Albert Levente: A Mohos Fotóklub szabadtéri tárlata

Óriáspannókon rendezte meg ez évi tárlatát Sepsiszentgyörgy főterén, a megyeháza előtt a helybeli Mohos Fotóklub. A kiállítást tegnap délután nyitották meg, és a hónap végéig látogatható (Forrás: Steigerwald Tibor FB-oldala)

Gergely Tamás: REJTEGET

– Mi az? – kérdezte Vadmalac, s a csomagra mutatott a komája hóna alatt.
Illetve hogy csomag vagy mi, nem volt világos számára, ugyanis a két számmal nagyobb szvetter lepelként eltakarta. Olyannak mutatkozott, mint egy labda, vagy mint egy frissen sütött kerek kenyér – egészben.
A koma előbb nem akart nyilatkozni, de végül halkan, hogy a szomszédok ne hallják meg, kinyögte:
– Az Igazság.
Meglepte a válasz Vadmalacot, meg az éppen hazaérkezett Malackát, többet szeretett volna megtudni a dologról, hát kérdezett:
– Veszélyben van, s te rejtegeted?
A koma nem szólt, csak biccentett.
– Szóval… – köszörülte meg Vadmalac a torkát. – Vigyázz rá!

Forrás: szerző FB-oldala

Márkus László: Mackóálom

Locsi-fecsi patak partján,
szendereg a mackókislány.
Álma könnyű, mint egy pille,
mézről álmodik, ebédre. Tovább »

Kákonyi Csilla: A csűr

Forrás: szerző FB-oldala

Bölöni Domokos böngészője

REINHARDT TÉVEDÉSE

Az Ödipusz szereplői között van egy kedves és tehetséges fiú — a nevét hagyjuk titokban, mert még megsértődne —, akit Reinhardt külön megdicsért. Az ifjú természetesen nagyon boldog volt. A törzsasztalnál sorra gratuláltak neki. Csak Horváth Jenő, a Nemzeti Színház népszerű kutyuja nem vette a lelkére, hogy a dicsőségben úszó kolléga ugratás nélkül meneküljön.
Gratulálok — mondta neki —, nagyon meg tudom érteni a Reinhardt elragadtatását.
— Neked is tetszettem?, kérdezte boldogan a színész.
— Nem arról van szó. Hanem Reinhardt valószínűleg postásnak nézett…

Színházi Élet, 1911/28

André Zsuzsa: Szembe a csordával

Ma este szembe szaladtam a hazafelé tartó csordával. Az állatok megriadtak, erre a pásztor rám szól: Ne jeszgesse a tehenyeket az úristenmegfizeti, met nem adnak tejet! ?

Forrás: szerző FB-oldala

Gergely Tamás: Rothadás, murok

– Hogy van az, hogy a pincében tárolt muroknak mindig az egyik vége kezd rothadni?
Komája megvakarta a feje búbját, mielőtt válaszolt volna:
– Hogy legyen fejlődése a dolognak.
Ezt már Vadmalac is el tudta képzelni. Ilyeténképpen nyugtázta az állást:
– Ja.

Forrás: szerző FB-oldala

Bölöni Domokos böngészője

A KÖLCSÖNÖS SZERETET

Néhány hét alig telik bele, és a Vígszínház színpadán megjelenik a Sumarum. Az egyik főszerepet eredetileg Mészáros Gézának szánta a direkció, de aztán mégis úgy lett, hogy a szerencsésen visszatért Kertész Ella fogja játszani a szerepet. Tanay megkérdezte Mészáros Gizától:
— Mondd, Giza, mit szólsz hozzá, hogy a szerepedet az Ella fogja eljátszani?
— Mit szólnék? — felete az elegáns Giza. — Annyira szeretem az Ellát, hogy szívesen átengedem neki még ezt a gyönyörű szerepet is.
Tanay hangtalanul csodálkozott. Sohasem hallott még ilyet színésznőtől. De némi szünet után Mészáros Giza így folytatta az önvallomást:
— Viszont azonban nagyon kedves volna az Ellától, ha ő is éppen így szeretne engem, és nem fogadná el a szerepet.

