnyem?”
Na, ez az. Érzelmei is vannak egy vadmalacnak…
/Gergely Tamás: ERGO; megjelent a Lenolaj.hu-n

Emberek és gesztenyék. (1.) Megmondom őszintén: még soha nem tartogattam a tenyeremben szelidgesztenyét burokban. Gyermekeim, unokáim csupán vadgesztenyét gyűjtögettek minden ősszel. De most a homoródkarácsonyfalvi szelidgesztenye fesztiválon megtapasztaltam, hogy az erőteljes szurkálások a szelidség velejárói. Vajon csak a gesztenyéknél?
Tovább »

Hazája álom és titok,
szem-nem-legelte pázsitok.

Egyszer csak itt van s mint kis ér,
csilingel és kisér, kisér. Tovább »

(Cervantes nyomán szabadon)

(24.)TŰZIJÁTÉK

Amikor a kövek elfogytak, megparancsolta a lovag a tűzijátékot. Olajba mártott égő gyutacsok repültek az égen, különös volt, szép volt, este főképpen. Kivilágították az eget, mint az üstökösök csóvája.
Féltem is egy kicsit, nehogy valamelyik tévedésből visszatérjen, és becsapódjék közénk. Mi ugyan a városon kívül álltunk, de hát honnan tudjam…?
Szóval valami megmozdult bennem, a látványtól mintha a vérem is megpezsdült volna. Még enni is elfelejtettem.
Figyelmeztetett azért Panza, hogy a fél város leégett, abba kellene hagyni, de a lovag hajthatatlannak bizonyult.
– A fél nem elég, mondta, az egészet foglaljuk vissza!
Hangja érces volt, az egész teste megfeszült, éreztem, mert rajtam ült, az izgalomtól még a sarkantyúját is bele-bele nyomta a véknyomba, azt nem szerettem.
– Jöjjenek, kérjenek bocsánatot, és esküdjenek hűséget Izabellának – hajtogatta.
– Addig lőjük őket, amíg a gyutacsból futja.
Panza is meghunyászkodott erre.

(FOLYTATJUK * Következik: (25.) A GYEREKEK)

Idő a humorra– elmondják a Tamási Áron gimnázium diákjai

volna itt még egy
apróság kedves uram
s már itt se vagyok

Budapest, 2022. IX. 30.

Egy prózafordítás[1] (és történészpálya) műhelytitkaiból
Belia György (1923–1982) emlékére

Lásd Forrást: Napút online

BENN VAN A LAPOKBAN

A Mester (Újházi Ede) kifogyhatatlan esetei közül való ez is. Abbáziában történt. A Mester nyugodalmasan üldögélt a Quarnero terraszán rendes asztalánál, mikor köszönés nélkül odaül egy ellenszenvességéről és kellemetlen modoráról közismert budapesti úr, egyébként ügyvéd.
— Itt vagyok, Mester! — mondta az asztal hívatlan vendége.
— Tudom. Benn van a lapokban.
Az ügyvéd édes nyilallást érzett a szíve körül. Hogy az ő abbáziai tartózkodása benn van a lapokban! Mohón kérdezte:
— Melyik lapban olvasta a Mester? Hol?
— Benn van minden lapban. A Vízállás című rovatban olvastam, hogy tegnap óta két centimétert nőtt a tenger. Mindjárt tudtam, hogy maga itt van, és megfürdött…

Színházi Élet, 1911/28

PÁLYAMŰ 39

Demény Péter: Boldogtalanság, gyere haza

Egy amerikai sorozatban láttam. A pszichológus apa lehordja rendőr lányát, mert az le akarja tartóztatni a beteget, aki rátámadt. Azt mondja neki, a zavarodott ember is ember, nem szabad bántani.
Ennek a mondatnak nem lenne helye a mai magyar társadalomban. Az ember fehér, józan, szorgalmas, aki pedig nem tud ellenállni különös késztetéseinek, az tűnjön el a színről.
Unokatestvérem hosszú évek óta egy ideggyógyászaton van, előreláthatóan nem is fog szabadulni onnan. Reggel kap egy nyugtatót, délben is, este is. Így valami szédült szürkeségben tölti az életét. Az egyik rokonunk már negyven éve ott él. Tovább »

A párizsi Eiffelt fotózni manapság felér egy szentségtöréssel – legalábbis a szakma szemében. Úgy tűnik, hogy a turisták százmillióinak ostroma után ma már alig van olyan otthon, ahol valamiképpen ne lenne jelen az Eiffel torony lenyomata.

Legtöbbször, persze, fotó formájában. Tovább »