Óriáspannókon rendezte meg ez évi tárlatát Sepsiszentgyörgy főterén, a megyeháza előtt a helybeli Mohos Fotóklub. A kiállítást tegnap délután nyitották meg, és a hónap végéig látogatható (Forrás: Steigerwald Tibor FB-oldala)

– Mi az? – kérdezte Vadmalac, s a csomagra mutatott a komája hóna alatt.
Illetve hogy csomag vagy mi, nem volt világos számára, ugyanis a két számmal nagyobb szvetter lepelként eltakarta. Olyannak mutatkozott, mint egy labda, vagy mint egy frissen sütött kerek kenyér – egészben.
A koma előbb nem akart nyilatkozni, de végül halkan, hogy a szomszédok ne hallják meg, kinyögte:
– Az Igazság.
Meglepte a válasz Vadmalacot, meg az éppen hazaérkezett Malackát, többet szeretett volna megtudni a dologról, hát kérdezett:
– Veszélyben van, s te rejtegeted?
A koma nem szólt, csak biccentett.
– Szóval… – köszörülte meg Vadmalac a torkát. – Vigyázz rá!

Forrás: szerző FB-oldala

Locsi-fecsi patak partján,
szendereg a mackókislány.
Álma könnyű, mint egy pille,
mézről álmodik, ebédre. Tovább »

REINHARDT TÉVEDÉSE

Az Ödipusz szereplői között van egy kedves és tehetséges fiú — a nevét hagyjuk titokban, mert még megsértődne —, akit Reinhardt külön megdicsért. Az ifjú természetesen nagyon boldog volt. A törzsasztalnál sorra gratuláltak neki. Csak Horváth Jenő, a Nemzeti Színház népszerű kutyuja nem vette a lelkére, hogy a dicsőségben úszó kolléga ugratás nélkül meneküljön.
Gratulálok — mondta neki —, nagyon meg tudom érteni a Reinhardt elragadtatását.
— Neked is tetszettem?, kérdezte boldogan a színész.
— Nem arról van szó. Hanem Reinhardt valószínűleg postásnak nézett…

Színházi Élet, 1911/28

Ma este szembe szaladtam a hazafelé tartó csordával. Az állatok megriadtak, erre a pásztor rám szól: Ne jeszgesse a tehenyeket az úristenmegfizeti, met nem adnak tejet! ?

Forrás: szerző FB-oldala

– Hogy van az, hogy a pincében tárolt muroknak mindig az egyik vége kezd rothadni?
Komája megvakarta a feje búbját, mielőtt válaszolt volna:
– Hogy legyen fejlődése a dolognak.
Ezt már Vadmalac is el tudta képzelni. Ilyeténképpen nyugtázta az állást:
– Ja.

Forrás: szerző FB-oldala

A KÖLCSÖNÖS SZERETET

Néhány hét alig telik bele, és a Vígszínház színpadán megjelenik a Sumarum. Az egyik főszerepet eredetileg Mészáros Gézának szánta a direkció, de aztán mégis úgy lett, hogy a szerencsésen visszatért Kertész Ella fogja játszani a szerepet. Tanay megkérdezte Mészáros Gizától:
— Mondd, Giza, mit szólsz hozzá, hogy a szerepedet az Ella fogja eljátszani?
— Mit szólnék? — felete az elegáns Giza. — Annyira szeretem az Ellát, hogy szívesen átengedem neki még ezt a gyönyörű szerepet is.
Tanay hangtalanul csodálkozott. Sohasem hallott még ilyet színésznőtől. De némi szünet után Mészáros Giza így folytatta az önvallomást:
— Viszont azonban nagyon kedves volna az Ellától, ha ő is éppen így szeretne engem, és nem fogadná el a szerepet.

Színházi Élet, 1911/27

Minden igazság azok ellen fordul,
akiknek a nevében hirdeted őket,
és legfőképp az ellen, aminek.

„Légy liberális, vazzeg!” Csak ámulok,
hányan hiszik, hogy rendben van ez így,
sok szabadelvű fundamentalista.
Tovább »

A BEKETOV SÖNTÉSÉBEN

Békésen sörözgettek előadás előtt a Beketow söntésében Vágó, Kertész és Csiszér. Üldögéltek, és beszélgettek a szerepeikről. Vágónak ismét több mondanivalója volt, mert hiszen neki a saját szerepén kívül a Vágóné, Szegedi Erzsi szerepéről is beszélni kellett. Elég az hozzá, hogy hármasban sörözgetnek és diskurálnak. Egyszer csak egy derék kinézésű vidéki bácsi tart feléjük. Hatalmas kunkora bajszán meglátszik, hogy a kackiás remek arcdíszt nem fővárosi borbély pederte ily akkurátusra. A bácsi szó nélkül letelepedett az asztalhoz, „Egy krigli sört!” kiáltotta, és csak azután fordult az iddogáló művészekhez:
— Agygyon az isten jóestét. Tovább »

A Litera -. irodalmi portál, fennállásának 20. évére emlékeztetve – sorozatot indított szülőföldjüket elhagyó írókat mnegszólítva. A kérdés: miért kerekedett fel az illető? Elsőként az Erdélx ből áttelepült Bartis Attila válaszát közli… Az interjúból:

Hol élsz most, és mikor költöztél oda?

Részben Budapesten, részben Yogyakartában élek (Jáva, Indonézia). 2014 óta ingázom, nagy átlagban egy-egy évet töltök itt is, ott is. Itthon talán egy kicsit többet. Vagyis nem elhagytam Magyarországot, hanem két helyen élek. Mert mindkettőre szükségem van. Amikor azon van a hangsúly, hogy hol nem vagyunk, akkor mentünk el valahonnan. Ha azon van a hangsúly, hogy hol vagyunk, akkor vagyunk igazán jelen valahol. Én Jáván nem nemmagyarországon vagyok, hanem Jáván vagyok. Az előbbihez elég lenne mondjuk hazamennem Erdélybe.