Színházi Élet, 1911/27

Fülöp Lóránt: Ződ

Forrás: szerző FB-oldala

Ivan Karamazov: Metszet

Minden igazság azok ellen fordul,
akiknek a nevében hirdeted őket,
és legfőképp az ellen, aminek.

„Légy liberális, vazzeg!” Csak ámulok,
hányan hiszik, hogy rendben van ez így,
sok szabadelvű fundamentalista.
Tovább »

Bölöni Domokos böngészője

A BEKETOV SÖNTÉSÉBEN


Békésen sörözgettek előadás előtt a Beketow söntésében Vágó, Kertész és Csiszér. Üldögéltek, és beszélgettek a szerepeikről. Vágónak ismét több mondanivalója volt, mert hiszen neki a saját szerepén kívül a Vágóné, Szegedi Erzsi szerepéről is beszélni kellett. Elég az hozzá, hogy hármasban sörözgetnek és diskurálnak. Egyszer csak egy derék kinézésű vidéki bácsi tart feléjük. Hatalmas kunkora bajszán meglátszik, hogy a kackiás remek arcdíszt nem fővárosi borbély pederte ily akkurátusra. A bácsi szó nélkül letelepedett az asztalhoz, „Egy krigli sört!” kiáltotta, és csak azután fordult az iddogáló művészekhez:
— Agygyon az isten jóestét. Tovább »

Elmenetel – miért?

A Litera -. irodalmi portál, fennállásának 20. évére emlékeztetve – sorozatot indított szülőföldjüket elhagyó írókat mnegszólítva. A kérdés: miért kerekedett fel az illető? Elsőként az Erdélx ből áttelepült Bartis Attila válaszát közli… Az interjúból:

Hol élsz most, és mikor költöztél oda?

Részben Budapesten, részben Yogyakartában élek (Jáva, Indonézia). 2014 óta ingázom, nagy átlagban egy-egy évet töltök itt is, ott is. Itthon talán egy kicsit többet. Vagyis nem elhagytam Magyarországot, hanem két helyen élek. Mert mindkettőre szükségem van. Amikor azon van a hangsúly, hogy hol nem vagyunk, akkor mentünk el valahonnan. Ha azon van a hangsúly, hogy hol vagyunk, akkor vagyunk igazán jelen valahol. Én Jáván nem nemmagyarországon vagyok, hanem Jáván vagyok. Az előbbihez elég lenne mondjuk hazamennem Erdélybe.

Az interjú teljes szövege a portál oldalán.

B. Tomos Hajnal: A Mester nyomában (Tg. Jiu)

Forrás:-szerző FB-oldala

Nászta Katalin: Két részben

Egy…
Túl tökéletes ez a világ ahhoz, hogy csak úgy, magától jött volna létre, beleértve a világegyetem egészét. Túl sok prófécia egyezik azzal, amik megtörténtek és azokkal, amik bekövetkeznek még.
Ha a vallások közül Jézus Krisztuson kívül lenne más, akinek köze van a teremtéshez, akkor is meg kellene fontolni az emberiségnek a saját dolgait. Hasonlítsd össze legalább a még fellelhető, ismert alkotókkal, találsz-e egyet is, aki ilyen pontosan, előre megjövendölt, visszamenőleg igazolt történéseket kijelentett volna. Nincs Isten rajtam kívül – mondja – és nem tudod bebizonyítani az ellenkezőjét. Tovább »

Cselényi Béla: húsz óra harmincöt perc

csipog az órám
húsz óra harmincöt perc
apám akkor halt meg
ez apám éjfele
ilyenkor új nap virrad rá
előtte mindig csütörtök van
utána mindig péntek
mint az a toronyóra
ahol körbejár a halál
úgy jár körbe karórámon azóta
a húsz óra harmincöt perc

Budapest, 2022. IX. 14.