Az interjú teljes szövege a portál oldalán.

Egy…
Túl tökéletes ez a világ ahhoz, hogy csak úgy, magától jött volna létre, beleértve a világegyetem egészét. Túl sok prófécia egyezik azzal, amik megtörténtek és azokkal, amik bekövetkeznek még.
Ha a vallások közül Jézus Krisztuson kívül lenne más, akinek köze van a teremtéshez, akkor is meg kellene fontolni az emberiségnek a saját dolgait. Hasonlítsd össze legalább a még fellelhető, ismert alkotókkal, találsz-e egyet is, aki ilyen pontosan, előre megjövendölt, visszamenőleg igazolt történéseket kijelentett volna. Nincs Isten rajtam kívül – mondja – és nem tudod bebizonyítani az ellenkezőjét. Tovább »

csipog az órám
húsz óra harmincöt perc
apám akkor halt meg
ez apám éjfele
ilyenkor új nap virrad rá
előtte mindig csütörtök van
utána mindig péntek
mint az a toronyóra
ahol körbejár a halál
úgy jár körbe karórámon azóta
a húsz óra harmincöt perc

Budapest, 2022. IX. 14.

Tovább »

(9.) KÖTÖZNI VALÓ BOLOND

Korábban említett hibáknál nagyobb baj az, hogy lovagom bolond. Egyet lát, s mást gondol. Várnak tekinti a kunyhóját, engem fenséges paripának, azért is nevezett el Rocinanténak, vagyis a legszebbnek, de különben mindenkiben elleséget szimatol, van erről egy mulatságos jelenet.
Én nem láttam, csak hallottam, Caterina beszámolt róla nekem.
Történt, hogy az udvarunkra tévedt a szomszéd kakasa, jól megtermett jószág. Nem tévedt, dehogy, hanem észrevette, hogy Don Mindenbe Beleszól, levágatta az ünnepi ebédre udvarunk kakasát, jött hát átvenni a terepet. Megtermékenyíteni a tyúkjainkat. Ami még maradt, mert az utánpótlásról a lovag megfeledkezett.
Szóval: amikor a lovag a kakast megpillantotta, elkiáltotta magát, hogy: ez bizony Zaragoza császárának az embere! Ideküldte a gonosz spionkodni, ezért nekem, mint lovagnak a feladatom, hogy a föld felszínéről eltüntessem.
Azzal kihúzta a szablyáját, és rohant neki a képzelt ellenségnek.
No de a kakas – miután megértette, hogy veszélyben az élete – maga is előkapta a fegyverét, előretolt csőrrel válaszolt a támadásra. Hogy a feléje irányuló szablyát kikerülje, felszállt a levegőbe, és úgy elkapta lovagom fejét, hogy a vér kiserkent belőle. A szemét is megcélozta a bátor legénynek, megvan már ötven is, de kiszaladtak erre a konyhából, és kimentették az öreget.
Aki harciasan kiabált bele a levegőbe:
– Legyőztem a veszedelmes ellenséget, ezt fel kell írni a jótéteményeim sorába.
Hát így vagyunk.

(Folytatjuk * (10.) IZABELLA)

Baranyi Ferenc Roskadó alázat című versére.

Félévszázadnyi működő elemlámpa
fénykarikái ugrálnak a térben,
benne látlak minden suhanó árnyban,
szép szerelmes szövevényben.

Tovább »

hányszor is voltam én sehogy
mindig csak szerelemben voltam
szenvedélyben és fájdalomban
nem voltál ott hogy jaj nehogy Tovább »

A világjárvány miatt csupán a napokban tekintette meg budapesti alkotását, a Magyar Zene Házát Fudzsimoto Szu japán sztárépítész. Én már néhány hónapja láttam. Azt hiszem, ez az egyik legrokonszenvesebb, természet- és emberközeli építmény, amelyet a huszonegyedik század eddig elénk varázsolt. Rengeteg fotót készítettem róla, majd még visszatérek rá, hogy miért tartom remekműnek (Forrás: szerző FB-oldala)

„Állunk a moslékban bokáig”, fejezte ki magát komája – hogy finoman fogalmazzon.
Vadmalac maga elé nézett, meg maga mögé. Az fix, hogy álltak bokáig a lében. Abban is biztos volt, hogy az nem moslék. Mert emlékezett a langyos, ételmaradékokkal teli zabára, amit a disznók annyira szerettek.
Meglágyult a szíve az emlékre.
Sivítottak, vagyis sírtak érte, ha megéheztek.

Forrás: szerző FB-oldala

Varga Melinda: A SZÉKELY BÓK

– Szerusz, Erzsi! Jól nézel ki!
– Szerusz, Rózsi! Te se panaszkodhatsz, jól meg vagy asszonyosodva.
– Nem es kell helyettem kivigye más a nagyszőnyeget, mint nálatok.
– Menj el, menj el, te elül deszka, hátul léc!
– Hogy vagytok, no?
– Megvagyunk. Tovább »

Ma este a hold…
tompa fehér.
Behunyom a szemem, a nyári szellő hullámzik rajtam.
Eltelt évekre gondolok, túl lassan teltek az idők – azokban a pillanatokban,
boldog vagyok.

Csak a rózsák
igazak,
hűségből leckét
adhatnak,
földemhez csomózták
magukat,
ezer (gyök)érrel
kapaszkodnak,
hogy soha el ne
hagyjanak.