Tovább »

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE / 9

(9.) KÖTÖZNI VALÓ BOLOND

Korábban említett hibáknál nagyobb baj az, hogy lovagom bolond. Egyet lát, s mást gondol. Várnak tekinti a kunyhóját, engem fenséges paripának, azért is nevezett el Rocinanténak, vagyis a legszebbnek, de különben mindenkiben elleséget szimatol, van erről egy mulatságos jelenet.
Én nem láttam, csak hallottam, Caterina beszámolt róla nekem.
Történt, hogy az udvarunkra tévedt a szomszéd kakasa, jól megtermett jószág. Nem tévedt, dehogy, hanem észrevette, hogy Don Mindenbe Beleszól, levágatta az ünnepi ebédre udvarunk kakasát, jött hát átvenni a terepet. Megtermékenyíteni a tyúkjainkat. Ami még maradt, mert az utánpótlásról a lovag megfeledkezett.
Szóval: amikor a lovag a kakast megpillantotta, elkiáltotta magát, hogy: ez bizony Zaragoza császárának az embere! Ideküldte a gonosz spionkodni, ezért nekem, mint lovagnak a feladatom, hogy a föld felszínéről eltüntessem.
Azzal kihúzta a szablyáját, és rohant neki a képzelt ellenségnek.
No de a kakas – miután megértette, hogy veszélyben az élete – maga is előkapta a fegyverét, előretolt csőrrel válaszolt a támadásra. Hogy a feléje irányuló szablyát kikerülje, felszállt a levegőbe, és úgy elkapta lovagom fejét, hogy a vér kiserkent belőle. A szemét is megcélozta a bátor legénynek, megvan már ötven is, de kiszaladtak erre a konyhából, és kimentették az öreget.
Aki harciasan kiabált bele a levegőbe:
– Legyőztem a veszedelmes ellenséget, ezt fel kell írni a jótéteményeim sorába.
Hát így vagyunk.

(Folytatjuk * (10.) IZABELLA)

Jóna Dávid A térdek remegése

Baranyi Ferenc Roskadó alázat című versére.

Félévszázadnyi működő elemlámpa
fénykarikái ugrálnak a térben,
benne látlak minden suhanó árnyban,
szép szerelmes szövevényben.

Tovább »

B. Tomos Hajnal: Sötét pillantás

Forrás: szerző FB-oldala

Ivan Karamazov: Zsoltár

hányszor is voltam én sehogy
mindig csak szerelemben voltam
szenvedélyben és fájdalomban
nem voltál ott hogy jaj nehogy Tovább »

Székedi Ferenc: Ez már a XXI. század…

A világjárvány miatt csupán a napokban tekintette meg budapesti alkotását, a Magyar Zene Házát Fudzsimoto Szu japán sztárépítész. Én már néhány hónapja láttam. Azt hiszem, ez az egyik legrokonszenvesebb, természet- és emberközeli építmény, amelyet a huszonegyedik század eddig elénk varázsolt. Rengeteg fotót készítettem róla, majd még visszatérek rá, hogy miért tartom remekműnek (Forrás: szerző FB-oldala)

Gergely Tamás: Moslék

„Állunk a moslékban bokáig”, fejezte ki magát komája – hogy finoman fogalmazzon.
Vadmalac maga elé nézett, meg maga mögé. Az fix, hogy álltak bokáig a lében. Abban is biztos volt, hogy az nem moslék. Mert emlékezett a langyos, ételmaradékokkal teli zabára, amit a disznók annyira szerettek.
Meglágyult a szíve az emlékre.
Sivítottak, vagyis sírtak érte, ha megéheztek.

Forrás: szerző FB-oldala

Bölöni Domokos böngészője

Varga Melinda: A SZÉKELY BÓK

– Szerusz, Erzsi! Jól nézel ki!
– Szerusz, Rózsi! Te se panaszkodhatsz, jól meg vagy asszonyosodva.
– Nem es kell helyettem kivigye más a nagyszőnyeget, mint nálatok.
– Menj el, menj el, te elül deszka, hátul léc!
– Hogy vagytok, no?
– Megvagyunk. Tovább »

Tóth Mónika: Este

Ma este a hold…
tompa fehér.
Behunyom a szemem, a nyári szellő hullámzik rajtam.
Eltelt évekre gondolok, túl lassan teltek az idők – azokban a pillanatokban,
boldog vagyok.

Balázs Ödön: Erdei fényjáték

Forrás: szerző FB-s fotóarchívuma

B. Tomos Hajnal: Lecke

Csak a rózsák
igazak,
hűségből leckét
adhatnak,
földemhez csomózták
magukat,
ezer (gyök)érrel
kapaszkodnak,
hogy soha el ne
hagyjanak.

 
Verified by MonsterInsights